Ágyúval verébre?

Időnként a józan ész megáll, hogy megkérdezze: mi folyik itt?! Milyen meghasonult, önérzetükben vérig sértődött emberkék alakítják az uborkaszezon eget-földet nem, de a nagypolitikát megrengetni kívánó „NAGY TÉMÁIT”?

Bevallom, Miroslav Beblavý nem tartozott a kedvenc politikusaim közé soha, de a tudását nem kérdőjeleztem meg, mert arról túl sokat nem tudtam, általában csapatmunka részeként mutatott-mutathatott meg belőle valamit – mert a neje által vezetett Transparency International róla mindig szemérmesen hallgatott – a nagy „reformkorban” (Kaník miniszter szárnysegédjeként is)…

De a „karizma” mindig hiányzott belőle. A politikába azonban – úgy tűnik – végzetesen beleszeretett, ezért aztán elindította a sárlavinát a felsőszintű tanulmányokat lezáró dolgozatok idézőjeleivel.

Önálló pártjával február végén elvérzett, s merthogy most nem ő fújja a passzátszelet, megpróbál kormányt buktatni, személyeskedő, pitiáner ügyekkel. Petra Krištúfková parlamenti képviselő főiskolai alapképzésen megírt (baccalaureusi) záródolgozata volt a kezdet. Boris Kollár házelnök mesterfokú képzésen megírt záródolgozata (diplomamunkája) a folytatás, s most Branislav Gröhling oktatási miniszter diploma-dolgozata is terítéken van… S ne legyen kétségünk, lesz itt még számos ilyen mű, ha a jól programozott azonosságjelző kimutatja, hogy X. vagy Y. idézett a dolgozatában.

Horribile dictu: Gröhling például saját magától (!!!), ami szerintük éppenséggel plágium a köbön. (Itt és most, Szlovákiában.)

Mindegy no, van a nyuszikának sapkája, nincs a nyuszikának sapkája, „mondjon le”, mert a cél balliberális párt- és médiakórusunk számára a kormánybuktatás

meg a permanensen ismételgetett választási sorozat mindaddig, míg az istenadta nép nem tanulja meg, ki(k) az egyedül hivatott(ak) a hatalomgyakorlásra.

A botránysajtó és botránymédia meg úgy tesz, mintha kettőig sem tudna számolni. Lehet persze, hogy nem is tud, mert nincs az megírva sehol, hogy az újságírónak vagy „újságírónak” nagydoktori címmel, tudományos titulussal kell bírnia, ami feltételezi, hogy tisztában van a tudományos kutatás módszertanával, jártas a logikában, analizál és szintetizál, tényeket ütköztet…

Hírdetés

Vagy legalább alapfogalmakkal tisztában van. Azzal mindenképpen, hogy mai egyetemeink nem tudósképzők, vagy elsősorban nem azok. Oktatási intézmények, melyeken szakosodni lehet. Az alapképzésen általában egy-egy szakterület általános alapjait oktatják, s aki azt elsajátítja, annak arra adnak jogosítványt (Bc.), hogy a megtanultakat a gyakorlatban alkalmazza.

Normális esetben a mesterképzésen az folytatja tanulmányait, aki az alapképzésen többre is képesnek bizonyult,

záródolgozatában például nem csupán a kijelölt téma átlátásáról tett bizonyságot, hanem önálló gondolatokat is megfogalmazott, s ezek jelezték: nem csupán alkalmazni képes a megtanultakat, hanem kritikusan nézi és tovább is fejlesztené azokat. Ilyenkor szokták komolyabb egyetemeken bevonni a hallgatókat a tudományos diákköri tevékenységbe, esetleg felkínálni nekik, hogy fejlesszék a záródolgozatukat mesterfokú diplomamunkává.

A legtehetségesebbeket – akikből kutató vagy tudós ember is lehet – pedig a tanáraik be szokták vonni a saját kutatásaikba,

egy-egy résztéma kutatását rájuk bízva, hogy megmutathassák oroszlánkörmeiket. A hallgatók zöméből azonban nem lesz tudós, eredeti elméleteket megfogalmazó kutató, sem feltaláló-felfedező, csak okos, munkáját jól végző, kreatív, problémamegoldó és kritikusan gondolkodó ember. (Talán még az sem, de ez már más ügy.)

Szerte a nagyvilágban alapképzést vagy mesterképzést lezáró dolgozatok minőségével nem szoktak újságoldalakat megtölteni; ezek általában intézményi belügyek.

Nem a tudományos akadémiák tudósi szaktestülete vagy az egyetem tudományos tanácsa bírálja el, hogy a felsőoktatási törvénybe foglalt csak itthon érvényes és a végzettség szakirányáról valamit mondó két- vagy több betűs titulusok járnak-e a műért, mert az nem tudományos értekezés. A tudományos értekezés a nagydoktori címek (PhD) követelménye. A plágiumügyek is itt kezdődnek. Szlovákiában nagydoktori cím miatt még senkit nem támadtak meg nyilvánosan. (Andrej Danko volt házelnököt is a kisdoktorija miatt szedték ízekre.) Tőlünk nyugatra vagy tőlünk délre is csak nagydoktori disszertációban bizonyított plágium miatt mondtak le vezető politikusok. Azért senki, hogy elvégzett és sikeresen be is fejezett egy felsőfokú tanulmányt.

Kis ország vagyunk, úgy tűnik, van, lenne mit tanulnia a mi kis nagyembereinknek, véleményformáló megmondóinknak is.

Nyarunkat – és az ország politikáját – tematizáló sajtómunkásainknak meg különösen; mert míg nem csillapodó hévvel kavargatják az eléjük rakott éjjeliedény tartalmát abban a reményben, hogy kormányt buktató hurrikánt keltenek életre, előhúzhatnák a saját diplomamunkájukat – ha van nekik – is és beleolvashatnának. Elpirulnának legalább?


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »