Aere perennius

A latin költő Horatius Flaccus (BC 65-BC 8) egyik verséből vett idézet jelentése „Ércnél maradandóbb emlékmű”. Voltaképpen ez az ókori római világ egyik fontos szimbóluma az örökkévalóság megvalósítására. A szinkretizmus kora volt az a javából, amikor a Keletről beözönlő misztérium vallások: az egyiptomi Izisz és Ozirisz, a görög eleuzisi és dionézusi, valamint a perzsa eredetű Mithrász kultusz egymással versengő kavalkádja kiábándtó volt a kor gazdagjainak, hatalmasainak és intellektuáljainak. Ahol sok a vallás ott egyik sem lesz hihető! Következésképpen a hatalmasok, tehetősek, filozófusok, művészek és széplelkek, hogy életcélt és halhatatlanságot, kvázi hogy örökkévalóságot teremtsenek maguknak elkezdték építeni a maguk „ércnél maradandóbb” emlékműveit – ki-ki a maga tehetsége, talentuma, gazdasága és hatalma szerint. Remélve, hogy rövid földi éltük után, amikor testük már porrá lesz – amit épitettek megmarad örökké és hírdetni fogja az utókornak maradandó cselekedeteiket, tetteiket és műveiket – s ha már nem is maguknak, de neveiknek örökkévalóságot szereztek. Így álltak elő a nagy hódítók: Círusz, Nagy Sándor, Xerxész, Hannibál, Julius Caesar; a mesés kincseken dőzsöló Dárius és Krőzus, az ókor hét csodájának éprtői: a gizai piramisok, Szemirámisz függőkertje, Az efézusi Artemisz templom, az olimpiai Zeüsz szobor, a halikarnaszusi mauzóleum, a rhodoszi kolozus és az alexandiai világitó torony – egytől egyig halhatatlannak vélt művek voltak. Jóllehet fizikailag elpusztultak ugyan, de nevükben ma is élnek és élni is fognak, amíg a világ világ lesz.

Az elmúló ókori civilizáció helyét a keresztény civilizáció foglalta el, jó kétezer éve. Amely az előző civilizáció romjaira épült Majd a 14-ik századtól a Renaissance idején tudatosan bányászták elő az ókor már-már elfeledett értékeit és építették be kultúrájukba amellyel a mai nyugati civilizációt teremtették meg. A középkori vallásosságból és az újkori vallásháborúkban elfáradt és kiábrándult hatalmasoknak, gazdagoknak és a mindig valami újat kereső intellektüelleknek kapóra jött az ókori aere perennius életelv, amelyre rácsaptak, magukévá tették és életelvüknek vallották. Ebben találták meg az egyedi ember egyetlen lehetőségét a földön megvalósítható „ércnél maradandóbb” életmű – a saját örökkévalóság megalkotását. Így tüntek fel a modern kor nagy hódítói: Attila, Dzsingisz Kán, Szulejmán, Napoleon; a nagy politikusok: Roosewelt, Churchill, Hitler, Sztalin, Maucetung; milliárdosok: Fuggerek, Rotchildok, VanderBiltek, Bill Gatesek.

Legújabban a milliárdosoknak és politikusoknak egy új nemzedéke lépett a világ porondjára, akik a mai globalizáció elindítói, mozgatót és mesterei. A milliárdosok rájöttek, a régi igazságra, hogy a pénz nem boldogít. Meg lehet unni a jótékonykodást is: ösztöndíjakat adni, új egyetemeket létrehozni és működtetni, országok pénzrendszereit tönkretenni. Mindezek egy idő után elvesztik érdekességüket. Ezért új és izgalmasabb kalandokat keresnek, amiért dolgozni, élni valóban érdemes. Hasonló végkövetkeztetésre juthattak a nagy nemzetközi szervezetek képviselői, tagjai és vezetői is. Egy idő után az általuk végzett munka szürkévé, unalmassá válik. El lehet képzelni milyen álmosítóan unalmas napról-napra a padsorokban ülni, szavazni, jelentéseket írni. Munkájuk érdektelenné válik s keresik a kihívásokat, kalandokat. E két csoport örömmel fedezte fel, hogy a Globalizáció munkájában összefogva átalakíthatják a mai világot! Beindították hát a mai népvándorlást Európa gyökeres átalakítására! Mit sem számít nekik becsapás, szenvedés, kiábrándulás, tragédia. A nagy kaland a fontos, és a történelem megváltoztatása, amivel ércnél maradandóbb örök emléket állítanak maguknak!

Dr. Pungur József


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »