Agykukázás

JEGYZET – Mint az árapály vagy a búvópatak, a plágiummal kapcsolatos véleményáradat hol felhorgad, hol elül.

Most éppen megint csapdosnak a hullámai, mivel nagy számban mondtak le tudományos címükről azok a politikusok, akiknek az egyébként szintén plágiummal vádolt lemondott pártvezér, egykori belügyminiszter és kormányfő­helyettes Gabriel Oprea egyengette lépteit az akadémizmus magaslatai felé vezető rögös utakon.

Persze a tisztázáshoz ennyi nem elég, jó honi szokás szerint sok-sok vádaskodás, sárdobálás, másokra mutogatás elengedhetetlen ebben az esetben is. De úgy néz ki, hogy a pillanatnyi tanügyminiszter, aki egyébként a bukaresti egyetem rektora, nem enged a huszonegyből, ragaszkodik a felmerült plagizálók tisztességes visszalépéséhez, ha egyáltalán lehet még tisztességről beszélni. Dicséretes a miniszter ügybuzgalma, de a probléma sokkal mélyebbre és messzebbre nyúlik, mint a futtában összegrundolt főiskolák tudományosságának megkérdőjelezése.

Az egyre bürokratikusabbá váló tanügyi rendszerben, ahol lassan csakis az fog számítani, melyik tanerő milyen vastag dossziékat tud összeállítani tevékenységét igazolandó, éppen azért, mert a papírgyártástól lassan alig marad idő a tanításra, nagyon jól jön a ma már mindenki számára hozzáférhető világháló, úgyhogy egyre kisebb osztályokban kapnak olyan feladatokat a gyerekek, hogy a netről ilyen meg olyan témában keressenek anyagot, és abból állítsanak össze egy dolgozatot. Más esetben elég csak azt a varázsszót bedobniuk, hogy a netről vették az információkat, a tanerő örül, hogy legalább nem kell a javítással bajlódnia. Igen, de a gyerek hamar megszokja a gondolkodás, összefüggés-keresés, uram bocsá’, olvasás fölöslegességét, mert ott van minden készen a neten. Vagyis másnak az agyából simán előhúzza, mint azok, akik kukázva szerzik be a mindennapijukat.

Arról nem is beszélve, hogy nem ritka az a tanár sem, aki egyszerűen felolvassa a tankönyvből az aznapi leckét, s ha véletlenül valakinek kérdeznivalója akad, rávágja, hogy nézd meg a neten. A gyerek ebben az agykukázásban szocializálódik, és nem érti, miért teszik ki, ha az érettségi alatt ugyanígy járna el. Az egyetemeken is sok helyütt így születnek a szemináriumi prezentációk, a licencvizsga-dolgozat, s már csak a disszertáció marad hátra. Sajnos ez az áldatlan állapot az utóbbi években futótűzként terjedt el, és ha idejében nem alkalmazzák a gyors és hatékony tűzoltást, nagyon nagy lesz a kár.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »