Akitu Brikho – A 6766. szír Újévet ünneplik a Közel-Keleten

Az ókori Közel-Keleti népek április elsején ünnepelték az újév kezdetét. A hagyományt a napjainkban élő asszírok, szírek tovább folytatják, és nagy ünnepségeket szerveznek.

Az ősi akkád nyelven Akitu búzát jelent, és történészek szerint a sumérek óta a földrajzi Szíria, vagyis a Termékeny Félhold területén, ezen a napot ünnepelik az év első napját.

Az Akitu a termékenységre, a megújulásra, és újjászületésre utal. Ennek alkalmából 12 napos ünnepséget rendeztek, aminek az ideje alatt tilos volt háborút vívni.

Az első öt nap előkészületekkel – imákkal, varázslatokkal, állatáldozatokkal, és két kis faszobor kifaragásával – telt. A negyedik napon Marduk szobra előtt felolvasták a babiloni Teremtés-eposzt. Az ötödik napon Marduk temploma megtisztulási szertartáson esett át. Megérkezett a szobra által megszemélyesített Nabú isten Borszippából, a király pedig belépett az Észagilába, Marduk templomába. Ott levették róla kardját, jogarát, minden királyi jelvényét, az urigallu-pap pedig pofon ütötte, meghúzta a füleit és megparancsolta neki, hogy boruljon le Marduk előtt, és esküdjön meg, hogy nem feledkezett meg Marduk tiszteletéről, Babilon jólétéről és mindig igazságosan kormányzott. A pap ezután megvigasztalta a királyt, majd még egyszer megütötte, s ezután visszaadta a királyi jelvényeit. Ha a király könnyekre fakadt, az jó ómennek számított Babilon számára. A hatodik napon a két kifaragott faszobrot lefejezték Nabú isten előtt, és elégették. A többi város istenei ezután érkeztek meg. A kilencedik napon a király belépett Marduk szentélyébe és „megfogta a kezét”. Talán ekkor zajlott le a szent nász a király és egy papnő között. Az istenek ezután kocsira szálltak, és kimentek a felvonulási úton a várostól északra lévő akítu-templomhoz. Itt az istenek a tizedik napon ajándékokat kaptak a királytól – Nabú-naid 150 kg aranyat és 5 tonna ezüstöt adott felirata szerint. A tizenegyedik napon az istenek visszatértek az Észagilába, ahol egy lakomán vettek részt. Ezután hazatértek városaikba.

Már a középbabiloni korban, a kassziták idején egyfajta álkirályság kapcsolódott az ünnepekhez. Kiválasztottak egy rabszolgát, aki az uralkodó helyett „uralkodott” 11 napon át, majd ennek leteltével kivégezték. Ez a szakrális király rituális, szerencsehozó meggyilkolását, feláldozását helyettesítette. Ebből a szokásból alakult ki a „pünkösdi király” szokása, Rómában a saturnalia és a különböző helycserés bolondoknapja.

Asszír újév

A babiloni újévi ünnepségeket az Asszír Birodalom idején az asszír királyok részvételével is megtartották – a helyi szokásoknak megfelelően egész Mezopotámiában, így. pl. Ninivében is megünnepelték –, az Óperzsa Birodalom idején azonban abbamaradtak, Assur és Babilon elnéptelenedett. Az asszírok túlélő utódai, kultúrájuk feltámasztása jegyében a 20. században felújították az ünnepségeket először az Amerikai Egyesült Államokban, de ma már Törökország területén is megtartják.

Akitu ünnepség  képekben a világ minden tájáról: 

A Közel-keleti keresztény népek asszírok, szírek, arámik, káldok, és mandeusok tartják még a régi hagyományokat és nagy ünnepségeket rendeznek hazájukban, Szíriában és Irakban. A népirtások elől elmenekülő Közel-keleti keresztények a diaszpórákban erős közösségeket alkotnak és rendszerint felvonulásokat fesztiválokat tartanak.

.

Az Akitu hozza el a békét a Közel-Keletre?!

Szír és iraki értelmiségiek azon dolgoznak, hogy a Közel-keleti országokban az Akitu állami ünnep legyen.

„A közös hagyomány és múltnak köszönhetően az Akitu újjákovácsolhatja az egységet a viszályokkal teli szír és iraki felek között.” –vélekedik Sulejamn Yousef szír történész.

Salim Matar iraki kutató szerint az Akitu-t állami ünnepé kellene nyilvánítani, amit az iraki társadalom minden része megünnepelhetne. Ez elősegítené az egység és a béke megteremtését az országban.

Európában is tavasszal tartották az Újévet

Európában az Újévet sokáig március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony illetve április 1.-én a Tavasz kezdetének napján ünnepelték. A hagyomány egészen a keltákig ered, akik ezen a napon ajándékkal lepték meg szeretteiket. Gergely naptár, 1582-ben nyilvánította az év kezdetének január 1-jét, amit a francia király IX Károly is megerősített egy rendeletben. Elfogadása azonban nehézkesen ment.

Egyes kutatók szerint, ha az emberek újra összhangot akarnak kialakítani a természettel, akkor a tavasz, az újjáéledés idejére kellene visszarakni az emberi évek indulását-zárását.

Nem csak az asszírok és szírek ünneplik ekkor Újévet, hanem számos ázsiai nép, az indiaiak, afgánok, thaiok, japánok a mai napig tavasszal kezdik az újévet.  A Nowruz a perzsa újévet is szintén tavasz kezdetén tartják, amit szintén több országban megünnepelnek.

A pénzügyi év pedig világszerte áprilisban indul.

Orienralista.hu – Sinoda


Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »