„Ha egy madárlépéssel kívántunk is előbbre jutni, annak előbb a lehetőségét kellett megteremteni. Meg kellett tanulni szervezetileg is jelen lenni a világban” – írja Dobos László egyik visszaemlékezésében. Az a Dobos László, aki az 1948 utáni időszak egyszemélyes intézménye volt, s abban, hogy 2021-ben még beszélhetünk szlovákiai magyarságról, neki ugyancsak oroszlánrésze volt. Személyes tragédiája, hogy nemcsak egy intézményrendszer kiépítésében vett részt, de utolsó éveiben megélte annak szinte teljes széthullását, s ha látja, milyen szellemi állapotban tart ma a felvidéki magyarság, akkor tehetetlenül forgolódik a sírjában. A Madách-Posonium romjain létrejött Madách Egyesület vétkes mulasztását pótolva a napokban (születésének 90. évfordulója után is egy évvel) megjelentette a közéleti Dobos Lászlót bemutató breviáriumot.
Dobos László mintegy húsz év kivételével – amikor elhallgattatta a hatalom – a második világháború időszak a felvidéki magyarság legmeghatározóbb alakja volt. Közéleti emberként, kultúraszervezőként, ahogy íróként is a legjelesebbek közé tartozott.
Légüres térbe érkezett Királyhelmecről Pozsonyba az ötvenes évek elején, amikor ismét megadatott a lehetőség a (cseh)szlovák fél részéről, hogy újrakezdjük a fennmaradásért vívott küzdelmünket. Ahogy 1919-ben, úgy 1948-ban is a semmiből kellett kezdeni, 1945.ben ugyan felszabadultunk a náci elnyomás alól, de a béke évei helyett jöhetett egy újabb aljas arculcsapás a győztesek részéről, amelynek csak az 1948-as kommunista puccs vetett véget.
Gyakorlatilag teljesen a nulláról kellett indulni, hisz hiába adott engedélyt a hatalom a Csemadok, az Új Szó és más intézményeink létrehozására, a magyar értelmiséget sikeresen lefejezték. Alig maradtak páran, s azok közül is csak kevesen vállalkoztak közéleti szerepvállalásra. Fábry Zoltán betegen tartja a frontot stószi magányából, így Lőrincz Gyula képzőművész az, aki előtérbe lép. Dobos a keleti végekről robban be, s válik a szlovákiai magyarság meghatározó egyéniségévé. Tanít, szervez, oroszlánrésze van az Irodalmi Szemle létrehozásában, a magyar könyvkiadás működtetésében.
1968 forradalmi időszakában a Csemadok országos elnöke, majd nemzetiségi miniszter, s a Madách Kiadó igazgatója lesz. A büntetés ismert, az 1989-es újabb változásokig minden közéleti tevékenységtől eltiltva. De, amint csak lehet, Dobos László ismét újult erővel veti magát a küzdelmekbe, parlamenti képviselő, a Csemadok tiszteletbeli elnöke, s a Madách Kiadó igazgatója lesz.
Még jó két évtized jut számára, s most sincs kedvezőbb helyzetben, mint az ötvenes évek elején. 1989 után ugyanis divat lett a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni, s így ismét szinte a semmiből kellett folytatni a donquijotei küzdelmet.
A Csanda Gábor által összeállított breviárium ezúttal nem a szépírót, hanem a közéleti-kultúraszervező Dobos Lászlót mutatja be, s a feljebb felvázolt dobosi erőfeszítések mindennapi idegőrlő küzdelmének állít emléket figyelmeztetésül s okulásul szánva a még olvasóknak, hogy vétkes könnyelműség kidobni harcos elődeinknek még az emlékét is. Csak a múltnak megbecsülésén épülhet fel a jelen – mondta a XIX. század derekán Széchenyi István, s ennek a felszólításnak tesz eleget ez a breviárium is, amely Dobos László özvegyének kezdeményezésére jött létre, s Dobos tanulmányaiból, esszéiből, beszédeiből, felszólalásaiból, , nyilatkozataiból, vallomásaiból, s interjúiból válogat. Több olyan írást is olvashatunk, amely eddig még nem jelent meg nyomtatott formában, vagy csak megcsonkítva láthatott napvilágot.
1979-ben Tóth Lászlónak adott interjújában, vallomásában mondja:
Minél kisebb egy irodalom, annál inkább a minőség útjára kényszerül.
Dobos László haláláig a minőségért emelt szót megmaradásunk értelmében. Legkevésbé az ő hibája, hogy gyakorlatilag minden széthullóban, amit létrehozott több évtizedes kitartó munkája során.
A Madách Egyesület által minap megjelentett Dobos László breviárium által egy próféta szól hozzánk odaátról, s vegyük ezt úgy, hogy az asztalunkra csapott, s üzent, ideje lenne végre felébredni, s kimászni a posványból, ahová kormányoztuk magunkat! Akik kézbe veszik, az utóbbi évek egyik legfontosabb könyvét tartják a kezükben. (Dobos László-breviárium, Madách Egyesület, 2020)
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/45. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
