Alkotmánybíróság: legfrissebb döntések

Dübörögnek a vélt vagy valós felháborodást ecsetelő alkotmányjogi panaszok, hengerelnek a bírósági döntések ellen lázadó indítványok.

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének határozata

Fogyatékossági támogatás, jogutódlás.

A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.K.27.447/2015/8. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó előadja: néhai édesanyja részére az illetékes hatóság 2015. január 5-én kelt határozatával 2014. november 1-től kezdődően fogyatékossági támogatást állapított meg. Az  édesanyja 2015. január 10-én elhunyt. A 2014. novemberére és decemberére járó támogatást 2015. januárban utalta át a kincstár, bár ekkor a határozat még nem volt jogerős.

A kormányhivatal kötelezte az indítványozót a kéthavi támogatás visszafizetésére, tekintettel arra, hogy a határozat átvételekor a jogosult már elhunyt. A döntést a másodfokú közigazgatási hatóság helybenhagyta. A keresetet a bíróság elutasította.
Az indítványozó szerint ő a néhai édesanyja eljárási jogutódja, és megilleti őt a támogatás – még 2015. január hónapra is. Állítja: a bíróság ítélete sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz és örökléshez való jogát, és ellentétes az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdésében meghatározott, a hátrányos megkülönböztetés (diszkrimináció) tilalmával.

A kormányhivatal kötelezte az indítványozót a kéthavi támogatás visszafizetésére, tekintettel arra, hogy a határozat átvételekor a jogosult már elhunyt. A döntést a másodfokú közigazgatási hatóság helybenhagyta. A keresetet a bíróság elutasította.
Az indítványozó szerint ő a néhai édesanyja eljárási jogutódja, és megilleti őt a támogatás – még 2015. január hónapra is. Állítja: a bíróság ítélete sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz és örökléshez való jogát, és ellentétes az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdésében meghatározott, a hátrányos megkülönböztetés (diszkrimináció) tilalmával.

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint mivel a kérdéses összeg nem képezte az örökhagyó hagyatékának részét, így annak öröklésére sincs az indítványozónak Alaptörvényben biztosított joga. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/3224/2014.)

A határozathoz Czine Ágnes és Salamon László különvéleményt csatolt.

Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának döntései

Álláskeresési ellátás.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.M.1285/2015/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó előadja: álláskeresőként való nyilvántartásba vételére vonatkozó kérelmét a Budapest Főváros Kormányhivatala XIII. Kerületi Munkaügyi Kirendeltség elutasította, mivel nem minősül álláskeresőnek, mert egy gazdasági társaság (Bt.) beltagja, amelyben személyes közreműködést végez, azaz keresőtevékenységet folytat. Erre a döntésre tekintettel elutasításra került az álláskeresési ellátás folyósítása iránti kérelme is azzal, hogy aki nem álláskereső, álláskeresési ellátásra sem jogosult.

Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett jogszabályok sértik az Alaptörvény XII. cikke szerinti foglalkozás szabad megválasztásához való jogát, mivel kizárják az álláskeresőként való nyilvántartásból. Holott azáltal, hogy valaki egy gazdasági társaság beltagja, amelyben személyes közreműködést végez, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy keresőtevékenységet is végez. Mindezzel sérül – álláspontja szerint – az Alaptörvény XIII. cikk szerinti tulajdonhoz való joga, a XV. cikk (2) bekezdése szerinti diszkrimináció tilalma, mivel indokolatlanul helyezi hátrányba a Bt. beltagját. Sérült továbbá az Alaptörvény XIX. cikk szerinti szociális biztonsághoz való joga, valamint a II. cikk szerinti emberi méltósága is.

Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett jogszabályok sértik az Alaptörvény XII. cikke szerinti foglalkozás szabad megválasztásához való jogát, mivel kizárják az álláskeresőként való nyilvántartásból. Holott azáltal, hogy valaki egy gazdasági társaság beltagja, amelyben személyes közreműködést végez, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy keresőtevékenységet is végez. Mindezzel sérül – álláspontja szerint – az Alaptörvény XIII. cikk szerinti tulajdonhoz való joga, a XV. cikk (2) bekezdése szerinti diszkrimináció tilalma, mivel indokolatlanul helyezi hátrányba a Bt. beltagját. Sérült továbbá az Alaptörvény XIX. cikk szerinti szociális biztonsághoz való joga, valamint a II. cikk szerinti emberi méltósága is.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítvány nem vetett fel olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely okot adhatna érdemi alkotmányossági vizsgálatra, ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/3354/2015.)

Központi fűtés és melegvíz-szolgáltatás.

A központi fűtésről és melegvíz-szolgáltatásról szóló 189/1998. (XI.23.) Korm. rendelet alaptörvény-ellenességének megállapítására és alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó bíró szerint a kormányrendelet hatályon kívül helyezésének hiánya jogbizonytalanságot okoz, annak bíróság általi alkalmazása sértené az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglaltakat. Állítja: a kormányrendelet és a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény végrehajtásáról szóló 157/2005. (VIII.15.) rendelet párhuzamos, egymásnak ellentmondó szabályozást tartalmaz és ez a jogbiztonság sérelmét eredményezi.

Az indítványozó bíró szerint a kormányrendelet hatályon kívül helyezésének hiánya jogbizonytalanságot okoz, annak bíróság általi alkalmazása sértené az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglaltakat. Állítja: a kormányrendelet és a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény végrehajtásáról szóló 157/2005. (VIII.15.) rendelet párhuzamos, egymásnak ellentmondó szabályozást tartalmaz és ez a jogbiztonság sérelmét eredményezi.

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezést. A határozat indokolása szerint nem áll fenn ugyanis olyan ellentétes tartalmú, egyidejűleg alkalmazandó szabályozás, amely a jogalkalmazás során értelmezéssel ne lenne feloldható. A bírói kezdeményezésben állított, az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelme tehát nem valósult meg, ezért a bírói kezdeményezést elutasította, a megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezések folyamatban levő ügyben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítványi kérelemről pedig külön nem döntött.  (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/520/2016.)

Fogyasztói kölcsönszerződés.

A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény 37/A. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói indítványok vizsgálata.

A támadott rendelkezés előírja a bíróságnak, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása során a felek fizetési kötelezettségét – az elszámolás adatainak alapul vételével, az e törvényben meghatározott elszámolási szabályok alkalmazásával – állapítsa meg. A Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiumának bírái szerint ez a szabályozás sérti a peres feleknek a pártatlan bírósághoz és a tisztességes tárgyaláshoz való jogát és a normavilágosság követelményét is.

A támadott rendelkezés előírja a bíróságnak, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása során a felek fizetési kötelezettségét – az elszámolás adatainak alapul vételével, az e törvényben meghatározott elszámolási szabályok alkalmazásával – állapítsa meg. A Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiumának bírái szerint ez a szabályozás sérti a peres feleknek a pártatlan bírósághoz és a tisztességes tárgyaláshoz való jogát és a normavilágosság követelményét is.

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezéseket. A határozat indokolása szerint a támadott jogszabályi rendelkezésekkel összefüggő esetleges jogszabály-értelmezési nehézségek megoldása kétségtelenül komplex jogalkalmazói feladat, amely akár több értelmezési módszer igénybevételét is szükségessé teszi. A testület azt is megállapította, hogy pusztán nyelvtani szempontból és önmagukban vizsgálva a rendelkezéseket, valóban feltűnő a mondatszerkesztés pontatlansága, ám az előírások nem tekinthetők olyan mértékben homályosnak vagy ellentmondásosnak, hogy azok eleve értelmezhetetlennek vagy alkalmazhatatlannak minősülnének. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/424/2016.)

Devizahitel-elszámolási szabályok.

A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény 37/A. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói indítványvizsgálata.

A támadott rendelkezés előírja a bíróságnak, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása során a felek fizetési kötelezettségét – az elszámolás adatainak alapul vételével, az e törvényben meghatározott elszámolási szabályok alkalmazásával – állapítsa meg. A Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiumának bírái szerint ez a szabályozás sérti a peres feleknek a pártatlan bírósághoz és a tisztességes tárgyaláshoz való jogát és a normavilágosság követelményét  Sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság alkotmányos elvét, sérti a peres feleknek a pártatlan bírósághoz és a tisztességes tárgyaláshoz való jogát és a normavilágosság követelményét is. A támadott rendelkezés (1) bekezdésében foglaltakkal összefüggésben nem egyértelmű, hogy mit kell érteni az “e törvényben meghatározott elszámolási szabályok alkalmazásával” szövegrészen, valamint “az erre irányadó szabályok szerint” kitételen, amely értelmezési kérdés az ügy elbírálása során érdemi jelentőséggel bír.
Az indítványozók szerint a normavilágosság sérelmét jelenti továbbá, hogy az érintett rendelkezésekből nem vezethető le, hogy mi az alkalmazandó jogkövetkezmény abban az esetben, amikor a perbeli felperes az érvénytelenség jogkövetkezményeire irányuló – kötelezően előterjesztendő – határozott kérelmet nem a felülvizsgált elszámolás adatai alapján terjeszti elő.

A támadott rendelkezés előírja a bíróságnak, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása során a felek fizetési kötelezettségét – az elszámolás adatainak alapul vételével, az e törvényben meghatározott elszámolási szabályok alkalmazásával – állapítsa meg. A Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiumának bírái szerint ez a szabályozás sérti a peres feleknek a pártatlan bírósághoz és a tisztességes tárgyaláshoz való jogát és a normavilágosság követelményét  Sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság alkotmányos elvét, sérti a peres feleknek a pártatlan bírósághoz és a tisztességes tárgyaláshoz való jogát és a normavilágosság követelményét is. A támadott rendelkezés (1) bekezdésében foglaltakkal összefüggésben nem egyértelmű, hogy mit kell érteni az “e törvényben meghatározott elszámolási szabályok alkalmazásával” szövegrészen, valamint “az erre irányadó szabályok szerint” kitételen, amely értelmezési kérdés az ügy elbírálása során érdemi jelentőséggel bír.
Az indítványozók szerint a normavilágosság sérelmét jelenti továbbá, hogy az érintett rendelkezésekből nem vezethető le, hogy mi az alkalmazandó jogkövetkezmény abban az esetben, amikor a perbeli felperes az érvénytelenség jogkövetkezményeire irányuló – kötelezően előterjesztendő – határozott kérelmet nem a felülvizsgált elszámolás adatai alapján terjeszti elő.

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezéseket. A határozat indokolása szerint a támadott rendelkezésből nem következik az, hogy a bíróságnak a Pp. általános előírásaival ellentétesen, normatív felhatalmazás nélkül, hivatalból kellene bizonyítást lefolytatnia. A testület azt is megállapította, hogy pusztán nyelvtani szempontból és önmagukban vizsgálva a rendelkezéseket, valóban feltűnő a mondatszerkesztés pontatlansága, ám az előírások nem tekinthetők olyan mértékben homályosnak vagy ellentmondásosnak, hogy azok eleve értelmezhetetlennek vagy alkalmazhatatlannak minősülnének. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/424/2016.)

Társasház, közös költség.

Az ügy tárgya: a Kúria Pfv.I.21.351/2015/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz

A Kúria Pfv.I.21.351/2015/2. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz indítvány vizsgálata.

Az indítványozó társasház a Magyar Állam és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. ellen közös költség megfizetése iránt indított pert. A perköltség megfizetése miatt felülvizsgálati kérelemmel élt. A Kúria a felülvizsgálati kérelmét azért utasította el, mert a Pp. 271. § (2) bekezdése alapján az ügy nem vonható azon perek körébe, amelyeknél az értékhatártól független elbírálás lehetőségét a jogszabály biztosítja, tehát a közös költséggel kapcsolatos perek nem tartoznak az ingatlanra vonatkozó jogviszonyok körébe. 
Az indítványozó álláspontja szerint azonban a közös költség megfizetési kötelezettség pont olyan jog, mely az ingatlan tulajdonára, azt terhelő jogra, vagy ingatlanra vonatkozó jogviszonyból ered, tehát a Kúria a felülvizsgálati kérelmet nem utasíthatta volna el. Véleménye szerint a Kúria döntése megsértette a társasháznak az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tulajdonhoz való jogát, tévesen, és jogellenesen értelmezte, a XXII. cikkének (1) és (2) bekezdésébe foglalt lakhatáshoz való jogát. Sérült továbbá a XXVIII. cikk (1) bekezdsébe foglalt tisztességes eljáráshoz való joga, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joga is. 

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó alkotmányjogi panasza egyrészt nem felel meg az Abtv.-ben előírt formai és tartalmi követelményeknek, másrészt nem vet fel olyan bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely az alkotmányjogi panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában, valamint a 29. §-ában foglaltak, illetve az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján az indítványt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/214/2016.)

Devizahitel, árfolyamkockázat, forintosítás.

Az egyes fogyasztói kölcsönszerződésekből eredő követelések forintra átváltásával kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2015. évi CXLV. törvény alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az árfolyamkockázat támadott rendelkezései módosítják az Árfolyamkockázat törvény hatálya alá eső szerződésekből és követelésekből eredő jogviszonyok tartalmát. Az indítványozó álláspontja szerint ezek a módosítások egyértelmű beavatkozást jelentenek a szerződési szabadságba. A törvény ugyanis kötelezi a panaszost arra, hogy fogadja el a módosítást vagy fizesse vissza a hitelét az árfolyamkockázatból eredő költségekkel együtt. Az indítványozó álláspontja szerint a megkötött szerződésből származó jogok és kötelezettségek, jogalkotói aktussal történő módosítása egyértelmű beavatkozást jelent a szerződési szabadságba, alaptörvény-ellenes, és sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát is.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: a vizsgált törvényi előírások az Alkotmánybíróság megítélése szerint nem vetnek fel olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely az indítványok érdemi vizsgálatát indokolttá tenné. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszokat az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/227/2016)

Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának döntései

Munkaviszony jogellenes megszüntetése.

A Kúria Mfv.I.10.479/2014/9.számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó előadja: munkaviszonyát – átszervezésre és létszámcsökkentésre hivatkozással – rendes felmondással megszüntették. A bírósághoz fordult, és keresetében kérte a felmondás jogellenességének megállapítását. Az elsőfokú bíróság a munkaviszony jogellenes megszüntetését állapította meg és kötelezte az alperest az elmaradt munkabér és kártérítés megfizetésére. A másodfokú bíróság is megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, ezért az alperest az elmaradt munkabér és kamata, valamint általány kártérítés megfizetésére kötelezte. Ezt követően az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához. A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem alapos és a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét pedig elutasította.

Az indítványozó szerint a Kúria ítélete sérti az Alaptörvény XXVIII. cikkében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, valamint a perbeli önrendelkezési jogot. Továbbá: a Kúria szemben a Polgári perrendtartásról szóló 1953. évi III. törvény 275.§ (1) bekezdésével, új tényállást állapított meg, ezzel megsértette a tisztességes eljárás követelményét is.

Az indítványozó szerint a Kúria ítélete sérti az Alaptörvény XXVIII. cikkében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, valamint a perbeli önrendelkezési jogot. Továbbá: a Kúria szemben a Polgári perrendtartásról szóló 1953. évi III. törvény 275.§ (1) bekezdésével, új tényállást állapított meg, ezzel megsértette a tisztességes eljárás követelményét is.

Az Alkotmánybíróság az adott ügyben nem észlelt olyan értelmezési hibát, amely a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos joggal érdemi összefüggésben állna; az indítványnak ezen alaptörvényi rendelkezésre hivatkozó érvei nem támasztanak alá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, és nem vetnek fel az Abtv. 29. §-a szerinti alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek, ezért befogadására nincsen mód, erre tekintettel az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/3013/2015.)

Vállalkozói díj, perbeli bizonyítás, névviselés joga.

A Fővárosi Törvényszék 3.Gf.75.742/2015/4. számú ítéletalaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó gazdasági társaságot – perbeli alperes – a perbeli felperes gazdasági társaság céges mappák elkészítésével bízta meg, amelyet az le is gyártatott, azonban helyesírási hibával. A perbeli felperes a teljesítést nem fogadta el, valamint bejelentette, hogy el kíván állni a szerződéstől. A fizetési meghagyással indult, majd az indítványozó ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a perbeli felperes kérte annak megállapítását, hogy teljesítése szerződésszerű volt, mivel az indítványozó részére megküldött minták jóváhagyásra kerültek. Az első fokon eljárt bíróság a keresetet elutasította. A perbeli felperes fellebbezett, amelyet követően a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az indítványozót a vállalkozói díj és annak kamatai megfizetésére kötelezte.
Az indítványozó álláspontja szerint az ítélet sérti az emberi méltósághoz való jogát, a jó hírnévhez való jogát, a diszkrimináció tilalmát, a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot, valamint az R) cikkben és a 28. cikkben foglaltakat is.

Az indítványozó gazdasági társaságot – perbeli alperes – a perbeli felperes gazdasági társaság céges mappák elkészítésével bízta meg, amelyet az le is gyártatott, azonban helyesírási hibával. A perbeli felperes a teljesítést nem fogadta el, valamint bejelentette, hogy el kíván állni a szerződéstől. A fizetési meghagyással indult, majd az indítványozó ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a perbeli felperes kérte annak megállapítását, hogy teljesítése szerződésszerű volt, mivel az indítványozó részére megküldött minták jóváhagyásra kerültek. Az első fokon eljárt bíróság a keresetet elutasította. A perbeli felperes fellebbezett, amelyet követően a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az indítványozót a vállalkozói díj és annak kamatai megfizetésére kötelezte.
Az indítványozó álláspontja szerint az ítélet sérti az emberi méltósághoz való jogát, a jó hírnévhez való jogát, a diszkrimináció tilalmát, a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot, valamint az R) cikkben és a 28. cikkben foglaltakat is.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz a konkrét ügyben a hivatkozott Alaptörvényben biztosított jogokkal összefüggésben nem vet fel sem az egyedi ügyön túlmutató alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló, az alkotmányjogi panasz hatáskörben orvosolható alaptörvény-ellenességet, ezért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/142/2016.)

Kisajátítás, kártalanítás.

A Kúria Kfv.II.37.028/2015/11. számúítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó szerint a Kúria támadott határozatával nem a tárgyi ingatlanok helyben kialakult forgalmi értéke alapján állapított meg kártalanítást, továbbá a kisajátított ingatlanok forgalmi értékének megállapítása körében a vonatkozó jogszabályi és nemzetközi szakmai előírásoktól eltérő módszer alkalmazását írta elő a szakértő számára. Hangsúlyozza: az ítélet sérti az Alaptörvényben foglalt jogegyenlőséget, és ezzel összefüggésben az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésébe ütközően, tesz különbséget, a kisajátítással érintett ingatlantulajdonos, illetve a kisajátítással nem érintett ingatlantulajdonosok között, a kisajátítási helyzetre hivatkozással.Az ítélet nem teszi lehetővé a teljes kártalanítás valós összegének megállapítását, ezért sérti az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdését. Sérti az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében és XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglaltakat is, mert a bíróság az ügy érdemében a vonatkozó bírói gyakorlattal ellentétes álláspontra helyezkedett és a tárgyi magánszakértői véleményt a kirendelt igazságügyi szakértői véleménnyel egyenértékűnek ismerte el.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány nem mutat rá részben Alaptörvényben biztosított jog sérelmére, részben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre, továbbá nem vet fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, ezért azt – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), illetve h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/32/2016.)

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának döntése

Perbeli legitimáció, jogutódlás.

A Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.20.042/2015/3. számú ítélete, valamint a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.239/2014/7. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó Szank község önkormányzatának  álláspontja szerint az eljárt bíróságok a perbeli jogutódlás, illetve a passzív perbeli legitimáció kérdésében jogszabályellenesen foglaltak állást, megsértve ezzel az indítványozónak az Alaptörvényben biztosított és beadványában hivatkozott jogait..

Az indítványozó Szank község önkormányzatának  álláspontja szerint az eljárt bíróságok a perbeli jogutódlás, illetve a passzív perbeli legitimáció kérdésében jogszabályellenesen foglaltak állást, megsértve ezzel az indítványozónak az Alaptörvényben biztosított és beadványában hivatkozott jogait..

Az Alkotmánybíróság megállapította: tárgyi ügyben az indítványozó csak állította az alaptörvény-ellenességet, de egyáltalán nem adta indokát annak, hogy a támadott bírói döntések révén miért sérültek az Alaptörvény általa megjelölt rendelkezései, így az indítvány határozott kérelmet nem tartalmaz, azaz nem felel meg a befogadhatóság formai feltételeinek.

Az Alkotmánybíróság megjegyzi: az indítvány a formai hiányosságon túl a befogadhatóság tartalmi feltételeinek sem felelne meg, hiszen egyértelműen a bírói jogértelmezést, annak jogszabálysértő voltát sérelmezi. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a bírói döntéseknek azonban kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Önmagukban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak, mivel így az Alkotmánybíróság burkoltan ugyan, de negyedfokú bírósággá válna.

Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság Ügyrendje 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.  (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról:IV/1811/2015.)


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »