Alexander Schmemann ortodox pap, tanár, teológus 1979. december 30-i naplóbejegyzéséből idézett a Vigilia folyóirat közösségi oldalán.
Az alázat nem egyenértékű a levertséggel, és nem is álszentséget jelent. Fenséges, királyi erény, mert a bölcsesség és a tudás eredménye, abból fakad, hogy kapcsolatba kerültünk az élet teljességével. A modern ember állandóan tesz-vesz. Egész civilizációnk állandóan beleveti magát a tevékenységbe – pedig azután az ember mindig pontosan ugyanott találja magát, ahol a nagy ugrás előtt is volt.
Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy
Ha a világ hatalmas nevetésben tudna kitörni egy-egy komor képű vezéralak arcát látva, vagy azokkal a balga fiatalokkal szembesülve, akik egész évben az öklüket rázzák és jelszavakat skandálnak, ha a világ észrevenné, mennyire ostobák egynémely nagy szavaink… Nem tudom, mi történne akkor. De egyvalamit tudok:
Az ostobaság leginkább a politika, a vallás, a nevelési problémák, a szociológia és a pszichológia területén terjed. Az ostobaság súlyos terhe nehezedik az emberiségre. Senkit nem ismerek, akit a munkája valamelyik ilyen területhez kötne, és ne hajlana arra, hogy értelem nélkül belevesse magát az esztelen tevékenységhajhászásba!
Forrás: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala
Fotó: Pexels
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
