A zene egyik legnagyobb ikonja lett a saját dalaival befutó, csúnyácska fiúból

A zene egyik legnagyobb ikonja lett a saját dalaival befutó, csúnyácska fiúból

Nyolcvan éve, 1936. szeptember 7-én a rock and roll korai korszakának hőse, Buddy Holly. Mindössze másfél éves pályafutás állt mögötte, amikor 22 évesen repülőszerencsétlenség áldozata lett. Zenéje és előadásmódja fiatalok tízezrei számára bizonyította, hogy saját dalokkal is be lehet futni,

Charles Hardin Holley – mert ez volt polgári neve – Texasban született. Alkata korántsem predesztinálta sztárságra: félénk és esetlen volt, arcát ormótlan szemüveg takarta, de zenélni nagyon tudott. Már tizenöt évesen kiválóan pengette a bendzsót, a mandolint és persze a gitárt egy country duóban, de a bluest és a rhythm and bluest is magába szívta. 1955-ben a pályakezdő Elvis előtt léphettek fel, s Buddy azonnal tudta, milyen zenét akar ezután játszani. 

Első kislemezét 1956-ban a Decca lemezcégnél készítette, de ott nem láttak benne fantáziát (akárcsak később a Beatlesben). Akadt viszont egy független menedzser, aki szárnyai alá vette, s a következő évben ki is jött az első “igazi” Buddy Holly-sláger, a That’ll Be The Day. A borítón csak kísérő együttese, a Crickets nevét tüntették fel, hogy elkerüljék a pereskedést a Deccával, ahová az énekest elvileg még szerződés kötötte.

Buddy Holly nem csak kinézetével tűnt ki a kor előadói közül. Akkoriban szokatlan módon jobbára saját slágereit adta elő (a dalszerzés külön szakma volt, maga Elvis például soha egy dalt sem írt), s nemcsak énekelt, hanem a szólógitárt is ő pengette. Mintegy ötven dalának szinte mindegyike sláger lett, számosat közülük a szakma legnagyobbjai dolgoztak fel. A Not Fade Away a Rolling Stones, a Words Of Love a Beatles, az Oh, Boy Wanda Jackson, a Brown Eyed Handsome Man Chuck Berry, a Well Allright a Blind Faith műsorán szerepelt és még folytathatnánk a sort: Peggy Sue, Rave On, It Doesn’t Matter Anymore.

Buddy Holly nagy sztár volt Amerikában, de még nagyobb Angliában: zenéje és előadásmódja fiatalok tízezrei számára bizonyította, hogy saját dalokkal is be lehet futni, s ehhez még az sem kell, hogy az ember olyan jóképű legyen, mint Elvis. Hank Marvin, a Shadows gitárosa Holly hatására vette első gitárját, John Lennon és Paul McCartney is sokat tanult tőle, nálunk a kezdő Szörényi Leventére hatott erősen.

Az énekes 1958 végén újabb hangzásokkal kezdett kísérletezni, ami a lemezeladások csökkenéséhez vezetett. Holly mindenben váltani akart: megnősült, New Yorkba költözött, szakított együttesével és menedzserével is, aki keresetének nagy részét ellopta. Hogy pénzt keressen, elvállalt egy turnét: 1959. február 3-án Richie Valens és Big Bopper társaságában éppen egy fellépésre tartott, amikor a repülőgép lezuhant és mindannyian életüket veszítették. Ez volt az első tragédia, amellyel a rock and rollért őrjöngő fiatalok szembesültek – a nap, amikor meghalt a zene, ahogy Don McLean énekelte American Pie című dalának refrénjében.

A végzetes balesetet követően újabb és újabb lemezei, demofelvételei, válogatások jelentek meg. Dalainak kiadási jogát ádáz licitálás után 1975-ben Sir Paul McCartney szerezte meg, így az ő egyébként sem sovány zsebe duzzad néhány centtel, valahányszor felcsendül Buddy Holly egy dala. Holly – akit halála után az a megtiszteltetés ért, hogy a rocksztárok közül elsőként jelent meg egész karrierjét átfogó lemezgyűjteménye – 1986-ban az első körben került be a Rock Halhatatlanjai közé, életéről természetesen film is készült.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »