Alkotmánybíróság: nincs megállás!

Alkotmánybíróság: nincs megállás!

Dübörögnek a vélt vagy valós felháborodást ecsetelő alkotmányjogi panaszok, hengerelnek a bírósági döntések ellen lázadó indítványok. Íme a Taláros Testület legfrissebb döntései.

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének határozatai  

Visszterhes vagyonátruházási illeték alóli mentesség, – termőföld.

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 26. § (1) bekezdés p) pontja, valamint a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.27.293/2014/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó szerint a támadott jogszabályi rendelkezés visszamenőleges hatállyal állapít meg az indítványozóra nézve terhesebb kötelezettséget.Állítja: a támadott jogszabályi rendelkezés – tekintettel arra, hogy az tartalmilag termőföld tulajdonjogának megszerzését, valamint hasznosítása korlátainak meghatározását érinti – az Alaptörvény P) cikk (2) bekezdése értelmében és a T) cikk (4) bekezdése szerint sarkalatos törvényi szabályozási tárgykörbe tartozik. Ugyanakkor az illetékfizetésre vonatkozó törvényi szabályozás nem minősül sarkalatos törvénynek, ezért nem teljesültek a sarkaltos törvény megalkotására és kihirdetésére vonatkozó eljárási követelmények, aminek következtében a támadott jogszabályi rendelkezés alkalmazása esetén a tárgyi bírósági eljárásban a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét eredményezte.

Az indítványozó leszögezi: a támadott rendelkezés nem felel meg a normavilágosság követelményének sem. Az eljárt bíróság ítéletében tévesen értelmezte a támadott jogszabályi rendelkezést, ami sérti a vállalkozáshoz és tulajdonhoz való alapjogát. Hátrányos megkülönböztetést eredményez a termőföldet vásárló regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemélyek csoportján belül, amely hátrányos megkülönböztetés kétszeres illetékfizetési szankció formájában jelentkezik a termőföldet haszonbérbe adás útján hasznosító magánszemélyek oldalán.

Az indítványozó leszögezi: a támadott rendelkezés nem felel meg a normavilágosság követelményének sem. Az eljárt bíróság ítéletében tévesen értelmezte a támadott jogszabályi rendelkezést, ami sérti a vállalkozáshoz és tulajdonhoz való alapjogát. Hátrányos megkülönböztetést eredményez a termőföldet vásárló regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemélyek csoportján belül, amely hátrányos megkülönböztetés kétszeres illetékfizetési szankció formájában jelentkezik a termőföldet haszonbérbe adás útján hasznosító magánszemélyek oldalán.

Az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében megállapította: a felülvizsgálati kérelem folytán a jogerős határozat ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem bírálható el, de nem tartotta szükségesnek a visszautasítását, ezért hívta fel a Kúriát a felülvizsgálati ítélet megküldésére, illetve ezért állapította meg saját eljárása szünetelését.

A megindított felülvizsgálati eljárás változatlanul nem tekinthető kimerített jogorvoslatnak, amíg a Kúria tanácsa abban nem dönt, a Kúria tanácsának felfüggesztő végzésére tekintettel viszont felülvizsgálati döntés nem várható, az Alkotmánybíróság a befogadhatóságot újramérlegelve az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (3) bekezdése, illetve az Ügyrend 30. § (2) bekezdés e) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 50. § (3) bekezdésére, visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1799/2015.)

A határozathoz dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Sulyok Tamás és dr. Stumpf István párhuzamos indokolt, dr. Salamon László pedig különvéleményt csatolt.

Közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata.

A Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.325/2014/6. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz indítvány vizsgálata.

Az indítványozó ingatlant vásárolt, amely után illetékmentesség illette meg, mivel vállalta, hogy az ingatlant mezőgazdasági célra hasznosítja. Az adóhatóság azonban megállapította, hogy nincs erdőgazdálkodóként regisztrálva, ezért illetékfizetési kötelezettséget állapított meg. Az elsőfokú hatóság határozatát másodfokon is helybenhagyták, majd a keresetét a bíróság is elutasította.

Az indítványozó álláspontja szerint az ítélet sérti a jogállamiság elvét, a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot, a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot is.

Az indítványozó álláspontja szerint az ítélet sérti a jogállamiság elvét, a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot, a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot is.

Az Alkotmánybíróság megállapította: a támadott ítélet indokolása nem sértette az indítványozónak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogát. A testület szerint az Alaptörvényből az indokolt bírói döntéshez való jog kapcsán sem vezethető le, ezért alkotmányossági szempontból sem kifogásolható az, ha a bíróság – egyetértve a hatósági határozatban foglaltakkal –, nem ismétli meg a hatóság bizonyítási cselekményeit, beleértve a hatóság által már mérlegelt bizonyítékok újramérlegelését is, illetve a bíróság által helyesnek tartott hatósági indokolást.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt – az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, R) cikk (1)–(2) bekezdésével, XXIV. cikk (1) bekezdésével, és a 28. cikkével összefüggésben – az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította, míg az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben elutasította.  (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról IV/2160/2015.)

A határozathoz Czine Ágnes különvéleményt csatolt.

Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának döntései

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 94. § második mondata alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés.

Az indítványozó bíróság szerint a jogalkotó azzal, hogy a megállapítható összbüntetés legkisebb mértékét ténylegesen is meghatározta, megsértette a hatalommegosztás, a bírói függetlenség, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és a tisztességes eljárás elvét.

Az indítványozó bíróság szerint a jogalkotó azzal, hogy a megállapítható összbüntetés legkisebb mértékét ténylegesen is meghatározta, megsértette a hatalommegosztás, a bírói függetlenség, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és a tisztességes eljárás elvét.

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az indítványt. A határozat indokolása szerint a támadott rendelkezés nem tekinthető olyan korlátozásnak, amely ne lenne összeegyeztethető a hatalommegosztás és a bírói hatalom elvével. A számítási szabály ugyanis az összbüntetés jogintézményének funkciójából és jellemzőiből levezethető, a jogalkotó által szem előtt tartott büntetőpolitikai célokkal összhangban álló korlátozását valósítja meg a büntetéskiszabás keretében érvényesülő bírói mérlegelésnek. Az összbüntetés kedvezménye nem alkalmas arra – és ez nem is célja –, hogy a büntetéskiszabás szempontjából az alkalmazásával érintett elítélteket teljesen azonos helyzetbe hozza azokkal, akikkel szemben halmazati büntetést szabtak ki. Erre figyelemmel a halmazati büntetéssel sújtott és az összbüntetés kedvezményében részesített terhelteket nem lehet homogén csoportnak tekinteni. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról III/426/2016.)

Közműbekötés, kártérítés.

A Kúria Pfv.III.21.547/2014/3. sorszámú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó szövetkezet, valamint az indítványozó magánszemély szerint állítják, hogy a Kúria ítélete, valamint az alsóbb fokú bíróságok döntései azért sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében elismert tisztességes eljárás követelményrendszerét, mert a peres eljárás során a tényállás megalapozott feltárásához, így különösen a közművesítés és a közcélú vezetékek költségeinek megállapításához szükséges bizonyítási eszközök beszerezése, további szakértők kirendelése és tanúmeghallgatások foganatosítása elmaradt. Ezen túl a peres eljárás során beszerzett szakvélemények téves és egymásnak ellentmondó következtetéseket tartalmaznak.

Az indítványozók e körben előadják: a Kúria ítéletében írtak eltérnek a szakértők véleményében megfogalmazottaktól. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben hivatkoznak arra, hogy a jelen alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló kártérítési pert megelőző kisajátítási eljárás 1995-ben kezdődött és 2012-ben fejeződött be, vagyis mintegy 17 évig tartott, amely sérti a tisztességes eljárásból fakadó ügyek ésszerű elbírálásának követelményét is.

Az indítványozók e körben előadják: a Kúria ítéletében írtak eltérnek a szakértők véleményében megfogalmazottaktól. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben hivatkoznak arra, hogy a jelen alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló kártérítési pert megelőző kisajátítási eljárás 1995-ben kezdődött és 2012-ben fejeződött be, vagyis mintegy 17 évig tartott, amely sérti a tisztességes eljárásból fakadó ügyek ésszerű elbírálásának követelményét is.

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz részben nem felel meg az Abtv. 27. §-ában, részben az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjaiban, részben pedig az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételeknek.

Ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról IV/268/2015.)

Bűnügyi költség viselése.

A Székesfehérvári Törvényszék végzései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló panasz.vizsgálata.

Az indítványozó ellen a Székesfehérvári Járásbíróság előtt 5.B.451/2009. szám alatt büntetőeljárás volt folyamatban. Mivel az indítványozó szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg az igazságügyi orvosszakértői vizsgálaton, ezért a bíróság több esetben az elővezetését rendelte el. Az elővezetés minden esetben eredménytelen volt. A Járásbíróság az eredménytelen elővezetéssel összefüggésben (alkalmanként 7000 Ft), illetve két esetben az igazságügyi szakértő részére (esetenként 6858 Ft) bűnügyi költséget állapított meg.  Az indítványozó a határozatok ellen fellebbezett, de a Székesfehérvári Törvényszék a támadott végzéseiben a fellebbezéseket tárgyalás nélkül elutasította.

Az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Székesfehérvári Törvényszék jogerős végzései ellen. Indokai szerint tárgyalás tartása nélkül kötelezték pénzfizetésre, így érvelést előadni, dokumentumokat megtekinteni, azokra érdemben reagálni nem volt módja. Álláspontja szerint a határozatok, a joggyakorlat és a jogszabályi alap, amely lehetővé teszi a tárgyalás nélküli döntéshozatalt, ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében foglalt tisztességes tárgyaláshoz fűződő joggal, valamint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt demokratikus jogállamiságból eredő jogalkotási követelménnyel, mivel a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 3. §-a kimondja, hogy azonos vagy hasonló életviszonyokat azonosan vagy hasonlóképpen kell szabályozni. Példaként említi, hogy a polgári eljárásban még a kis értékű perekben is kötelező tárgyalást tartani.

Az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Székesfehérvári Törvényszék jogerős végzései ellen. Indokai szerint tárgyalás tartása nélkül kötelezték pénzfizetésre, így érvelést előadni, dokumentumokat megtekinteni, azokra érdemben reagálni nem volt módja. Álláspontja szerint a határozatok, a joggyakorlat és a jogszabályi alap, amely lehetővé teszi a tárgyalás nélküli döntéshozatalt, ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében foglalt tisztességes tárgyaláshoz fűződő joggal, valamint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt demokratikus jogállamiságból eredő jogalkotási követelménnyel, mivel a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 3. §-a kimondja, hogy azonos vagy hasonló életviszonyokat azonosan vagy hasonlóképpen kell szabályozni. Példaként említi, hogy a polgári eljárásban még a kis értékű perekben is kötelező tárgyalást tartani.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány befogadására a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés hiányában nincs lehetőség. A kifejtett indokok alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontjai alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról IV/2924/2015.)

Jogalap nélküli gazdagodás visszafizetése.

A Fővárosi Törvényszék, és a Budai Központi Kerületi Bíróság ítélete alaptörvény-ellenességének a megállapítását, és azok megsemmisítését szorgalmazó indítvány vizsgálata. 

Az indítványozó keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 1 208 3551 forint megfizetésére elsődlegesen kölcsön, másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás jogcímén.

Álláspontját összegezve, előadta: az eljárt bíróságok az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését azzal sértették meg, hogy a felek közötti jogviszonyt tévesen minősítették. Ebből következően a bíróságok jogszabálysértő módon hozták meg döntésüket, és kirívó jogértelmezési hibán alapul, hogy nem kötelezték az alperest – elsődlegesen kölcsön visszafizetése jogcímén, másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás jogcímén – a keresetben megjelölt pénzösszeg „visszafizetésére”.

Álláspontját összegezve, előadta: az eljárt bíróságok az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését azzal sértették meg, hogy a felek közötti jogviszonyt tévesen minősítették. Ebből következően a bíróságok jogszabálysértő módon hozták meg döntésüket, és kirívó jogértelmezési hibán alapul, hogy nem kötelezték az alperest – elsődlegesen kölcsön visszafizetése jogcímén, másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás jogcímén – a keresetben megjelölt pénzösszeg „visszafizetésére”.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó által támadott bírói döntéssel szemben rendes jogorvoslatnak nincs helye, az eljárt bíróságok – egybehangzó döntéseik indokolásában – egyértelmű levezetését adták annak, hogy az indítványozó keresetét miért találták megalapozatlannak. A támadott döntések indokolása nem veti fel annak kételyét, hogy az eljárt bíróságok az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését sértő módon folytatták volna le a bizonyítási eljárást. Ebből következően az alkotmányjogi panaszban foglaltak nem vetik fel a támadott bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoznak meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.

A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság a bírói döntések alaptörvény-ellenességének megállapítására, és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról IV/2819/2015.)

Szerződés érvénytelensége.

A Kúria Pfv.I.21.866/2014/8. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

A Kúria ítéletében rámutatott arra, hogy az öröklésről lemondás csak írásban megkötött szerződés esetén érvényes, a szóban létrejött szerződés érvénytelen. Mindezek alapján a Kúria  hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva, a felperes keresetét elutasította.

Az indítványozó álláspontja szerint az ítélet sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében megfogalmazott jogorvoslathoz való jogot, illetve a Kúria anyagi- és eljárásjogi jogsértései az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jog sérelmével is járnak. Érvelése szerint az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti örökléshez való alapvető jogosultsága is sérül, hiszen az őt egyébként megillető örökségétől esett el.

Az indítványozó álláspontja szerint az ítélet sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében megfogalmazott jogorvoslathoz való jogot, illetve a Kúria anyagi- és eljárásjogi jogsértései az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jog sérelmével is járnak. Érvelése szerint az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti örökléshez való alapvető jogosultsága is sérül, hiszen az őt egyébként megillető örökségétől esett el.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az előadott aggályok, elsősorban a szerződés érvénytelensége tekintetében a bizonyítékok bírói mérlegelésével és szakjogi ténymegállapításaival összefüggésben merültek fel, tehát tartalmilag bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára irányulnak, amelyre az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel. Önmagában az a tény, hogy az adott ügyben a szerződés érvénytelenségét a Kúria az alsóbb fokú bíróságoktól és az indítványozótól eltérő módon értékelte, azokból nem az indítványozó által helyesnek vélt következtetést vonta le, s ezért ő pervesztes lett, még nem teszi az eljárást tisztességtelenné.

Az Alkotmánybíróság a panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadhatósági akadályban szenved és megfelelő alkotmányjogi érvelést sem tartalmaz. Ezért a kérelmet – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról IV/56/2016.)

Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának döntései

Adóügy, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata.

A Kúria ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszok vizsgálata.

Az indítványozóval szemben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-budapesti Adóigazgatósága ellenőrzést végzett. Ennek eredményeképp határozataival az indítványozó terhére adókülönbözetet állapított meg, amely összegeket jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, ezért a kiutalásokat elutasította és a visszaigénylések összegei után adóbírságot szabott ki. Az adóhatóság határozatai szerint az indítványozó részére kiállított számlákon feltüntetett, földmunkagépek bérbeadásáról szóló gazdasági események a valóságban nem történtek meg, a befogadott számlák nem tekinthetők hiteles bizonylatnak, így nem alkalmasak adólevonási jog érvényesítésére, a szerződéses felek valódi célja az adómegkerülés volt. Az indítványozó ezt követően bírósághoz fordult, és kérte a másodfokú adóhatósági határozatok bírósági felülvizsgálatát.

A Kúria rámutatott: a másodfokú adóhatóság a határozataiban helyesen állapította meg, miszerint a számlázási láncolatban az indítványozó szerepe arra korlátozódott, hogy a géptulajdonos társaságoktól történő gépbérlés alapján nála visszaigényelhető áfa keletkezzen. Megállapította, hogy a bérbevétellel és bérbeadással kapcsolatban kiállított perbeli számlák fiktívek, az azokon szereplő gazdasági események nem jöttek létre, erre tekintettel az indítványozó az áfa levonási jogát jogszerűen nem gyakorolhatta.

Az indítványozó szerint a Kúria azzal, hogy az eljárás során elsőként adócsalásnak minősítette az indítványozó tevékenységét, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való jogát sértette. Az ügyben megállapított tényállást önkényesen új, abban korábban nem szereplő tényállási elemmel egészítette ki. A támadott ítélet sérti az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésében foglalt vállalkozás szabadságához való jogát és szerződési szabadságát is, hiszen a Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy szerződő felek nem választhatják meg szabadon, kivel kötnek szerződést, amennyiben a hatóságok által vélt jogszerűség keretein belül kívánják folytatni gazdasági tevékenységüket.

Az indítványozó szerint a Kúria azzal, hogy az eljárás során elsőként adócsalásnak minősítette az indítványozó tevékenységét, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való jogát sértette. Az ügyben megállapított tényállást önkényesen új, abban korábban nem szereplő tényállási elemmel egészítette ki. A támadott ítélet sérti az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésében foglalt vállalkozás szabadságához való jogát és szerződési szabadságát is, hiszen a Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy szerződő felek nem választhatják meg szabadon, kivel kötnek szerződést, amennyiben a hatóságok által vélt jogszerűség keretein belül kívánják folytatni gazdasági tevékenységüket.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a panaszok alapjául szolgáló ügyekben mind az adóhatóságok, mind a bíróságok az adózó bizonyos szerződéseiből eredő gazdasági tevékenység megtörténte, illetve az azok alapján kiállított számlákra vonatkozó adólevonás jogszerűsége tekintetében folytattak le bizonyítási eljárást. A panasszal támadott döntésekben a Kúria felülvizsgálati jogkörében eljárva döntött úgy, hogy az általa vizsgált számlák fiktívek, az azokon szereplő gazdasági események nem jöttek létre, ezért azokra tekintettel az áfa levonási jog nem gyakorolható.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó az alkotmányjogi panaszaiban a Kúria döntéseinek érdemével kapcsolatosan nem jelölt meg olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét. Mivel az alkotmányjogi panaszok nem felelnek meg részben az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában, részben pedig az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, azok befogadására nincs lehetőség, ezért az indítványokat az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról IV/221/2016.)

Földhivatali határozat felülvizsgálata.

A  Kúria ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó kérelmére a Balatonfüredi Földhivatal megállapította, hogy ingatlanának területét – számos szomszédos ingatlanéval egyetemben – tévesen mérték fel, ezért a térképészeti adatokat kijavította, az indítványozó ingatlanának területét 625 m2-ről 648 m2-re változtatta, egyúttal megállapította, hogy ezzel a természetbeni birtoklási állapotok nem változtak.

Az indítványozó a döntés ellen a Veszprém Megyei Földhivatalhoz fellebbezett, mely a támadott határozatot helybenhagyta. Később birtokvédelmi pert indított a Veszprémi Városi Bíróságnál, mely azonban 2002-ben, a kirendelt szakértő véleménye alapján elutasította a keresetet. Ezt követően a másodfokú határozat bírósági felülvizsgálatát kérte, a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság azonban a keresetet elutasította, majd ítéletét a felülvizsgálati bíróságként eljáró Kúria hatályában fenntartotta.

Az indítványozó panaszában hivatkozott az Alaptörvény XIII. cikk (1) és (2) bekezdésére (tulajdonhoz és örökléshez való jog, teljes, feltétlen és azonnali kártalanításhoz való jog), XXIV cikk (1) és (2) bekezdésére (tisztességes hatósági eljáráshoz való jog, hatóság által okozott kár megtérítéséhez való jog), valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésére (tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog, jogorvoslathoz való jog), továbbá utalt az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) és d) pontjára, (3) bekezdés b) pontjára, valamint 28. cikkére. Álláspontja szerint a Kúria ítélete ellentétes az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel, mert hatályában fenntartotta a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogsértő ítéletét.

Az indítványozó panaszában hivatkozott az Alaptörvény XIII. cikk (1) és (2) bekezdésére (tulajdonhoz és örökléshez való jog, teljes, feltétlen és azonnali kártalanításhoz való jog), XXIV cikk (1) és (2) bekezdésére (tisztességes hatósági eljáráshoz való jog, hatóság által okozott kár megtérítéséhez való jog), valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésére (tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog, jogorvoslathoz való jog), továbbá utalt az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) és d) pontjára, (3) bekezdés b) pontjára, valamint 28. cikkére. Álláspontja szerint a Kúria ítélete ellentétes az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel, mert hatályában fenntartotta a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogsértő ítéletét.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány csak részben felel meg a törvényi feltételeknek, nem mutat rá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre, továbbá nem vet fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, ezért azt – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), illetve h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról IV/196/2016.)

Átlagkereset számítása, jutalom.

A Kúria Mfv.I.10.638/2014/5. számú részítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozók  szerint a Kúria jogellenesen állapította meg, hogy az a juttatás, amelyre a felek bérként tekintettek (mert azt a szabadság idejére is megkapták, azzal nem kellett elszámolniuk, és véleményük szerint a túlmunka ellenértékeként járt nekik), nem munkabérnek, hanem költségtérítésnek minősül, ezzel pedig megfosztották őket a nekik járó munkabérük, azaz tulajdonuk egy részétől. Azzal tehát, hogy a Kúria – helytelen értelmezéssel – a repülőjegy-térítést és a napidíjat nem tekintette munkabérelemnek, a tulajdonhoz való joguk sérelmét okozta, így az ítélet ellentétes az Alaptörvény XIII. cikkével. Másrészt az Alaptörvény XXVIII. cikkében foglalt érdemi indokolási kötelezettséget is megsértette, mivel a panaszosok szerint a tisztességes eljárás alkotmányos követelményébe az is beletartozik, hogy a bíróság a döntését ésszerű indokokra alapozza, és ezekről az ítéletben logikusan és egyértelműen számot adjon, amely ez esetben nem történt meg, mivel az indítványozók szerint a Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglalt érvek nagy részét nem válaszolta meg, vagy csak önellentmondó vagy körbeforgó jellegű érvelést adott.

Az indítványozók  szerint a Kúria jogellenesen állapította meg, hogy az a juttatás, amelyre a felek bérként tekintettek (mert azt a szabadság idejére is megkapták, azzal nem kellett elszámolniuk, és véleményük szerint a túlmunka ellenértékeként járt nekik), nem munkabérnek, hanem költségtérítésnek minősül, ezzel pedig megfosztották őket a nekik járó munkabérük, azaz tulajdonuk egy részétől. Azzal tehát, hogy a Kúria – helytelen értelmezéssel – a repülőjegy-térítést és a napidíjat nem tekintette munkabérelemnek, a tulajdonhoz való joguk sérelmét okozta, így az ítélet ellentétes az Alaptörvény XIII. cikkével. Másrészt az Alaptörvény XXVIII. cikkében foglalt érdemi indokolási kötelezettséget is megsértette, mivel a panaszosok szerint a tisztességes eljárás alkotmányos követelményébe az is beletartozik, hogy a bíróság a döntését ésszerű indokokra alapozza, és ezekről az ítéletben logikusan és egyértelműen számot adjon, amely ez esetben nem történt meg, mivel az indítványozók szerint a Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglalt érvek nagy részét nem válaszolta meg, vagy csak önellentmondó vagy körbeforgó jellegű érvelést adott.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozók a bíróságok, különösen a Kúria tényállás-megállapítási és bizonyítékértékelési tevékenységét, valamint – elsősorban – a Kúria jogértelmezését támadják. Érvelésük részben a döntés tartalmi kritikáját, részben az ítélet jogi következtetései alapjául szolgáló bizonyítás-felvétellel kapcsolatos kritikát foglalja magában; a panasz érdemi alkotmányjogi okfejtést azonban nem tartalmaz. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.I.10.638/2014/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról IV/178/2016.)

Végrehajtási lap visszavonása iránti kérelem elutasítása.

A Debreceni Ítélőtábla valamint a Debreceni Törvényszék végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozóval szemben 2015. május 22-én végrehajtási eljárás indult, mivel a panaszos által felperesként egy külföldi alapítvány és más alperesek ellen indított perben a jogerős ítéletet hozó Debreceni Ítélőtábla a felperes keresetét elutasította, továbbá e jogerős ítéletet a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete helybenhagyta. A Debreceni Ítélőtábla és a Kúria kötelezte az indítványozót mint pervesztes felperest az alperesek perköltségének megfizetésére, összesen 3 370 800 Ft megfizetésére.

Az indítványozóval véleménye szerinta Debreceni Ítélőtábla és a Debreceni Törvényszék végzése alaptörvény-ellenes mivel ellentétesek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, XIII. cikk (1) bekezdésével, XXVIII. cikk (1) bekezdésével, valamint 28. cikkével.

Az indítványozóval véleménye szerinta Debreceni Ítélőtábla és a Debreceni Törvényszék végzése alaptörvény-ellenes mivel ellentétesek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, XIII. cikk (1) bekezdésével, XXVIII. cikk (1) bekezdésével, valamint 28. cikkével.

Az Alkotmánybíróságnak megállapította: az indítványozó tartalmilag csak a bíróságok azon jogértelmezését vitatta, amely szerint az osztrák jog szerinti alapítvány rendelkezései alapján a magyar jog szerinti alapítvánnyal azonos elbírálást élvez, illetve jogalkalmazási, bizonyítékértékelési kérdéseket vetett fel. E kérdésekben azonban az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre dönteni: nem fogadható be a panasz, ha az nem veti fel annak a lehetőségét, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség történt volna, illetve hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről volna szó.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Debreceni Ítélőtábla Gpkf.II.30.544/2015/4. számú végzése, valamint a Debreceni Törvényszék Vh.0900/29/2015/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról IV/49/2016.)


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »