Aki nem kifogásokat, hanem megoldásokat keres

A kézdivásárhelyi származású, Budapesten élő László Attiláról már olvashattak lapunk hasábjain. Sportbíróként tavaly júniusban a Hungaroringen szenvedett olyan súlyos balesetet (a boxutcában egy kerékcserére érkező, megcsúszó autó a falhoz préselte), hogy térd alatt amputálni kellett a bal lábát.

Ez nem szegte kedvét, lelki erejének és pozitív életszemléletének köszönhetően újabb és újabb kihívásokat talál maga számára: visszatért a Hungaroringre, versenyszerűen gokartozik és kerékpározik, a héten például a hollandiai parakerékpáros világbajnokságon méretkezik meg.

– Hogyan lesz valakiből sportbíró?

– Úgy, hogy elsősorban érdeklődik az autósportok iránt, illetve elvégez egy tanfolyamot, amely során minden szakágra kap felkészítést, úgy, mint rali, tereprali, vagy gyorsasági. Én eddig csak gyorsasági szakágban tevékenykedtem, és minden évben vizsgáztam szabályismeretből. 2011-ben kezdtem, maga a gondolat viszont már 2009-ben megfogalmazódott bennem. Nézőként kint voltam a World series by Renault sorozaton, ahol fényképezőgéppel próbáltam minél közelebb kerülni az eseményekhez, ez sikerült is, csak a szalagkorlát volt köztem és az autók között, és ez leírhatatlan érzés volt. Láttam, ahogy a sportbírók lengetik a zászlót, és ez felkeltette az érdeklődésemet. Így kezdődött.

– Laikus nézőként mi csak azt látjuk, amikor lengetik a kockás zászlót. De konkrétan milyen feladatot lát el egy sportbíró egy versenyhétvégén?

– Az attól függ, milyen pozícióba van beosztva. Lehet jelentkezni poszton dolgozó bírónak, beavatkozónak és boxutcai bírónak. A poszton dolgozónak az a feladata, hogy megfigyelje a versenyt, és, ha bármit észlel, azt a megfelelő zászlóval jelzi, vagy rádión jelenti. Ha bármi esemény történik a pályán a beavatkozók kerülnek előtérbe, ők a műszaki mentésben segítenek. A boxbírók a rajtceremóniát felügyelik, és próbálják felügyelni a biztonságot a boxutcában.

Boxutca és Formula–1

Hírdetés

– Hogyan emlékszel vissza az első alkalmakra?

– 2011 áprilisában volt az első alkalom, amikor beosztottak, majd májusban a túraautó-világbajnokságon is szerephez jutottam a Hungaroringen, ami szintén hatalmas élményt jelentett számomra, elsősorban Michelisz Norbert miatt. Emlékszem hátul, a sikán előtti poszton voltam beosztva, és már a rajt előtt tisztán hallatszott, ahogy a közönség éljenez „Norbi, Norbi!”. A lelátó és köztem majdnem másfél kilométer volt légvonalban, mégis tisztán hallottam mindent, még most is borsódzik a hátam tőle, óriási élmény volt.

– Idén nyáron pedig első alkalommal osztottak be F1-es futamra. Milyen tapasztalat volt számodra?

– Egy sportbíró életében a Formula–1-en dolgozni a csúcsot jelenti. Nagyon izgatott voltam a versenyhétvégét megelőző napokban, még úgy is, hogy nyolc évet vártam erre, és előtte nagyon sok nemzeti és nemzetközi versenyen dolgoztam már. A második bírói poszton volt a helyem, amely a célegyenes felénél található. Itt az autók lényegében padlógázzal haladnak el 300 km/h sebességgel, amely látványban és hanghatásban is óriási élmény. Annyira jó érzés volt átélni a száguldó cirkusz hangulatát, azt, hogy a rajtrácson testközelből láthattam a pilótákat…

– Milyen érzések kavarogtak benned, amikor visszatértél a baleset helyszínére?

– A balesetem helyszínére visszatérni mindig nehéz, még ha néha keménynek hiszem is magamat. Júliusban a parakerékpáros országos bajnokságot épp a Hungaroringen tartották, ahol a második kör megkezdése után elkezdtek kavarogni bennem az érzések és a könnyeimmel küszködtem. Legalább 2-3 kör kellett ahhoz, hogy újra a versenyre tudjak koncentrálni, de verseny utolsó körét úgy fejeztem be, hogy a boxutcába hajtottam és kiengedtem magamból azt, ami az elmúlt időszakban összegyűlt bennem, a 21-es box előtt lassítottam, majd nem túl szabályosan, de a célvonalat is átszeltem és végül a kategóriám harmadik helyét szereztem meg.

Gokart és kerékpározás

– Fontos szerepet tölt be életedben a sport. Hogy jött képbe a kerékpározás?


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »