Alkotmánybíróság: legfrissebb végzések

Parkolás. Rágalmazás. Területalapú támogatás. Végrehajtás. Közérdekű adat kiadása. Építési engedély. Végrehajtási záradék törlése. Személyes adatok védelme. Kártérítés. Adóhatározat. Zár alá vétel. Társasházi közgyűlési határozat érvénytelensége.

Parkolás

A Fővárosi Törvényszék által alkotott 61.Pf.634.816/2016/4. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését szorgalmazóalkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az eljáró bíróságok parkolási díj megfizetése iránti perben kötelezték az indítványozót mint alperest, parkolási díj és pótdíja megfizetésére.
Az indítványozó alperes állítja: a Budapest II. Kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Városrendezési és Környezetvédelmi Iroda Parkolási Csoportja  nem készíthetett volna fényképfelvételt a gépkocsijáról, és nem kezelhette volna személyes adatait. A  perben kifogásolt adatkezelést  a bíróságok azonban nem vették figyelembe, ezáltal az indítványozó szerint megsértették az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében foglalt személyes adatok védelméhez való jogát, a parkolási díj és pótdíj jogalap nélküli megállapítása sérti a tulajdonhoz való jogát is, a bírósági eljárásban alkalmazandó törvényi rendelkezések figyelmen kívül hagyása pedig sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát. 

Az eljáró bíróságok parkolási díj megfizetése iránti perben kötelezték az indítványozót mint alperest, parkolási díj és pótdíja megfizetésére.
Az indítványozó alperes állítja: a Budapest II. Kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Városrendezési és Környezetvédelmi Iroda Parkolási Csoportja  nem készíthetett volna fényképfelvételt a gépkocsijáról, és nem kezelhette volna személyes adatait. A  perben kifogásolt adatkezelést  a bíróságok azonban nem vették figyelembe, ezáltal az indítványozó szerint megsértették az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében foglalt személyes adatok védelméhez való jogát, a parkolási díj és pótdíj jogalap nélküli megállapítása sérti a tulajdonhoz való jogát is, a bírósági eljárásban alkalmazandó törvényi rendelkezések figyelmen kívül hagyása pedig sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát. 

Az  Alkotmánybíróság megállapította: a  támadott ítéletek az indítványozónak a közlekedés szabályait sértő magatartását vizsgálták, ebben a vonatkozásban állapították meg anyagi felelősségét, és ebbeli döntéseikben nem volt tetten érhető az indítványozó emberi méltósághoz fűződő elidegeníthetetlen jogának megkérdőjelezése. Nem merült fel olyan, a bírói döntés érdemére is kiható, azt befolyásoló, és az eljárás egészére kiható sérelmes helyzet, amely megkérdőjelezte volna akár az elsőfokú, akár a fellebbviteli fórum előtti peres eljárás kiegyensúlyozottságát, az indítványozó felvetéseinek válasz nélküli elutasítását. Az indítványban felvetetteket az eljárt bíróságok ítéleteikben megválaszolták. Az indítványozó olyan körülményre sem hivatkozott, amely a tisztességes eljáráshoz való jog alkotmányos értelmezésének tartományában akár a bírói döntés érdemét befolyásolta volna, akár alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként az Alkotmánybíróság előtti eljárás tárgyává válhatott volna.

Mindezen alapján az Alkotmánybíróság nem tudott alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet azonosítani, így az alkotmányjogi panasz befogadására részben az Abtv. 27. § a) pontja, az 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjai szerinti formai, részben az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott tartalmi feltételek teljesítésének hiányában nem volt lehetősége, azért azt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései alapján, figyelemmel az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjaiban foglaltakra is vissza utasította. (Megnyitás PDF-ként.)

Rágalmazás

A Fővárosi Törvényszék által alkotott 25.Bpkf.7813/2017/2. számú végzés  alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését szorgalmazó alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó ügyvéd feljelentést tett a feljelentett által ellene elkövetetett rágalmazás vétsége miatt. Állítja: a feljelentett folyamatosan zaklatja, fenyegeti, rágalmazza, olyan tartalmú videókat tett közzé az interneten, amelyekben „plágiummal” és „ügyvédi etikai vétség elkövetésével” vádolja, továbbá megsértve a jóhírnevét és becsületét. azt terjeszti róla, hogy „pszichopata”,  az ügyfeleit átveri, és nem ért ahhoz, amit csinál.

 Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárást megszüntette. Indokolása szerint a kifogásolt kijelentések nem valósítanak meg bűncselekményt, azok nem érik el a büntetőjogi védelem szükségességének szintjét, nem haladják meg a véleménynyilvánítás korlátait, és az internetre feltöltött videók sem érik el a gyalázkodás szintjét. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

Alkotmányjogi panaszában  az indítványozó kifogásolta, hogy a feljelentett azon állítása kapcsán, miszerint ő „kéjeleg”, és „pszichopata”  a bíróságok egyáltalán nem vonták a vizsgálódás körébe, csak általánosan utaltak rá, hogy a feljelentett a véleményét fejtette ki, és az a gyalázkodás szintjét nem érte el. Panaszában azt is azt is sejtetette, hogy sérelmei miatt azért nem kapott védelmet a bíróságoktól és a hatóságoktól, mert ezek a szervek is tartanak a feljelentett esetleges „lejárató hadjáratától”.

Az indítványozó szerint a bírósági végzések egyaránt sértik az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében biztosított jóhírnév védelméhez való jogát, és a II. cikkben foglalt emberi méltósághoz való jogát.

Az indítványozó szerint a bírósági végzések egyaránt sértik az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében biztosított jóhírnév védelméhez való jogát, és a II. cikkben foglalt emberi méltósághoz való jogát.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó előadása alkalmas ugyan arra, hogy általánosságban felhívja a figyelmet az életvitelében bekövetkezett változásokra, de a támadott bírói döntéseknek csak tartalmi, törvényességi szempontú kritikáját adja, az Alaptörvény felsorolt, sérülni vélt rendelkezéseihez nem kapcsol relevánsnak tekinthető és érdemi vizsgálatra alkalmas alkotmányjogi érvelést.  Beadványa nem felel meg az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott formai követelménynek sem, pusztán az Alaptörvény sérülni vélt szabályainak az  idézését tartalmazza, azok tényleges összekapcsolása nélkül, ezért érdemi vizsgálatára nincs lehetőség.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint Ügyrendjének 5. § (1)–(2) bekezdései alapján eljárva – az alkotmányjogi panaszt, figyelemmel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglaltakra, Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján a panaszt visszautasította. 

A Taláros Testület döntésének végszavában „vigaszként” megjegyzi: az indítványozó feljelentése alapján indult büntetőeljárás bűncselekmény hiányában történt megszüntetése, valamint az ennek kapcsán előterjesztett alkotmányjogi panasz visszautasítása önmagában nem zárják el az indítványozót attól, hogy jóhírnevének és becsületének állított sérelmei miatt a személyiségvédelem polgári jogi eszközeivel élhessen. (Megnyitás PDF-ként.)

Területalapú támogatás

A Kúria által alkotott által alkotott Kfv.IV.35.133/2016/3. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését szorgalmazó alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó – perbeli felperes – egységes területalapú támogatás igénybevétele céljából nyújtott be kérelmet az elsőfokú hatósághoz. Az elsőfokú hatóság a kérelmét elutasította, mivel az egyik földrész vonatkozásában a földhasználat bejegyzése elmaradt, amely bejegyzésre vonatkozó kérelmet az indítványozó nem pótolta. A másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta.

Az indítványozó a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérte, azonban keresetét a bíróság elutasította. A Kúria a bírósági ítéletet hatályában fenntartotta.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntések sértik az Alaptörvény XXIV. cikk 1. pontját, mivel önhibáján kívül nem jegyezték be földhasználónak, ezért utasították el az egységes területalapú támogatás kifizetése iránti kérelmét a kérdéses földrész vonatkozásában és zárták ki meghatározott összeg erejéig a támogatásból..

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntések sértik az Alaptörvény XXIV. cikk 1. pontját, mivel önhibáján kívül nem jegyezték be földhasználónak, ezért utasították el az egységes területalapú támogatás kifizetése iránti kérelmét a kérdéses földrész vonatkozásában és zárták ki meghatározott összeg erejéig a támogatásból..

Az Alkotmánybíróság ezúttal is megerősíttette: a tényállás megállapítása és a jogszabályok értelmezése továbbra is a bíróságok hatáskörébe tartozó feladat, melyet az Alkotmánybíróság nem vonhat magához, csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ellenkező esetben egyfajta „szuperbíróságként”, a meglévők melletti újabb hagyományos jogorvoslati fórumként járna el. Az Alkotmánybíróság feladata nem a tény-, illetőleg jogkérdések felülvizsgálata, hanem az, hogy az Alaptörvényben foglalt garanciákból fakadó minimumot számon kérje a bíróságoktól.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz részben nem felel meg Abtv. 26. § (1) bekezdés szerinti követelménynek, részben pedig – az Abtv. 27. §-ra alapított panasz vonatkozásában – nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek, a kifogásolt bírói döntések ugyanis sem alaptörvény-ellenességi kételyt nem vetnek fel, sem pedig alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként sem értékelhetőek. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt – az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította. (Megnyitás PDF-ként.)

Végrehajtás

A Budapest Környéki Törvényszék 1400-Vh.178/2016/4. számú végzés, a Fővárosi Ítélőtábla 2201-3.Pkf.25.204/2017/2. számú végzés, a Budapest Környéki Törvényszék 1400-Vh.178/2016/7. számú végzés, a Fővárosi Ítélőtábla 2201-3.Pkf.25.205/2017/2. számú végzés, a Budapest Környéki Törvényszék 1400-Vh.178/2016/13. számú végzés, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2201-3.Pkf.25.206/2017/2. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a végzések sértik a jogállamiság követelményét, sértik a tulajdonhoz való jogát, a hatékony jogorvoslathoz való jogát, a  tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz való jogát, és az emberi méltósághoz való jogát egyaránt.

Az indítványozó álláspontja szerint a végzések sértik a jogállamiság követelményét, sértik a tulajdonhoz való jogát, a hatékony jogorvoslathoz való jogát, a  tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz való jogát, és az emberi méltósághoz való jogát egyaránt.

Az Alkotmánybíróság szerint a vitatott döntések  tartalmuknak megfelelően bírálták el az indítványozó kérelmeit. Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése tekintetében a bírósági jogalkalmazás jogszerűségét, helyességét vitatta, a támadott végzések alapján azonban nem volt megállapítható, hogy a panaszos jogorvoslati joga sérült volna.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: mivel a panasz nem felel meg az Abtv. 27. § és 29. §-ában, valamint 52. § (1b) bekezdés e) pontjában megjelölt feltételeknek, az alkotmányjogi panasz befogadásának nincs helye. Ezért a kérelmet az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1)−(2) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.(Megnyitás PDF-ként.)

Közérdekű adat kiadása

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 119. § (2) bekezdésének „az eljárás során ezen okiratot megismerni nem lehet” szövegrész  alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését szorgalmazó alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzménye, hogy az indítványozó közérdekű adat megismerése iránti igényt nyújtott be az Országgyűlés Hivatalához Igényét a Hivatal elutasította, így a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál vizsgálatot kezdeményezett, amely eredményeképpen a Hatóság felszólította a Hivatalt az adatok kiadására. A Hivatal a felszólításnak nem tett eleget, ezért az indítványozó bírósági eljárást kezdeményezett. Az első fokon eljáró bíróság kötelezte a Hivatalt az adatok kiadására, amely ítéletet a másodfokon eljáró bíróság helyben hagyott.

Az indítványozó ezt követően nyújtott be alkotmányjogi panaszt, amelyben előadta: az eljáró bíróságok által az ügyében alkalmazott jogszabályi rendelkezés, a régi Pp. 119. § (2) bekezdése tiltó fordulata következtében a közérdekű adatot tartalmazó okiratot a bírósági eljárás során nem ismerhette meg. Érvelése szerint az idézett jogszabályi rendelkezés fordulata sértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog két részjogosítványát, a fegyverek egyenlőségének elvét és az indokolt bírói döntéshez fűződő jogot.

Az indítványozó ezt követően nyújtott be alkotmányjogi panaszt, amelyben előadta: az eljáró bíróságok által az ügyében alkalmazott jogszabályi rendelkezés, a régi Pp. 119. § (2) bekezdése tiltó fordulata következtében a közérdekű adatot tartalmazó okiratot a bírósági eljárás során nem ismerhette meg. Érvelése szerint az idézett jogszabályi rendelkezés fordulata sértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog két részjogosítványát, a fegyverek egyenlőségének elvét és az indokolt bírói döntéshez fűződő jogot.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet nem tartalmaz, mert az indítványozó a jogerős döntésnek köszönhetően megismerhette a közérdekű adatokat, így még ha az eljárás folyamán sérült is volna a tisztességes eljáráshoz való alapjoga, ezt a sérelmét a számára kedvező jogerős döntés mindenképp orvosolta  volna. Az indítványozó tisztességes eljáráshoz való alapjogának vélt sérelme a bírói döntést érdemben nem befolyásolta, épp ellenkezőleg: a jogerős bírói döntés tette lehetővé az indítványozó számára a közérdekű adatok megismerését.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet az alkotmányjogi panasz a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vetné fel. Ezért az alkotmányjogi panaszt – az Abtv. 29. §-ában írt befogadási feltétel teljesülése hiányában – az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (Megnyitás PDF-ként.) 

Építési engedély

A Kúriaáltal alkotott Kfv.II.37.264/2016/8. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését szorgalmazó alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó az építésügyben hozott elsőfokú közigazgatási határozat ellen nyújtott be fellebbezést, arra hivatkozva, hogy az építésügyi hatóság figyelmen kívül hagyta az övezeti előírásokat, az építménymagasság számítása hibás, valamint az épület nem illeszkedik a településképbe. A másodfokú hatóság az elsőfokú döntést helybenhagyta, amely ellen az indítványozó bírósági felülvizsgálatot kért, keresetét a bíróság elutasította. Fellebbezése nyomán a Kúria az ítéletet hatályában fenntartotta.

Az indítványozó szerint  a bíróságok a bizonyítékokat tévesen értékelték, a tényállást nem megfelelően tárták fel, abból megalapozatlan következtetéseket vontak le. A támadott ítéletek azért sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jogát, mert a perben érintett épület miatt az indítványozó szomszédos ingatlanának értéke csökken, a perbeli épülettel kapcsolatban „jelentős problémák merülhetnek fel” a tervezett üzlet rakodóterületeinek hiánya, a zöldtakarású gépkocsi tároló teteje, annak az indítványozó felé eső telekhatáron tervezett alacsony korlátja miatt ráadásul az alacsony korlát az indítványozó számára „intimitássértést” is eredményez.

Az indítványozó állítja: az ítéletek sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, az eljáró bíróság figyelmen kívül hagyta az általa előadottakat, és döntéshozatala során bizonyítékainak és nyilatkozatainak mérlegelése nélkül járt el, ellehetetlenítette jogainak érvényesülését. Az ítéletek ellentétesek az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásában foglalt deklarációval, a XIII. cikk (1) bekezdésével, a XXIV. cikk (1) bekezdésével, a XXVIII. cikk 28. bekezdésével is.

Az indítványozó állítja: az ítéletek sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, az eljáró bíróság figyelmen kívül hagyta az általa előadottakat, és döntéshozatala során bizonyítékainak és nyilatkozatainak mérlegelése nélkül járt el, ellehetetlenítette jogainak érvényesülését. Az ítéletek ellentétesek az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásában foglalt deklarációval, a XIII. cikk (1) bekezdésével, a XXIV. cikk (1) bekezdésével, a XXVIII. cikk 28. bekezdésével is.

Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata során van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére, azonban nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazásának felülbírálatára, így a bizonyítékok felülmérlegelésére, a tényállás megállapítására vagy a jogvitát lezáró határozat kizárólag szakjogi tartalmú kritikájára

Megállapította:az indítványozó hivatkozott arra, hogy a perben érintett épület miatt ingatlana értéke csökken, valamint arra, hogy a perbeli épület használatával kapcsolatban aggályai vannak, a perbeli épületről ingatlanára nyíló belátás privát életterét is sérti. Ezen érvei azonban alkotmányjogi szempontból nem értékelhetők, alkotmányjogi érvekkel nem támasztotta alá a tulajdonjog sérelmére való hivatkozást, nem tartalmaz olyan érvet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kérdését. Mindezek alapján az alkotmányjogi panasz nem felel meg részben az Abtv. 27. §-ában, részben az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételeknek. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította. (Megnyitás PDF-ként.)

Végrehajtási záradék törlése

A Pécsi Törvényszék által alkotott 1.Pkf.50.064/2017/3. számú végzés  alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését szorgalmazó alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az adós a végrehajtás alapjául szolgáló közokirat semmisségére hivatkozással a végrehajtási záradék törlését kérte a közjegyzőtől. Az indítványozó a végrehajtási záradék szerint az adós tartozásaiért mint zálogkötelezett felel, lakóingatlana a zálogtárgy. A közjegyző a kérelmet elutasította, a másodfokú bíróság a közjegyző végzését helybenhagyta.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntések sértik a tulajdonhoz való jogát..

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntések sértik a tulajdonhoz való jogát..

Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjaiban foglaltaknak, mert az indítványozó nem jelölte meg az alapjogi sérelem lényegét, illetve ezzel összefüggésben alkotmányjogilag releváns érvelést sem fejt ki.

Mindezek alapján az alkotmányjogi panasz részben a határozott kérelem követelményének, részben az Abtv. 27. §-ában foglalt törvényi feltételeknek nem felel meg, ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)−(3) bekezdései alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) és h) pontjai alapján visszautasította. (Megnyitás PDF-ként.)

Személyes adatok védelme

A Kúria által alkotott Pfv.IV.21.154/2016/4. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését szorgalmazó alkotmányjogi panasz vizsgálata.

A perbeli tényállás szerint az indítványozótól a budapesti 4−6-os villamos egyik megállójában az alperes ellenőre az utazásra jogosító jegy vagy bérlet felmutatását kérte. Az indítványozó ezen iratokat nem mutatta fel. Az alperes ellenőrének kérésére a Fővárosi Közterület-felügyelet alkalmazottja igazoltatta az indítványozót, és ennek során nevét, anyja nevét, lakcímét, születési helyét és idejét, valamint személyazonosító okmányának számát jegyezte fel. Ezt követően az alperes kérte a Fővárosi Közterület-felügyelettől az indítványozóval kapcsolatos intézkedés során rögzített adatok megküldését, amit a közterület-felügyelet teljesített.

Az indítványozó keresetében az alperest az általa kezelt személyes adatai (neve, anyja neve, lakcíme, születési helye és ideje, valamint személyazonosító okmányának száma) törlésére kérte kötelezni. Az elsőfokú bíróság a keresetét elutasította. Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az adatok törlésére irányuló keresetet szintén nem ítélte megalapozottnak a Kúria pedig a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.Ítélete szerint az indítványozó felülvizsgálati kérelme megalapozatlan volt, az ügyben eljárt bíróságok  helytállóan és jogszabálysértés nélkül állapították meg, hogy az alperes jogszerűen kezelte az indítványozó személyes adatait. A bíróságok helyesen jutottak arra a következtetésre, hogy az önkormányzat által biztosított tömegközlekedés közszolgáltatásának igénybevétele esetén a viteldíj megfizetésének elmulasztásakor a költségek megfizetéséhez szükséges személyes adatok rendelkezésre állásához fűződő érdek nem tekinthető a személyes adatok védelméhez fűződő jog aránytalan korlátozásának.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott ítéletek sértik az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése szerinti személyes adatok védelméhez való jogát, az alperes jogszerűtlen forrásból szerezte be adatait.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott ítéletek sértik az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése szerinti személyes adatok védelméhez való jogát, az alperes jogszerűtlen forrásból szerezte be adatait.

Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó panaszában és annak kiegészítésében felvetett kérdések nem alkotmányossági, hanem törvényességi jellegűek. A bírósági döntéssel szembeni kifogásait fogalmazza meg, illetve a bíróság jogértelmezését, jogalkalmazását vonja kritika alá, és a támadott ítéletben foglalt döntést magát, annak hátrányos voltát tekinti alapjogi sérelemnek az Alkotmánybíróság általi megváltoztatása érdekében.

Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány nem tartalmaz olyan érvet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kérdését. Az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételeknek. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.(Megnyitás PDF-ként.)

Kártérítés

A Kúria által alkotott Pfv.IV.21.633/2016/4. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését szorgalmazó alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó – perbeli alperes – és a perbeli felperes koncessziós szerződést kötött dohánytermék kiskereskedelmére. A perbeli felperes egyedül megkezdte a megpályázott területen működését. A perbeli alperes ezt követően azonban újabb pályázatot írt ki és annak győztesének, azaz az érintett településen egy további jogosultnak engedett koncessziós jogot dohánytermék kiskereskedelmére.

Folytatásként a perbeli felperes kereseti kérelmében kártérítés megfizetésére kérte kötelezni a perbeli alperest. Az elsőfokú bíróság ítéletében kártérítés, késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kötelezte a perbeli alperest, aki a döntés ellen fellebbezett. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyta. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntések sértik a vállalkozás szabadságát, a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogot..

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntések sértik a vállalkozás szabadságát, a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogot..

Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz befogadására nincs lehetőség, mivel az nem felel meg az Abtv. 27. §-ában, valamint az 51. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételeknek. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet az Abtv. 56. § (1)−(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontjának második fordulata alapján visszautasította.(Megnyitás PDF-ként.)

Adóhatározat

A Kúria által alkotott Kfv.V.35.697/2016/4. számú ítélet és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 108. § (8) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését szorgalmazó alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozónál az illetékes adóhatóság foglalkoztatást érintő operatív ellenőrzést végzett, amelynek során két fő be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatását és ez alapján mulasztási bírságot állapított meg. A másodfokon eljárt hatóság az elsőfokú hatóság döntését helybenhagyta, a Kúria az ítéletet hatályában fenntartotta, az indítványozó keresetét elutasította.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntések a jogbiztonság és a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét eredményező kétszeres értékelés tilalmába ütköztek, nem egyeztethetők össze az adóbírsággal.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntések a jogbiztonság és a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét eredményező kétszeres értékelés tilalmába ütköztek, nem egyeztethetők össze az adóbírsággal.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított része nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b), e)−f) pontjaiban foglaltaknak, mert az indítványozó nem jelölte meg az alapjogi sérelem lényegét, illetve ezzel összefüggésben alkotmányjogilag releváns érvelést sem fejt ki.

Az Alkotmánybíróság kiemeli: feladata az Alaptörvényben biztosított jogok védelme, és nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazását felülbírálni, hiszen a bírósági joggyakorlat egységének biztosítása a bíróságok, elsősorban a Kúria feladata. Ezen túlmenően nem veti fel a Kúria ítéletének alaptörvény-ellenességét, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, hogy a Kúria a régi Pp. 272. § (2) bekezdésébe ütközően előterjesztett hivatkozásokat nem tartotta alkalmasnak a jogerős ítélet felülvizsgálatára.

Tekintettel arra, hogy az indítványozó a kúriai ítélet alaptörvény-ellenességét egyebekben nem indokolta, az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet az Alaptörvény XXVIII. cikk (6) bekezdésével összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni. Mindezek alapján az alkotmányjogi panasz részben a határozott kérelem követelményének, részben az Abtv. 26−27. §-ában foglalt törvényi feltételeknek, valamint részben az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadási feltételeknek nem felel meg, ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)−(3) bekezdései alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), c) és h) pontjai alapján visszautasította.(Megnyitás PDF-ként.)

Zár alá vétel

A Kecskeméti Törvényszék által alkotott 3.Bpkf.47/2017/2.számú végzés  alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését szorgalmazó alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt indult büntetőeljárásban a Kecskeméti Járásbíróság az indítványozók tulajdonát képező ingatlanok és bankszámla zár alá vételét rendelte el. A járásbíróság végzését a Kecskeméti Törvényszék helybenhagyta

Az indítványozók a zár alá vétel feloldása iránti indítványt terjesztettek elő a Kecskeméti Járásbíróságon. Kérelmüket azzal indokolták, hogy a zár alá vett ingatlanok tulajdonjogának megszerzésére az elkövetési időszakot követően (egy esetben azt megelőzően) került sor, így azok nem bűncselekményből származnak, ennek következtében vagyonelkobzás tárgyai nem lehetnek, a zár alá vétel törvényi alapja hiányzikKérelmüket a Kecskeméti Járásbíróság elutasította, a Kecskeméti Törvényszék pedig  helybenhagyta.

Az indítványozók szerint a bírói döntések megsértették az Alaptörvény XIII. cikkében foglalt tulajdonhoz való alapjogukat, mert a bíróságok a zár alá vétel törvényben biztosított anyagi és eljárásjogi feltételeit törvénysértő módon értelmezték, emiatt korlátozták az indítványozók rendelkezési jogát a tulajdonukat képező ingatlanok és pénzeszközök vonatkozásában. Továbbá a bíróságok nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek sem, ezzel megsértették a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való alapjogukat. 

Az indítványozók szerint a bírói döntések megsértették az Alaptörvény XIII. cikkében foglalt tulajdonhoz való alapjogukat, mert a bíróságok a zár alá vétel törvényben biztosított anyagi és eljárásjogi feltételeit törvénysértő módon értelmezték, emiatt korlátozták az indítványozók rendelkezési jogát a tulajdonukat képező ingatlanok és pénzeszközök vonatkozásában. Továbbá a bíróságok nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek sem, ezzel megsértették a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való alapjogukat. 

Az Alkotmánybíróság megállapította: a zár alá vétel feloldását elutasító bírói döntés nem tekinthető ügydöntő határozatnak, mert nem a büntetőjogi főkérdésről szól. Nem minősül az Abtv. 27. §-a szerinti eljárást befejező egyéb döntésnek sem, ugyanis a büntetőeljárást érdemben nem zárja le Erre tekintettel az alkotmányjogi panaszok nem felelnek meg az Abtv. 27. §-ában foglaltaknak, ezért azokat az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.(Megnyitás PDF-ként.)

Társasházi közgyűlési határozat érvénytelensége

A Fővárosi Törvényszék által alkotott 53.Pf.630.924/2017/4. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését szorgalmazó alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló tényállás szerint az indítványozó, mint az alapügy felperese,  a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt társasházi közgyűlési határozatok érvénytelenségének megállapítását kérte.

Az első fokon eljárt bíróság megállapította a sérelmezett közgyűlési határozatok érvénytelenségét, tekintettel arra, hogy a közgyűlés összehívása nem volt szabályszerű. Az ítélet ellen a társasház fellebbezett. A Fővárosi Törvényszék ítéletében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította.

Az indítványozó állítja: a Fővárosi Törvényszék ítélete sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, és a tisztességes eljáráshoz való jogát. A bírói döntés különbséget tesz az emberek között aszerint, hogy valaki tulajdonostárs-e vagy sem a bírósági eljárás folyamán, ezért sérti a jogbiztonságot is. Nézete szerint a társasházi törvényből az következik, hogy a per megindításakor kell tulajdonosnak lenni, és nem az, hogy a per folyamán elveszíti kereshetőségi jogát, ha az ingatlanát értékesíti.

Állítja továbbá: az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből következik az is, hogy a bíróság a jogait észszerű határidőn belül bírálja el, hiszen a hosszan elhúzódó eljárás esetén nem várható el, hogy ne költözhessen el a társasházból. Ráadásul az új tulajdonos nem is léphetne perbe jogutódként, hiszen a keresetindításkor kell a társasházban tulajdonostársnak lennie. Mindezek egyúttal az Alaptörvény XV. cikk (1)−(2) bekezdését is sértik.

Állítja továbbá: az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből következik az is, hogy a bíróság a jogait észszerű határidőn belül bírálja el, hiszen a hosszan elhúzódó eljárás esetén nem várható el, hogy ne költözhessen el a társasházból. Ráadásul az új tulajdonos nem is léphetne perbe jogutódként, hiszen a keresetindításkor kell a társasházban tulajdonostársnak lennie. Mindezek egyúttal az Alaptörvény XV. cikk (1)−(2) bekezdését is sértik.

Az Alkotmánybíróság szerint a panasz nem tartalmaz olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna. Alapjául szolgáló konkrét ügyet figyelembe véve nem észlelt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, az eljárás elhúzódása és ezáltal a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye az adott eljárásban nem merült fel. Vizsgálatának eredményeként megállapította: az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában támasztott követelményeknek, ezért nem fogadható be, erre tekintettel az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.(Megnyitás PDF-ként.)


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »