A zöld ötven árnyalata

A zöld ötven árnyalata

Egyre kisszerűbb játszmák színtere a Városliget. Hétfő hajnalban kopaszok dulakodtak ligetvédőkkel a Közlekedési Múzeum előtt. A vita az épület bontása körül alakult ki: a biztonsági emberek az éj leple alatt igyekeztek kordonnal körbekeríteni a múzeumot, az éber aktivisták pedig megpróbálták ezt megakadályozni. Az érvelés lökdösődéssé fajult, kiérkeztek a rendőrök is, ám csak annyit értek el, hogy bekerüljön a hírekbe: egy aktivista hölgy válla eltört intézkedés közben. Ezt később minden érintett tagadta, az epizód azonban addigra már összefonódott a ligetvédelemmel.

A 200 milliárd forintos Liget-projekt hazánk történetének egyik legnagyobb kulturális városfejlesztési beruházása. Egyebek mellett három új múzeum épül, visszaállítják a városligeti színházat, visszanyeri eredeti formáját a Közlekedési Múzeum, és jelentősen átalakul (megújul) majd a park is. Mindez együtt túl sok terhelést jelent a Városligetre nézve az aktivisták szerint, akik hónapok óta, saját testi épségüket sem kímélve küzdenek a zöldért.

A ligetvédelem azonban nem csak a fákról szól. A polgári engedetlenség a demokratikus normákat figyelmen kívül hagyó hatalmi rendszer elleni lázadás sajátos formája is egyben. Az aktivisták, ha nem is szolgálnak direkt politikai érdekeket, egyértelműen a jelenlegi kormányzattal szemben határozzák meg céljaikat – a „védelem” helyét ezért gyakran a mindenáron való ellenállás veszi át. Nehezen érthető például a Közlekedési Múzeum bontása elleni harcuk, hiszen az intézmény eredeti formáját nyeri vissza. A múlt felidézésnek érvényességéről lehet ugyan vitatkozni, ám a megőrzésért küzdő aktivisták fellépése ez esetben éppen a saját céljaik ellenében hat. Az elkeseredett, ám nem mindig indokolt küzdelem pedig a kompromisszumkészséget is megkérdőjelezi.

A közmegegyezés hiánya mégsem elsősorban a civilek sara. A Liget-projekt hatalmas összegeket emészt fel, és alapjaiban változtatja meg egy teljes városrész arculatát. Ennek ellenére a kormány szakmai és lakossági egyeztetés nélkül döntött a beruházásról. És nem is ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy inkább csak döntögetett. A projekt folyamatosan változik: hiába kezdődtek el a fakivágások és a bontások, még messze nincs kész minden terv. 200 milliárdot költenek majd el, de nem tudják, mi lesz a Kós Károly sétánnyal, nincs pontos elképzelés a Közlekedési Múzeum hatalmas felszín alatti tereiről, a tájépítészeti tervek sem véglegesek, bár a pályázat lezárult, és még sorolhatnánk. A beruházásért felelős Városliget Zrt. magabiztos hangon kommunikál, ám közleményeik mögött rengeteg a bizonytalanság. Közel 400 millió forintból kampányolnak a liget átalakítása mellett, ám a városszerte kitett plakátok és a fizetett (időnként félreérthető, sőt félrevezető) újsághirdetések nem pótolhatják az érdemi információkat, pláne nem a párbeszédet.

Bízzunk benne, hogy világszínvonalú épületeket emelnek a ligetben, amelyek túlmutatnak a jelenlegi harcokon. Húsz év múlva belépve az Ötvenhatosok terén álló Néprajzi Múzeumba, eszünkbe se jutnak majd a ligetvédők. De ma nem hagyhatjuk figyelmen kívül őket, hiszen akcióik rámutatnak: a beruházás előkészítése méltatlan a projekt évszázados jelentőségéhez.

Sajnos lassan az (egyenlőtlen) küzdelem stílusa is méltatlanná válik mindenhez, amit a Városliget valaha is jelentett. Keddre az aktivisták bejutottak a Közlekedési Múzeum lezárt területére, és újabb dulakodás alakult ki, ismét rendőri közbelépéssel. Persze mindez jól jöhet majd érvként, ha a választási kampányban esetleg mégsem lesz szükség a Liget-projektre. Az elkeseredett védekezés akkor a nép hangjává válhat, amelyet a kormány bölcsen meghallgat, és a félkész terveket is egyszerűbb áthúzni egy tollvonással.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelenik meg. A megjelenés időpontja: 2016. 06. 29.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »