Végre van egy Csemadok-törvényünk, amely garantálja kulturális szervezetünk rendszeres állami támogatását. Ez ugye nagyon jó dolog! Köszönhető a legerősebb kormánypártnak és magyar anyanyelvű parlamenti képviselőjének, aki ezt kialkudta és megharcolt érte.
Az OĽaNO és Gyimesi György nem éppen véletlenszerű találkozásának van tehát már kézzelfogható eredménye is. Amit nem sikerült elérnie az állampolgársági törvénynél, most sikerült a Csemadok támogatásával. Az előzőnél nem volt meg a pártjában, és főleg a kormánykoalícióban a többségi akarat. Az állampolgársági törvény módosítása ugyanis politikai indulatokat gerjeszthetett volna nemcsak a parlamentben, hanem a nemzetben is, amitől tarthatott az amúgy is erős lejtmenetben lévő kormánykoalíció. Kárpótlásul kaphattuk meg tehát a Csemadok-törvényt, és amint láttuk, az elfogadása nem is okozott földindulást a szlovák társadalomban, mint amilyen következményekkel járhatott volna a kettős állampolgárság engedélyezése. Hiszen énekelni, táncolni, hagyományokat őrizni nem bűn, sőt támogatásra érdemes, kifele is jól mutat, de hogy mindezt Szlovákiában élő magyar állampolgárokként tegyük, az már veszélyes és megengedhetetlen!
Senkinek sem érdeke azonban, hogy fontossági sorrendbe állítsuk az állampolgárság kérdését és a Csemadok-törvényt. A jelek szerint még jó ideig elképzelhetetlen, hogy mindkettőre egyszerre merjünk gondolni ebben az előítéletekkel küzdő, a Covid-járványban és a háború szomszédságában megzavarodott országban! És akkor hol van még a Beneš-dekrétumok ránk vonatkozó rendeleteinek visszavonása vagy Esterházy János rehabilitálása? A mártírhalált halt felvidéki magyar politikust talán hamarabb avatja boldoggá a Szentszék, minthogy ártatlanná nyilvánítanák Szlovákiában.
Hogy miről szólhat az üzlet a minket érintő törvényekben? Gyimesi is tudja jól, hogy a Csemadok-támogatás fejében a legközelebbi parlamenti választásokon szállítania kell majd a magyar szavazatokat. Hogy szám szerint mennyiről szólhat az alku, azt nem tudni, de az évi 300 ezer eurót ugyanúgy nem adják ingyen, mint a nemzetiségi politikában elért sikert sem.
Viszont bármennyire is lelkesedik most a felvidéki magyar a Csemadoknak kijáró támogatás miatt, kérdés, hogy mennyire lesz csalódott Matovičékban és a koalíciós partnereiben a végelszámoláskor? Milyen hatással lesz a magyar választókra az elhibázott vagy megkésett kormányintézkedések sora, valamint a kormánykoalíció rendszeres vergődése, vitája. Felsorolásra nincs is szükség, szinte naponta szembesül az ország a kiszolgáltatottságot erősítő kormányszándékkal, a tehetetlenséggel, az eltúlzott brüsszeli nyomkereséssel és követéssel, az utóbbi időben már egyfajta Magyarország-ellenességgel is. Mérlegen tehát a magyar választók szemében a nekünk kedvező Csemadok-törvény és a nekünk se kedvező kisiklott kormánypolitika! A mérleg nyelve pedig nem Gyimesi lesz!
Egyetlen egy dologban reménykedhet a jelenlegi hatalom: a gondolkodó választóknak nincs mit visszasírniuk! Egy korrupt és elvetemült kormányt váltott a mostani, sokat szerencsétlenkedő, hibát hibára halmozó koalíció.
A magyaroknak pedig még nehezebb lesz a kettő között dönteni. A választásokig a Szövetség szívós és következetes munkával feltornázhatja magát a küszöb fölé, de egyelőre még nincs a bizalom visszaszerzésének közelében.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
