Államtitkárok jönnek-mennek

Államtitkárok jönnek-mennek

Az államtitkár a miniszter helyettese, akihez a minisztérium valamelyik fontos ágazata tartozik, és távollétében a minisztert is helyettesít, a kormányüléseken is.

Politikai tisztségekről van szó, a kormányalakítási tárgyalások során ők is a pakliban vannak: az elosztásnál figyelembe veszik, hogy egy-egy kormánypártnak a választási eredmények alapján hány miniszteri és államtitkári (miniszterhelyettesi) pozíció jár. Megbízatásuk általában bizalmi kérdés, hogy a miniszter az adott kormányzati ciklusban kivel tud együtt dolgozni, kire támaszkodhat. Ez általában akkor van így, ha a miniszter és az államtitkár is ugyanannak a kormánypártnak a tagja. Amennyiben ez nincs így, és az államtitkárra esetleg miniszter-ellenőrző szerep hárul, nagyon könnyen előfordulhat, hogy lesznek köztük vitás kérdések, és akkor általában az államtitkár húzza a rövidebbet, távozni kénytelen a posztjáról.

Alig alakult meg márciusban a jelenleg hivatalban lévő szlovák kormány, Ján Marosz pár napon belül lemondott a közlekedésügyi államtitkári posztjáról. A közlekedési minisztériumot a Sme Rodina politikusa, Andrej Doležal vezeti, és állítólag nem találták meg a közös hangot.

Nem sokkal később Jozef Mihál (SaS) is távozott a Munka-, Szociális- és Családügyi Minisztérium államtitkári posztjáról. A szociális minisztérium szintén a Sme Rodina párté, Milan Krajniak vezeti. Valószínűleg a pártérdekek és elképzelések felülírták mindkét esetben az együttműködési szándékot.

Hírdetés

A napokban volt kénytelen távozni tisztségéből Lukáš Kyselica (OľaNO) is, a belügyi tárca államtitkára. Távozásának viszont egész más oka volt, hiszen ebben az esetben mind a minisztert, mind a miniszterhelyettest ugyanaz a párt adta, a kémia köztük rendben működhetett. Kyselica saját maga kérte felmentését, miután kiderült, hogy úgy jelöltette magát képviselőnek, hogy még a Katonai Hírszerzés alkalmazottja volt, ami viszont törvénybe ütköző. Ennek tudatában viszont elég furcsa, hogy a menesztett államtitkár visszatérését tervezi a parlamentbe. De hát ez Matovičék belügye, mint ahogy a belügyminisztérium is.  

Az oktatási tárca szőröstül-bőröstül a SaS-é. Branislav Gröhling a tárcavezető, államtitkára pedig az a Filipová Mónika (SaS), aki magyar nemzetiségű létére egy igen furcsa nyilatkozatot adott a TASR-nek:  “Sok gyerek azért kerül speciális iskolába, mert nem tud szlovákul”- jelentette ki az államtitkár. Hozzátéve, hogy azért is fontos az óvodai nevelés, hogy megtanulják a szlovák nyelvet azok a gyerekek, akik otthon például roma vagy magyar nyelven beszélnek.”

Ennek az államtitkári „megvilágosodásnak” azért nem csak amiatt van keserű szájíze, hogy ilyet pont egy magyar nemzetiségű kormánytisztségbe jutott politikus mondott, hanem súrolja az etnikai feszültségkeltés határát is. Sőt egyesek szerint beletrafál a közepébe, hiszen az adott közösség anyanyelvét szorítja háttérbe. Az anyanyelvet nem überelni kell az államnyelvvel, hanem az államnyelv oktatását kell hatékonnyá tenni, a hétköznapi élethez közelíteni a nemzetiségi iskolákban.

Az ominózus nyilatkozat valószínűleg nem veszélyezteti a SaS-ban Filipová politikai karrierjét, aki a szlovák kormány egyetlen kirakatmagyarjának számít. Vagyis úgy tűnik, Filipová egyelőre nem követi Maroszt, Mihált és Kyselicát az államtitkári süllyesztőbe.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »