Alig számít, mennyit edzünk?

Alig számít, mennyit edzünk?

Előre szólunk: ha ön a következő történet olvasása után arra a következtetésre jut, hogy semmi értelme edzeni, akkor téved. Az viszont a legújabb kutatások alapján valóban valószínűnek tetszik, hogy a sportteljesítményben sokkal kisebb szerepe van az edzés intenzitásának és időtartamának, mint korábban gondolták. A sikerességet sokkal inkább magyarázza a tehetség, az öröklött testi adottság vagy a lelki hozzáállás.

Érezte már ön, hogy hiába izzad vért az edzőteremben, esetleg a futópályán, mégis nevetve győzi le a versenyen valaki, aki ellazsálta az összes edzést? Nem titok, hogy a motivációs poszterek hangzatos szlogenjei, miszerint bármit elérhetünk, ha erősen akarjuk és keményen dolgozunk, nem igazak. Legtöbbünk futhat, amennyit csak akar, soha nem lesz képes 2 óra 3 perc alatt teljesíteni a maratont. Ezzel egy pillanatig sem állítjuk azt, hogy az edzés, illetve a gyakorlás nem javítja a sportteljesítményt. Azt pedig főképp nem mondjuk, hogy a testedzés nincs jótékony hatással egészségi és mentális állapotunkra. De a gyakorlás mennyisége csak egy határig képes hozzájárulni sportbéli sikerességünkhöz.

Ezt a józan ésszel is belátható tényt sikerült igazolniuk az ohiói Case Western Reserve Egyetem sportpszichológusainak. A kutatók harminchárom témába vágó tanulmány eredményeit vetették össze, majd azok alapján készítettek statisztikai analízist. Ebből derült ki, hogy az edzés mennyisége a sportbéli sikerességnek mindössze 18 százalékát magyarázza. Ha ez az érték száz lett volna, akkor az azt jelentené, hogy csakis az edzés mértékétől függ, hogy mit érünk el a versenyeken – illetve ha nulla, akkor semmilyen szerepe nincs benne. Ez a tizennyolc százalék talán kevésnek hathat, de korántsem elhanyagolható.

A profiknál alig számít

Ahhoz, hogy a teljes kép kirajzolódjon, tudni kell, hogy a 18 százalékos átlag egy olyan elemzésnél jött ki, amelynél hobbiedzőket és élsportolókat is vizsgáltak – arról pedig szó sincs, hogy a számokat a sokat edző hivatásosok torzították volna el. Sőt, utóbbiak teljesítményénél a gyakorlás mennyisége még kevesebbet nyomott a latban: egyes számítások szerint mindössze egy százalékot osztott vagy szorzott. Ez lehet talán az oka annak is, hogy sokszor azt érezzük: a legnagyobb bajnokok olyan lazák, hogy képtelenség elhinni, hogy a hét minden napján reggeltől estig edzéssel töltik az idejüket.

A Vox tudósítása szerint a tanulmány még egy közszájon forgó hiedelmet megcáfolt: azt, hogy a majdani eredményekre hatása van annak, hogy egy-egy atléta milyen fiatalon kezdett el sportolni. Ennek az mond ellent, hogy a kutatók egyértelműen kimutatták, hogy bár a legtöbb bajnok nagyon korán kezdi a versenyszerű sportolást, igen gyakori, hogy sportágváltás után egy-két éven belül az új sportágban is bajnok lesz. Erről Brooke Macnamara kutatásvezető azt mondta, hogy ha valaki gyakorol, akkor értelemszerűen jobban fog teljesíteni. Azt is gyakorlatilag minden vizsgálat kimutatta, hogy az edzés javítja a teljesítményt. A tanulás sebességében viszont hatalmas különbségek vannak: van, aki kevés gyakorlással is jelentősen tud fejlődni, másoknak pedig ez sokkal lassabban megy.

Lélek és adottság

Persze adódik a kérdés, hogy ha az edzés a sporteredményeknek mindössze 18 százalékát adja, akkor honnan jön a fennmaradó 82 százalék. Nos, részben pszichológiai jellemzőkből, így legfőképpen a kitartásból és a versenyszellemből, illetve az egyensúlyérzékből és a koordinációs képességből. Aztán olyan testi ás fiziológiai jellegzetességekből, mint a magasság és a testsúly, az izomzat összetétele, és persze az anyagcserebéli tulajdonságok – ilyen például az, hogy ki milyen hatékonyan képes az izomzatot építeni.

Nem ez az első kutatási eredmény, amely arra utal, hogy a gyakorlás fontos ugyan, de korántsem annyira, mint sokan hangoztatják. Például ugyanez a kutatócsoport két éve nemcsak a sportban, hanem számos egyéb területen is utánajárt annak, mennyire függ a siker a szorgalomtól. Ekkor még alacsonyabb értéket kaptak: úgy találták, hogy az edzés, illetve gyakorlás átlagosan mindössze tizenkét százalékban magyarázza a különféle játékokban (26 százalék), sportokban (18 százalék), az iskolai (4 százalék), szakmai eredményekben (1 százalék) vagy zenében (21 százalék) elért sikereket.

A kutatók ugyanakkor azt is megjegyzik, hogy nagy egyéni különbségek vannak abban, hogy ki mennyit képes fejlődni a gyakorlással. És szinte az összes tanulmány pozitív összefüggést mutat ki a gyakorlás és az eredmények között.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »