Alkotmánybíróság: legfrissebb végzések

Dübörögnek a vélt vagy valós felháborodást ecsetelő alkotmányjogi panaszok, hengerelnek a bírósági döntések ellen lázadó indítványok.

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének legfrissebb döntése

Dohánykereskedelem-ellátási tevékenység, trafik.

A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. tv. 12. § (1) bek. l) pontjának a „dohánykereskedelem-ellátási tevékenység” szövegrésze, a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. tv. egyes rendelkezései, a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. tv. egyes rendelkezései, valamint a dohánytermék-kiskereskedelem integrált ellátásához szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2014. évi XCV. tv. egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata. 

Az indítványozók álláspontja szerint a Trafikellátóról szóló törvénnyel beiktatott, 2014. december 24-én hatályba lépett sérelmezett rendelkezései folytán a dohánykiskereskedelem-ellátási tevékenység állami monopóliumba kerül, annak gyakorlását pedig kizárólagosan a dohány-kiskereskedelmi ellátó folytathatja, aminek következtében vállalkozásaik tevékenysége ellehetetlenül.

Az indítványozók álláspontja szerint a Trafikellátóról szóló törvénnyel beiktatott, 2014. december 24-én hatályba lépett sérelmezett rendelkezései folytán a dohánykiskereskedelem-ellátási tevékenység állami monopóliumba kerül, annak gyakorlását pedig kizárólagosan a dohány-kiskereskedelmi ellátó folytathatja, aminek következtében vállalkozásaik tevékenysége ellehetetlenül.

Időközben a három dohánytermék nagykereskedelmi tevékenységet folytató gazdasági társaság visszavonta az indítványát. Az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerint a nyilvánvalóan okafogyottá váló ügyek esetén az előtte folyamatban lévő eljárást megszüntetheti, különösen, ha az indítványozó az indítványát visszavonta.

Az Alkotmánybíróság élve a lehetőséggel, az indítvány visszavonására figyelemmel a rendelkező részben foglaltak szerint az eljárást megszüntette. (AB végzés alkotmányjogi panasz eljárás megszüntetéséről: IV/1845/2015.)

Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának legfrissebb végzései.

Közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata, területalapú támogatások.

A Kúria Kfv.IV.35.199/2015/8. sorszámú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványvizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria határozata sérti az Alaptörvénybe foglalt tisztességes közigazgatási eljáráshoz való jogát, mert a bíróság és a Kúria határozata nem említi, hogy két hatósági határozatról tudomása sem volt. Ugyanis a küldemény „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza, a fellebbezésében pedig hiába kérte  a határozatok ismételt megküldését.

A hatóság és a bíróság olyan határozat alkalmazásával állapított meg szankciót, mely jogsértő jegyzőkönyvön alapul, és az ügyintézési határidőt nem tartalmazza egyik határozat sem. A Kúria nem vizsgálta, hogy a hatóság által elkövetett törvénysértő állapot helyreállítására van-e lehetőség. Így az ítélet nem egyeztethető össze t jogállamiság követelményével sem.

A hatóság és a bíróság olyan határozat alkalmazásával állapított meg szankciót, mely jogsértő jegyzőkönyvön alapul, és az ügyintézési határidőt nem tartalmazza egyik határozat sem. A Kúria nem vizsgálta, hogy a hatóság által elkövetett törvénysértő állapot helyreállítására van-e lehetőség. Így az ítélet nem egyeztethető össze t jogállamiság követelményével sem.

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az Alkotmánybíróság megállapította: ez esetben az alkotmányjogi panasz nem fogadható be, nem vet fel ugyanis sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, sem pedig alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést. Hangsúlyozta: még ha sérül is az ésszerű időben való elbírálás követelménye a hatóság hallgatása, az eljárás megismétlése, illetve a jogorvoslati eljárások miatt, az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre arra, hogy egy adott bírósági eljárás jelentős elhúzódásából eredő következményeket enyhítse vagy orvosolja.

Az Alkotmánybíróság ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/422/2016.)

Gyógyszerpiacot szabályozó törvény visszaható hatályú alkalmazása.

AKúria Kfv.III.38.136/2015/25. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria ítélete annak okán, hogy a közigazgatási hatóság által egyszer már jogerősen elbírált cselekménynek ugyanazon közigazgatási hatóság általi ismételt elbírálását és szankcionálását helybenhagyta, valamint ennek során a korábbi jogerős határozathoz vezető hatósági eljárás felülvizsgálatát az eljárásból kizárta, megsértette a jogorvoslathoz való jogát. Továbbá, azzal, hogy  nem tett eleget indokolási kötelezettségének, megsértette a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmát és a tisztességes eljáráshoz való jogát, az Országgyűlés és a korány pedig megsértve a jogbiztonság követelményét elmulasztotta bírság maximumának meghatározását. 

Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria ítélete annak okán, hogy a közigazgatási hatóság által egyszer már jogerősen elbírált cselekménynek ugyanazon közigazgatási hatóság általi ismételt elbírálását és szankcionálását helybenhagyta, valamint ennek során a korábbi jogerős határozathoz vezető hatósági eljárás felülvizsgálatát az eljárásból kizárta, megsértette a jogorvoslathoz való jogát. Továbbá, azzal, hogy  nem tett eleget indokolási kötelezettségének, megsértette a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmát és a tisztességes eljáráshoz való jogát, az Országgyűlés és a korány pedig megsértve a jogbiztonság követelményét elmulasztotta bírság maximumának meghatározását. 

Az Alkotmánybíróság megállapította: nem fogadható be a panasz, ha az nem veti fel annak a lehetőségét, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség történt volna, illetve hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről volna szó. Jelen esetben az indítványozó a Kúria jogértelmezését támadja, érvelése pedig az ítélet tartalmi kritikáját foglalja magában. A tényállás megállapítása és az ehhez vezető bizonyítékok felvétele és értékelése, valamint a jogszabályok értelmezése azonban a bíróságok, ezen belül is elsősorban a Kúria, nem pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés.

Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban a bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak, ez esetben ugyanis burkoltan negyedfokú bírósággá válna. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.III.38.136/2015/25. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1393/2016.)

Szerződés semmisségének megállapítása.

Kémes Község Önkormányzata képviselőtestületének az önkormányzat vagyonáról, és a vagyongazdálkodás szabályairól szóló 4/2003. (III. 28.) számú rendelete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 26. § (1) bekezdésére alapozott alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó – perbeli alperes – adásvételi szerződést kötött a helyi önkormányzattal az önkormányzat tulajdonában álló ingatlan megvásárlására. A perbeli felperesi önkormányzat korábbi határozatát visszavonva akként határozott, hogy az ingatlanokat az indítványozótól visszavásárolja, mivel megállapította, hogy az adásvétel az önkormányzat rendeletébe ütközik, nem a rendeletnek megfelelő eljárásban lett értékesítve. A visszavásárlás nem jött létre, így az adásvételi szerződést a perbeli felperes önkormányzat a bíróság előtt megtámadta és kérte a szerződés semmisségének megállapítását. A Kúria felülvizsgálati eljárás során hozott végzésében a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban a másodfokú bíróság megállapította az adásvételi szerződés semmisségét.

Az indítványozó álláspontja szerint az önkormányzat támadott rendeletét sem a per során, sem azt megelőzően nem ismerhette meg, így sérült a jogbiztonság elve, a támadott bírósági határozat pedig sérti a tulajdonhoz és a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot.

Az indítványozó álláspontja szerint az önkormányzat támadott rendeletét sem a per során, sem azt megelőzően nem ismerhette meg, így sérült a jogbiztonság elve, a támadott bírósági határozat pedig sérti a tulajdonhoz és a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó a támadott bírósági döntéssel kapcsolatosan nem állított olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel. Az alkotmányjogi panasz ezért nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1)–(2) bekezdései alapján eljárva az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/877/2016.)

Személyhez fűződő jog megsértése.

A  Kúria Pfv.IV.20.866/2015/8. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó előadja: az általa kezdeményezett mohácsi Trianon-emlékmű kapcsán az indítványozóról a nagy nyilvánosság előtt megjelenő Önkormányzati Hírekben valótlant állítottak, a becsületét megsértették. Véleménye szerint az írás öncélú gyalázkodás volt. Erre tekintettel a cikk írója ellen keresetet indított.  A Pécsi Törvényszék megállapította, hogy az alperes megsértette az indítványozó jó hírnevét, a Pécsi Ítélőtábla az elsőfokú határozatot helybenhagyta, a Kúria azonban a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a keresetet teljes egészében elutasította. 

Az indítványozó szerint a Kúria ítélete megsértette az Alaptörvénybe foglalt emberi méltósághoz való jogát, a jóhírnév tiszteletben tartásához való jogát, mely kimondja, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére.

Az indítványozó szerint a Kúria ítélete megsértette az Alaptörvénybe foglalt emberi méltósághoz való jogát, a jóhírnév tiszteletben tartásához való jogát, mely kimondja, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére.

Az Alkotmánybíróság megállapította: a panasz nem rögzít olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet ugyanis nem tartalmaz. Nem felel meg az Abtv. 29. §-ában támasztott követelménynek, ezért nem fogadható be, ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján –  Stumpf István alkotmánybíró különvéleményével – visszautasította.(AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/549/2016.)

Jelentős kárt okozó rongálás.

ANyíregyházi Járásbíróság 34.B.756/2014/15. számú ítélete és a Nyíregyházi Törvényszék 3.Bf.648/2015/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó fémtárgyakat talált és ásott ki egy szántóföldön, amely régészeti lelőhelynek minősül. Eljárás indult ellene régészeti lelőhely rongálása miatt. Az első fokon eljárt bíróság az indítványozó bűnösségét megállapította rongálás bűntettében. Az indítványozó fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az ítéletet csak a szabadságvesztés időtartalmára és a pénzbüntetésre vonatkozóan változtatta meg.

Az indítványozó álláspontja szerint a bírósági eljárások során sérült a tisztességes eljáráshoz és a védekezéshez való joga, valamint a fegyverek egyenlőségének elve. 

Az indítványozó álláspontja szerint a bírósági eljárások során sérült a tisztességes eljáráshoz és a védekezéshez való joga, valamint a fegyverek egyenlőségének elve. 

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány a határozott kérelem feltételeinek csak részben felel meg. Megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, illetve a sérelmezett bírói döntéseket és kifejezetten kéri azok megsemmisítését, ugyanakkor az érvelése nem tartalmazza a megjelölt alapjogok sérelmének lényegét, illetve alkotmányjogilag releváns indokolást sem fejt ki. Panasza arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság a büntetőeljárás során beszerzett bizonyítékokat a bíróságtól eltérő módon értékelje, illetve a bíróság által megállapított jogi minősítést felülvizsgálja. Az indítványozó által kifejtettek valójában nem alkotmányjogi panaszra, hanem – meghatározott további feltételek teljesítése esetén – a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény szerinti felülvizsgálati eljárás kezdeményezésére lehetnek alkalmasak.

Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó panaszában nem jelölte meg az általa felhozott alapjogok sérelmének lényegét, illetve alkotmányjogilag releváns indokolást sem fejtett ki, így nem teljesítette az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában meghatározott befogadhatósági feltételt. Mindezek alapján az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/819/2016.)

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának legfrissebb végzései.

Közbeszerzési ügy.

Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 1.Kpkf.670.333/2015/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó közbeszerzési részvételi felhívás ellen jogorvoslati kérelmet nyújtott be, amelyben egyéb jogsértések mellett azt kifogásolta, hogy az ajánlatkérő a gazdasági és pénzügyi alkalmasság egyik minimumkövetelményét az utolsó három üzleti év mérleg szerinti eredménye alapján állapította meg. Álláspontja szerint ez a kritérium diszkriminatív, tekintettel arra, hogy a mérleg szerinti eredmény önmagában nem alkalmas a gazdasági-pénzügyi alkalmasság vizsgálatára.

Az indítványozó a közigazgatási döntés ellen bírósághoz fordult. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, ezt a másodfokú bíróság helybenhagyta. A Kúria pedig a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indítványozó perújítási eljárásban benyújtott kérelmét a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elutasította, végzésével szemben benyújtott fellebbezést a Fővárosi Törvényszék szintén elutasította.

Az indítványozó szerint a Törvényszék nyilvánvalóan tévesen jutott arra a megállapításra, hogy a mérleg szerinti eredmény objektív alkalmatlanságát az alapperben elbírálták, ezért döntött úgy, hogy arra perújítás nem alapítható. Sérelmezi továbbá, hogy kérelme, valamint az EUMSZ 267. cikk (3) bekezdésében foglalt kötelezettsége ellenére a Törvényszék nem kezdeményezte az EB előzetes döntéshozatali eljárását. 

Az indítványozó szerint a Törvényszék nyilvánvalóan tévesen jutott arra a megállapításra, hogy a mérleg szerinti eredmény objektív alkalmatlanságát az alapperben elbírálták, ezért döntött úgy, hogy arra perújítás nem alapítható. Sérelmezi továbbá, hogy kérelme, valamint az EUMSZ 267. cikk (3) bekezdésében foglalt kötelezettsége ellenére a Törvényszék nem kezdeményezte az EB előzetes döntéshozatali eljárását. 

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó által felvetett aggályok a támadott bírói döntés érdemi alkotmányossági vizsgálatát nem teszik lehetővé, mert az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában meghatározott törvényi feltételek egyikének sem felel meg. Erre tekintettel – az Abtv. 56. § (1) és (3) bekezdésére is figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.  (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/198/2016.)

Kisajátítás.

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény 2. § (1) bekezdése, valamint a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.Kpk.50.033/2015/4. számú végzése, és a Veszprémi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Kpkf.21.054/2015/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata..

Az indítványozók kisajátítási ügyében a közigazgatási eljárást az illetékes közigazgatási hivatal megszüntette. A végzés felülvizsgálatát kezdeményezték a bíróságon, amely kérelmüket elkésettség miatt elutasította. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet elutasította azzal, hogy az ügyben felülvizsgálati kérelem benyújtásának nincs helye. Az indítványozók ezzel összefüggő alkotmányjogi panaszát az Alkotmánybíróság is visszautasította. Ezt követően az indítványozók az ügyhöz kapcsolódóan közigazgatási eljárás lefolytatására kötelezés iránti kérelmet terjesztettek elő, melyet a  bíróság elutasított. Döntését, fellebbezés után, a Veszprémi Törvényszék helybenhagyta.

Az indítványozók álláspontja szerint az eljáró bíróságok a támadott jogértelmezés alapján olyan döntéseket t hoztak, amellyel megsértették az Alaptörvényben foglalt alapjogaikat a tulajdonhoz, a törvény előtti egyenlőséget, a jogképességet, a tisztességes eljáráshoz, és a döntések valós indokolásához való jogot,  a jogorvoslati joghoz való jogot. 

Az indítványozók álláspontja szerint az eljáró bíróságok a támadott jogértelmezés alapján olyan döntéseket t hoztak, amellyel megsértették az Alaptörvényben foglalt alapjogaikat a tulajdonhoz, a törvény előtti egyenlőséget, a jogképességet, a tisztességes eljáráshoz, és a döntések valós indokolásához való jogot,  a jogorvoslati joghoz való jogot. 

Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panaszok nem felelnek meg a befogadhatóság törvényi feltételeinek, így érdemi elbírálásukra nincs lehetőség. Erre tekintettel az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h), és c) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/405/2016.)


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »