Afganisztán már több mint egy hete tálib kézen van, és Európában a fő kérdés most az, hogyan kezeljék a közelgő migrációs hullámot. Az ugyanis egyszerre több oldalról és több módon is sújtja Európát. A törökök az afgán migrációs nyomás miatt vélhetően újabb milliárdokat követelnek majd az uniós-török paktum értelmébe. A fehérorosz Lukasenka-rezsim meglovagolva a helyzetet szó szerint importált illegális bevándorlókkal fokozza a feszültséget a Baltikumban. Borítékolható már az újabb migrációs vita, amelyben már a szlovák külügy is egyértelmű állást foglalt.
Ivan Korčok (SaS) külügyminiszter az európai diplomáciai vezetők rendkívüli ülését félbeszakítva tartott sajtótájékoztatót augusztus 17-én, amelynek egyik igen érdekes mozzanata volt, amikor Korčok kijelentette, hogy az afganisztáni kudarc Szlovákia kudarca is volt. Szemben például a magyar kormány álláspontjával, amely a minap egyértelművé tette, hogy “nem hajlandó a magyar emberekkel megfizettetni ennek a hibás geopolitikai döntésnek az elhibázottan végrehajtott geopolitikai akciónak a következményeit.
Még beszédesebb, hogy Korčok augusztus 17-én még arról beszélt, hogy 10 olyan afgán állampolgárt (illetve családtagjaikat) fogad be Szlovákia, akiket azért menekítenek ki, mert a háború idején a nyugati szövetségeseket segítették, és ezért menekülniük kell a tálibok elől. Pár nappal később a katonai különgép első mentési akciója után Szlovákiába szállított 8 afgán személy azonban mégsem ebbe a kategóriába került.
Korčok mindemellett azt hangsúlyozta, hogy Szlovákiát is kötik a nemzetközi menekültügyi egyezmények, és hogy a 2015-ös migrációs válsággal ellentétben “most egyértelmű, hogy menekültekről, nem pedig gazdasági migránsokról van szó”. Ezen lehetne vitatkozni, ahogy arról is, hogy egy újabb hullám esetén képes-e Európa határain kívül tartani a terroristákat.
Mehet az uniós pénz a tálibokhoz…
Brüsszel is beizzította már a politikai közhelygyárat. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szombaton több humanitárius segítséget ígért Afganisztánnak (jövőre ez 57 millió eurót jelent). Nyilván a migrációs válságtól (és annak politikai következményeitől) való félelmében döntött így, nem sokkal azután, hogy Josep Borrell az uniós külpolitika első embere kijelentette, a történtek ellenére fenn kell tartani a tálibokkal a diplomáciai kapcsolatokat.
Hogy teljesen világos legyen, egy egykor Európára is támadó terroristákat támogató rezsim kvázi elismerése történt meg, egy olyan rezsimé, amely erőszakos katonai hatalomátvétellel került hatalomra és amelynek fő bevételi forrása a kábítószer (Afganisztánt a cinikusok a világ legnagyobb kábítószer-kartelljeként tartják számon). És az ország, amelynek élén állnak, humanitárius segélyeket kap majd az EU-tól. Ez elég nagy paradoxon a Fehéroroszországgal szembeni szankciók és a magyarok és lengyelek elleni boszorkányüldözés fényében.
Az sem mellékes, hogy von der Leyen mellett a bejelentés megtételekor ott állt Charles Michel, az Európai Tanács elnöke (egykori belga miniszterelnök, aki a marrakesi migrációs egyezmény miatti politikai ellenállásba bukott bele négy évvel ezelőtt) és Pedro Sanchez, spanyol (baloldali) miniszterelnök. Von der Leyen többek között ígéretet tett, hogy az EU pénzeszközöket biztosít az afgán menekülteket befogadó uniós országoknak. Egyébként pedig, az EB elnöke épp Spanyolországban tett látogatást egy, a Kabulból evakuált afgán menekültek befogadására létrehozott új intézményben.
Von der Leyen törvényes útvonalakat akar a migránsoknak
Pusztán a fenti nyilatkozatok miatt nem kellene azonnal az migrációpárti uniós erők megerősödésétől tartani, de az EU vezetőitől alig lehetett arról hallani, hogy migrációs válság esetén hogyan tartóztassák fel az illegális bevándorlókat vagy az ellenőrizetlen embertömeget. A legtöbb, amiről eddig beszéltek, az a migráció “kezelése”.
Von der Leyen úgy fogalmazott a menekültek számára “törvényes és biztonságos útvonalakat kell biztosítanunk (nekünk) világszerte”. Igaz, azt is kiemelte, hogy az Afganisztánnak korábban szánt, hét éves ciklusban meríthető egymilliárd eurós keret “szigorú emberjogi záradékkal látják majd el”.
“Egy eurós sem juthat olyan rendszer kezébe, amely megtagadja a nők és a lányok teljes szabadságát, valamint az oktatáshoz és a kerrierhez való jogukat”.
mondta.
Mi a helyzet a szomszédokkal?
Közben a tálibok különösebben nem zavartatják magukat. Az EU naiv és hátráló ideológiai politikájával ellentétben már jelentős külpolitikai eredményeket értek el, elsősorban a környező országokkal. Bár ezek az országok közvetlenül ki vannak téve az Afganisztánból induló migrációs nyomásnak (hetente 50-80 ezer ember lépi át a határt, és a trend emelkedő), vannak olyan nagy energiaprojektek, amelyek Afganisztán nélkül meghiúsulnak – és több milliárd dollár befektetési pénzre vethetnek keresztet.
Az egyik ilyen a TAPI, a Türkmenisztán-Afganisztán-Pakisztán-India gázvezeték megépítése. A tálibok hivatalosan támogatják a projektet, de mivel egy heroin- és ópiumkereskedésből élő, és puccsal hatalomra került rezsimről van szó, a nemzetközi befektetők leállították a projekt biztosítását, biztosítás nélkül nincs az külföldi csoport, amely hajlandó akár egy dollárt is átutalni a projektre. Türkmenisztán legfontosabb bevételeit ugyanakkor a Kínába irányuló gázexport adja, így igencsak fontos számára a gázfolyósó megépülése. Nagyon hasonló a helyzet a Türkmenisztán-Afganisztán-Pakisztán (TAP) magasfeszültségű elektromos hálózat projektjével is.
Üzbegisztán közép-ázsiai régió logisztikai összeköttetéseitől reméli a térség felvirágzását. Az egyik ezt támogató elképzelés az Üzbegisztántól Afganisztánon keresztül Pakisztánig haladó vasútvonal megépítése lenne (Termez – Mazar i Sarif – Kabul – Pesavar vonal). Üzbegisztán olyan hálózatot akar létrehozni, amellyel Taskent logisztikai összeköttetésbe kerülhetne pakisztáni Gvadar és az iráni Kabahar kikötővárosokkal.
Kirgizisztán átmenetileg felfüggesztette a CASA-1000 nevű, elektromosáram-átviteli hálózatprojektjét, egyelőre csak a koronavírusra hivatkozva, de már bejelentették, hogy biztonsági garanciákat követelnek a táliboktól.
Tádzsikisztán is érdekelt a CASA-1000 projektben, az ország 1300 MW elektromos áramot szeretne jó pénzért eladni Pakisztánnak Afganisztánon keresztül haladó magasfeszültségű hálózaton keresztül szállítva. A bizonytalanságot látva nem csoda, hogy az afganisztáni szakasznak még a harmada sincs kész, holott idén be kellett volna fejezniük. Ez nyilván nem tartható határidő.
Az egyik legérdekesebb érintett ország Irán. Nem csoda, hogy Irán örül amerikai ellenségei győzelmének, ugyanakkor a térségbeli rivalizálás, de főleg az amerikai szankciók miatt öröme közel sem felhőtlen. Ők a Kabahar projekt sikerét próbálják megalapozni. Ez egy iráni-indiai közös kezdeményezés, amely Irán egyetlen tengeri óceáni kikötőjének fejlesztéséről szólna. A nyugatiak szerint Afganisztán gazdaság számára olyan fontos a projekt megvalósulása, hogy a kabahari beruházás nem került fel a szankciós listára.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
