Orbán két ortodoxia-releváns mondása: “ma a reménységet az ortodoxok jelentik, akik hisznek, és nem vitatkoznak – a protestánsok és katolikusok viszont állandóan vitatkoznak egymással” és “az ortodoxok a kereszténység legfontosabb bázisa ma, ahonnan elindulhat a nyugati kereszténység megújítása“.
Persze vita van az ortodoxiában is, csak éppen soha alapkérdésekben. Számtalan vita van másodlagos ügyekben.
Van is erről egy jó vicc:
Két ember utazik a vonaton. – Elnézést, de látom a könyvét. Maga ortodox? – kérdezi az egyik, látva a másik kezében az ortodox könyvet. – Természetesen – mondja a másik. – Nagyszerű. Én is az vagyok. Önök a juliánus vagy a gregoriánus naptárt használják? – Természetesen a juliánust! – Hála az Úrnak! Mi is. – Az önök egyházközsége részt vesz ökumenikus találkozókon? – Soha, soha! – Az Isten áldja meg Önöket. Természetesen mi sem. – Az Önök papja a templomon kívül utcai ruhában jár vagy reverendában, kereszttel a nyakában? – Természetesen csakis reverendában, mindig kereszttel a nyakában! – Hála az Úrnak, a miénk is. – Az Önök papja borotválkozik vagy szakállas? – Szakállas. – Csodálatos! A miénk is. – Az Önök templomában vannak ülőhelyek? – Ülőhelyek? Ortodoxok vagyunk, nem frank-latin szakadárok! Természetesen semmilyen ülőhely nincs nálunk! – Csodálatos, természetesen nálunk sincsenek istentelen ülőhelyek. – Az önök temploma régiritualista vagy újritualista? – Újritualista. – Hála az Úrnak! Egy utolsó kérdés: van az Önök templomában olyan Szentháromság-ikon, mely az Atyát öregemberként ábrázolja? – Igen, van. – De hisz… maguk akkor eretnekek! A Pokol tüzében fognak mind perzselődni!
De mondjuk olyasmi, hogy valaki kiáll és azt mondja, a homoszex az rendben van, az elképzelhetetlen. Úgy meg végképp, hogy ezt szabadon teheti meg az Egyházon belül.
A leginkább engedékeny ortodox egyház a finn. Bár államegyház Finnországban, alig a lakosság 1-2 %-a tag, a nagy többség luteránus és ateista. A finn luteránusok abszolút modernisták – bár ott sincs általános határozat e témában -, ennek része, hogy nagy erőkkel támogatják a homoklobbit. Ez a helyzet nem tud nem hatni a finn ortodoxokra. A finn ortodoxok között is megjelent a homoklobbi. A papság reakciója egyfajta semlegesség lett, azaz nem beszélnek se a homokosság mellett, se ellene – udvarias struccpolitika.
Ez a helyzet oda vezetett, hogy 2007-ben a konstantinápolyi pátriárka – a Finn Ortodox Egyház a Konstantinápolyi Egyházon belül működő autonóm egyház – hivatalos levelet intézett a finn érsekhez, melyben felhívta figyelmát, tudomása van a finn ortodoxiában megjelent próbálkozásokról a homoszexualizmus legalizálására, s ezzel kapcsolatban felhívja az egyházvezetés figyelmát, tartsa magát az ortodox tanításhoz. Ennek alapja az volt, hogy a finn ökumenikus homoklobbista Yhteys-liike Mozgalomhoz ortodoxok is csatlakoztak, sőt lett egy Ortodox Szivárvány Mozgalom nevű szervezet is.
Természetesen még az ortodoxszivárványosok se követelnek templomi házasságot – hiszen ezt kizárja a Szent Hagyomány -, “csak” valamiféle elismerést akarnak, hogy ne kelljen bűnnek tekinteni a megélt homomoszexalitást, azt lehessen nyíltan vállalni. Az indokaik a jól ismertek: Jézus sose beszélt a homoszex ellen, senki se a szabad akaratából lett homoszexuális, a homoszex elítélése társadalom- és korfüggő volt, ma már más a társadalom, stb. Az összes ilyen indokot bármely akár kissé tájékozott ortodox hívő is másodperceken belül képes cáfolni.
Amikor 2017-ben Finnországban bevezették az egyneműek házasságát, felmerült a veszély, esetleg kötelező lesz az egynemű házasság a finn ortodoxiában is, hiszen ez államegyház, így jogosult államilag legális házasságokat regisztrálni, azaz kötelezők rá a szabályok is. Leo érsek – Leo Makkonen, a Finn Ortodox Egyház vezetője – kijelentette, ha ilyesmi történne, inkább lemondanak az államegyházi státuszról, de nem alkalmazzák az állami anyakönyvi szabályokat, mert azok ellentétesek az isteni renddel. Végül a kérdés megoldódott: az állami szabályok csak az állami anyakönyvvezetőkre kötelezők, a luteránus és az ortodox egyházaközségeknek jogukban áll a saját szabályaik alapján korlátozni a házasság jogát, s ezzel nem veszítik el államegyházi státuszukat.
Jelenleg a helyzet az, hogy hallgatás van a kérdésről. A finn ortodoxok aktívan nem beszélnek a homoszex ellen, ami pedig a homoszex kapcsolatban élőket illeti, ezt csak a papság esetében tekintik kizáró oknak, míg a világi hívők esetében úgy tesznek, mintha nem vennék észre, hogy az adott hívő homoszex kapcsolatban él, ha ezt az adott hívő se propagálja.
Maga a kérdés elvi szinten lezárult: Leo érsek elmondta, bármilyen próbálkozás a tanítás megváltoztatására megszűntetné az egyház ortodox jellegét, így ez elképzelhetetlen.
Az Ortodox Szivárvány Mozgalom létrejöttére válaszként a hagyományhű finn hívek alapítottak egy ellenmozgalmat is Szent Aitóliai Koszmasz Testvériség néven, független civil szervezetként, de a Finn Ortodox Egyház szinódusának áldásával – van honlapjuk, de sajnos csak finn nyelvű. A Szent Koszmasz csoport tagjai felhívják a figyelmet az ortodox tanítás elleni támadásokra.
Az ortodox vitamentesség alapja pedig egyszerű: a tanítás megvan az I. század óta, isteni eredetű, se dogmafejlődés, se átértelmezés nincs, így nincs is miről beszélni. Lehet persze nem egyetérteni a tanítással, de aki ezt teszi, az kívül helyezi magát az Egyházon. Eleve nem is létezik módszer valamely dogma megváltoztatására, nincs olyan út erre, mint a katolicizmusban, ahol elvileg a római pápa és a zsinat bármit tehet. Ilyen egyszerű ez.
Szóval nem kötelező vegetáriánusnak lenni, de aki nem akar az lenni, annak nincs helye a Vegetáriánus Klubbban, pont.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
