Álmodtam. Álmodtam szülővárosomról, Marosvásárhelyről.

Álmodtam. Álmodtam szülővárosomról, Marosvásárhelyről.

Átkozottak legyenek a trianoni diktátorok!!!

Álmodtam. Álmodtam szülővárosomról, Marosvásárhelyről. Álmomban minden úgy volt, mint valamikor régen.
Sétáltam gyönyörű, fás utcáin, ahol ismerősen csendültek fel a szavak, kimentem a Somos tetőre, ahonnan beláttam a várost, a cementlapokhoz, ahol mindig akadt egy-két jó barát, akikkel lehetett egyet fürödni a Marosban, végigsétáltam a Bulevárdon, ahol nyugalom és béke honolt, lesétáltam a régi Rákóczi lépcsőn, . . . .

. . . találkoztam mosolygós, békés emberekkel, akik méltósággal viselték a vásárhelyi jelzőt, megittam egy kávét a Tutunban, ahol mindig jókat beszélgettünk, bementem az Oroszlánba, ahol mindig akadt valaki, akivel sörözhettünk egyet, elmentem a Kultúrpalotába/ Cziffra palotába, ahol mindig büszkeség töltött el, mert az enyém is volt, felmentem a várba, ahol kikukucskáltam a lőréseken, és emlékeztem hányszor voltunk ott a téren, kimentem a piacra, ahol a nénikkel elbeszélgettem és alkudoztunk vidáman a termékeikre, végigmentem a főtéren, és ott volt a Maros étterem, tudtam, hol állt a Kossuth szobor, a Bodor Péter kútja, a virágórán megnéztem hány óra van, megcsodáltam a régi szép épületeket, kisétáltam a temetőbe, ahol édesapám nyugszik békében, letettem egy virágszálat a sírjára, csendesen elbeszélgettem a nénikkel, bácsikkal, akik emlékeztek rá. Mindannyiunk szemében megcsillant a könnycsepp…
Álmomban minden szép volt ismét…
Rossz hírek ébresztettek valóságra…
Szeretett szülővárosomban, és lakosaiban már nem él elevenen Marosvásárhely szellemisége. Elnyomta a nacionalizmus, a kivagyiság, a törpe szellemiség, a nem hozzánk méltó üzérkedés mindennel, ami valamilyen értéket is képvisel… Idegen emberek járnak utcáin, szotyiznak, köpdösnek, szorongó tekintetek kísértenek, a félelem által görcsbe rántott arcokkal siet mindenki a maga dolgára…
Belém hasít egy érzés: EZ NEM AZ ÉN VÁROSOM!
Pedig dehogyis nem, igenis az én városom! Mert itt születtem, itt nőttem fel, itt jártam iskolába, itt voltam először szerelmes, itt beszélgettem olyan emberekkel, akiket tiszteltem, itt tanultam becsületet, tisztességet, itt tanultam tovább, ide temettem édesapámat, itt éltem életem egy jó részét…
Petőfi Sándor azt írta: Anyám az álmok nem hazudnak… Én is arra vágyom, hogy az álmaim Marosvásárhelyről ismét igazak legyenek. Úgy szeretnék hazalátogatni, hogy örömmel, jókedvvel fogadjon a város, az emberek, úgy, mint régen…

szólj hozzá:

http://www.erdelyimagyarok.com/profiles/blogs/v-s-rhelyi-lom

Az oldal működését az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány biztosítja.  erdelyimagyarok.com 

Ha be szeretné állítani az Erdélyi magyarok a világban oldal értesítéseit, kattintson ide

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kategória:Erdély, Jegyzet, Székelyország Tagged: Bodor Péter kútja, Cziffra palota, Idegen emberek járnak utcáin, itt jártam iskolába, itt nőttem fel, itt születtem, itt tanultam becsületet, itt voltam először szerelmes, köpdösnek, Maros étterem, Marosvásárhely, Oroszlán vendéglő, Rákóczi lépcső, szotyiznak, tisztességet, virágóra


Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »