Albánia nyugati eltartói

Albánia gazdasági léte szinte elképzelhetetlen a külföldön dolgozók pénze nélkül. Érthető, hogy az otthon maradottak körében a száz százalékot közelíti az Európai Unió népszerűsége.

Csak köszönettel és hálával tartozunk külföldön dolgozó honfitársainknak – mondta Edi Rama albán kormányfő a Magyar Nemzet kérdésére a tiranai miniszterelnöki hivatal egyik tárgyalótermében. A szocialista politikus – aki az Európai Bizottság szervezésében Albániába látogató uniós újságíró csoportnak megmutatta a saját rajzaival kitapétázott dolgozószobáját is – külön kiemelte, hogy a néhány évvel ezelőtti gazdasági válság idején életbevágó volt az albán talpon maradás szempontjából az uniós országokban munkát vállalók anyagi hozzájárulása.

Mint arról tájékoztatott, általában a balkáni állam GDP-jének 15-16 százalékát teszi ki a családoknak hazaküldött pénz. – Többet költöttek az itthon maradt gyerekeik oktatására, mint azt az állam tette – ismerte el a kormányfő. Edi Rama hozzátette azt is, az anyagiakon kívül sokat jelent az a tapasztalat, amit a nyugati világban élő albánok szereznek, s hazatérve hasznosíthatnak.

Lapunk felvetésére, hogy van-e valamilyen stratégia a külföldön dolgozó fiatal albánok hazacsábítására, a kormányfő elmondta, illúzió lenne azt hinni, hogy tervekkel, programokkal jelenleg megállítható vagy megfordítható lenne ez a folyamat.

Az 1990-es rendszerváltás után Albánia mintegy egymillió főt veszített lakosságából, ami azt jelenti, az ország közel egyharmada idegenben keresi boldogulását. A mostani menekülthullám örvén az albánok egy újabb hulláma próbálkozott politikai menedékjogot kérni Németországban.

Az ottani egyhavi segélyből az Albániában maradt család egy egész évet kihúz – mondták helyiek Tiranában. A német hatóságok viszont gyorsan gátat vetettek az albániai gazdasági migránsok térnyerésének, Albániát biztonságos államnak minősítették Berlinben, majd hazatoloncolások sora vette el kedvüket az újabb portyától.

A menekültválság okozta káoszban az Európa-szerte hírhedt albán bűnszövetkezetek is igyekeztek szerencsét próbálni, ez is lépésre késztette a németeket. Voltak olyanok is, akik maguk választották a hazatérést. Főleg a válság sújtotta Görögországból. Becslések szerint mintegy százhúsz ezren költöztek vissza a szomszédos országból, igaz egy részük azon nyomban Németország felé vette az irányt.

Tény ugyanakkor, hogy aki végleg hazatér, az hatványozott értéket jelent Albániában. Először is legalább egy idegen nyelvet beszél – ezt tapasztalhattuk Tiranába járva. A külföldi vendégmunkán összegyűjtött pénzből hazai vállalkozásba fogó albánok sokat emelnek az idegenforradalom színvonalán. Megtanulták az olasz vagy görög vendéglátás minden csínját-bínját, s ennek eredményei kézzelfoghatók az albán főváros pezsgő belvárosában. Ebből a szempontból Albánia máris az Európai Unió része.

Ami pedig a hivatalos tagságot illeti, marad az igyekezet és a remény. Brüsszelnek sehol a kontinensen nincs akkora népszerűsége, mint Albániában, ahol a lakosság kilencven százaléka támogatja országa uniós integrációját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 12.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »