Ábelfalván barangolva III. – Petényi Salamon János ornitológus élete

Ábelfalván barangolva III. – Petényi Salamon János ornitológus élete

Ábelfalva magyar személyiségei közül az elmúlt részben Mikoviny Sámuel életét foglaltuk össze. A település másik neves egyéniség  Petényi Salamon János (Ábelfalva, 1799. 7. 30. – Pest, 1855. 10. 5.)  ornitológus. Ezúttal őt és munkásságát mutatom be.

Ornitológus, a magyar tudományos madártan megalapítója, a Magyar Tudományos  Akadémia levelező tagja.  Apja Petényi Gábor evangélikus lelkész, közbirtokos, orientalista. Neveltetését a szülői háznál kezdték, ahol megszerette a házi állatokat és a madarakat. Ezután a losonci evangélikus gimnáziumban tanult. Tanulmányait 1808-ban a besztercebányai iskolában folytatta, ahol megismerkedve az itt tanuló losonci Kubinyi testvérekkel (Ferenc és Ágoston), szenvedélyévé vált a madártojások gyűjtése. 1814-ben a selmecbányai iskolába ment.  A gyűjtés mellett  1816-ig  botanikát tanul és ásványokat is gyűjtött.

Hittudományi tanulmányait Pozsonyban és Bécsben végezte, de közben utazásai során komoly madármegfigyelési tanulmányokat és kutatásokat is folytatott. 1834-ben Nógrád- és Hontmegyékben a kúszó madarakat vizsgálta.

1819-ben az ábelfalvi  evangélikus egyház hívta meg lelkészének, de ezt fiatal kora miatt nem fogadta el. 1826-ban Czinkotán lett lelkész; az ornitológiai kutatásai érdekében azonban 1833-ban megvált lelkészi hivatalától és Pestre költözött.

1834. december 4-én József nádor a Magyar Nemzeti Múzeum állattani tára felügyelőjévé nevezte ki, fizetése mellé lakást is kapott. Közben rendszertelenül a pesti evangélikus templomban is szolgált. Majd ismert kutatók társaságában számos utazást tett a Bánságban és a Fertő-tónál (1835), a Tátrában, Eperjesen és Besztercebánya környékén (1837), Apaj, Adony, Ercsi területén (1838.), a Balatonnál (1840),  a Tisza partján (1841),  Besztercebánya vidékén, Túrócz- és Trencsén megyékben; Keresztúron (1842). 1844-ben Erdélyt utazta be. 1824-től fogva egy magyarországi természetvizsgáló társulat létrehozásával foglalkozott, felfedezéseit megosztotta külföldi tudósokkal is, akikkel levelezett.

Hírdetés

Mint czinkotai lelkész 1826-33 között felmérte és leírta a terület teljes állatvilágát. Harminc emlős és hatszáz madárból álló gyűjteményét a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.

Kutatásai eredményeit  a magyar orvosok és természetvizsgálók gyűlésein és külföldön pl. a németországi orvosok és természetvizsgálók gyűlésein is bemutatták, ahol nagy elismerésben részesültek. Kiemelkedő párfogója báró Podmaniczky János volt. A Magyarország Faunáját bemutató tervezet munkáját korai halála miatt nem tudta befejezni. Rendes és levelező tagja volt több hazai és külföldi társaságnak. A Magyar Tudományos Akadémia 1846. decemberében választotta levelező tagjává. Budapesten a kerepesúti temetőben nyugszik.

Tanulmányai, cikkei a németországi Isisben, a Gemeinnützige Blätterben, a Tudományos Gyűjteményben, a Magyar.Természettudományi Társulat Évkönyvében, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók munkálataiban,  a Magyar Akadémiai Értesítőben, a Zeitschrift für Natur-und Heilkundeban, a Magyar. Földtani Társulat Munkálataiban, a Zeitschrift f. d. ges. Ornithologieban, a Természetrajzi Füzetekben jelentek meg. Hátrahagyott kéziratait Herman Ottó és Petheö Gyula szerkesztették kötetté.

Munkáiból: Kazén laučiwa, kterau se od čirkwe ew. a. w. cinkotské w ned. VI. po welikénoci, dne 19. kwétna 1833 odebral sedmilety karatel gegj. (Pest, 1834), Pár szó az emlősökről általában és a magyarhoniakról különösen, melyet a magyar természetvizsgálók és orvosok Temesvárott tartott IV. nagygyűlése alkalmával nyárutó 11-én az állattani szakülésben mondott. (Pest, 1844), A honi madártan új gyarapodásáról és annak némely sikeres eszközeiről, jelesen a billegény, keresztorr és búvár fajokról. (Pest, 1845), A kakuk, mint a természetnek egy igen csodálatos különcze.(Pest, 1851), A hornyolt szarutlanóczról. (Pest, 1854), Petényi S. János hátrahagyott munkái. Kiadta a Magyar Tudományos Akadémia. (szerkesztte Kubinyi Ferencz. (Pest, 1864), P. Ornithologiai hagyatéka. Ornithologischer Nachlass. Ampelis garula Linn. Csonttollú madár. Feldolgozta Csörgey Titusz, egy színes táblával. (Budapest, 1898), Magyar ornithologiai központ. Madártani töredékek P. irataiból. Feldolgozta Csörgey Titusz, bevezette Herman Ottó. (Budapest, 1904).

Puntigán József


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »