A vörösterror 133 napja – megjelent a Múlt-kor tavaszi száma

Száz évvel ezelőtt 133 napra elöntötte Magyarországot a vöröspestis. A kommunisták első hazai ámokfutása rettegést és halált hozott. Vajon kik voltak a meghatározó véreskezű figurái? Hogyan kerültek hatalomra és miként buktak el? Hogyan állt ellen a magyar társadalom? A Múlt-kor tavaszi számában a Tanácsköztársaság terrorja mellett olvashatnak még hét önfeláldozó asszonyról, Ben-Hur amerikai gyökereiről, egy eltemetett pápa halál utáni hányattatásairól, a magyar Windsorról és Carpaccio rejtélyes velencei hölgyeiről is.

Rosszfiúk világforradalma. A kommunizmus Marx és Engels 1848-as Kommunista kiáltványával lépett az eszmék történeti színpadára, kétségtelen viszont, hogy ma is használatos jelentését az 1917-es orosz bolsevik forradalomnak és annak a Leninnek köszönheti, akinek messze hangzó első szava a béke volt, és azt tette, amire mindenki vágyott Magyarországon is: rövid úton kivezette országát a világháborúból. A vilmosi Németországgal 1918 márciusában megkötött megalázó békekötés kivégezte a cári birodalmat, de utat nyitott a bolsevizmus világforradalmi törekvéseinek, amelynek jól fizetett vállalkozó ügynökei kirajzottak szerte Közép- és Kelet-Európába. Egy volt közülük Kun Béla, a kolozsvári 21-es honvéd gyalogezred 1916-ban Galíciában hadifogságba esett zászlósa, hajdani bohém kolozsvári újságíró és nagyhangú szocialista agitátor, akinek szociáldemokrata pártkarrierjét egy sikkasztási ügy közvetlenül a háború előtt tönkrevágta.

Szamuely Tibor 1919-ben. Április közepén a cseh és a román csapatok támadást indítottak a Tanácsköztársaság ellen. A diktatúra vezetői országszerte nagygyűléseken szólították fel a lakosságot a proletárhaza megvédésére. Szamuely Tibor április 20-án Győrött tartott beszédet, amelyben nem tett különbséget a külső és a belső ellenség között: mindkettő ellen kíméletlen harcot hirdetett. Másnap a kormányzótanács megbízta, hogy biztosítsa a rendet a front mögötti területen. Szamuely elsősorban a burzsoáziát fenyegette meg: a saját halálos ítéletét írja alá az, aki bármilyen módon fellép a proletárhatalom ellen.

Korvin Ottó, a „vörös inkvizítor”. „Púpos gnóm”, „vörös hóhér”, „a diktatúra legvéresebb hiénája”, „egy emberkeverék karvalyból és hiénából gyúrva” – írták a korabeli újságok a Tanácsköztársaság bukását követően Korvin Ottóról. „Nemes jellemű, izzó lelkű forradalmár”, „egy elvi vasember” – zengtek róla dicshimnuszokat az 1945–1989 közötti politikai rendszerek tollnokai. De ki volt valójában Korvin Ottó, és milyen szerepet játszott a vörösterrorban?

Ismeretlen jelentés az 1919-es délvidéki szerb erőszakról. A történelmi Magyarország déli területein 1918–1919-ben bekövetkezett impériumváltáskor a magyar, illetve a német, akkor még többségi etnikum kárára történt erőszakos cselekményekről jóformán szinte semmit sem tud az utókor. A száz éve történtek feledéséhez vélhetőleg az is hozzájárult, hogy e vidéket lényegében elkerülték a történelmi vizsgálódás fókuszában álló, sorsfordító események, mint az őszirózsás forradalom vagy a Tanácsköztársaság. Az akkori eseményeket most egy 1919. szeptember 28-án keltezett hírszerzői jelentésből rekonstruáljuk, amelyet a Friedrich-kormányban a Nemzeti Kisebbségek tárca nélküli miniszteri tisztségét betöltő Bleyer Jakabnak írtak.

Múlt-kor 2019. tavaszi címlap

Hírdetés

Ellenforradalom a forradalomban. Az 1919-es magyarországi Tanácsköztársaság történetében több esetben is találkozhatunk a proletárhatalommal szembeni ellenállás különböző, nem egy esetben akár fegyveres formáival. Ezek közül az egyik legellentmondásosabb hátterű és talán utóéletében is a legtöbb kérdést nyitva hagyó az 1919. június 24-i monitorlázadás és az ahhoz kapcsolódó ludovikás felkelés volt. A rövid életű, alig pár órás kísérlet azonban megmutatta a Tanácsköztársaság ellenségeit, és rávilágított arra is, hogy a Forradalmi Kormányzótanács sem volt egységes, sőt voltak, akik egyenesen Kun Béla megbuktatására játszottak.

Krisztus legnépszerűbb meséje. Polgárháborús bűnbak, a Billy, a Kölyökkel hadakozó kormányzó, az oszmán szultánnal barátkozó nagykövet – csak néhány dolog, amely Egyesült Államok-szerte már életében ismertté tette Lew Wallace nevét. Az igazi világhírt azonban a Ben-Hur című regénye hozta meg számára, amely még napjainkban is az egyik legnagyobb példányszámban árusított könyv. De mi fordította a kereszténység iránt addig nem kifejezetten érdeklődő, a Szentföldön korábban sohasem járó tábornok figyelmét Jézus históriája felé? És milyen élményekből merített ihletet a legjobb barátja által elárult zsidó herceg kalandjainak megformálásakor?

Exhumált pápa a vádlottak padján. Tagadhatatlan, hogy botrányokkal teli a pápaság története. A legtöbbször a reneszánsz pápák lakomáit, vadászatait, indokolatlan fényűzését szokták úgy emlegetni, hogy részben kiváltó oka volt a reformációnak is. Nem ez volt azonban az egyetlen esemény, amely ma már bizonyosan furcsának hat a modern ember szemében. A pápaság kora középkori történetének egyik legnagyobb botrányköve a hullazsinat volt, amikor is egy halott pápa fölött mondtak ítéletet.

Zsabka Kálmán botrányos élete. Valószínűleg kevesek számára cseng ismerősen Zsabka Kálmán neve, akinek a saját és a mások életét is veszélyeztető pályafutása egyszerre volt kötött és végtelenül ellentmondásos. Botrányokban gazdag életútja ugyanis nem volt független a XX. századi Magyarország sorsfordulóitól.

A magazin tavaszi számában olvashatnak még Veronica Lake démonairól, II. István magyar király uralkodása alatti trónkövetelőkről, hét önfeláldozó asszonyról és Etiópia vörös királyáról is.

A képzőművészet szerelmesei ezúttal Vittore Carpaccio olasz festőművész Velencéjébe tekinthetnek be: két rejtélyekkel teli összetartozó festményt veszünk górcső alá, amelyek több évszázad elteltével csupán 1999-ben, mindössze 20 napra “találkozhattak” újra. Az építészet kedvelőit pedig a magyar Windsorban látjuk vendégül, de emellett a londoni Szent Pál-székesegyházba is elkalauzoljuk.

A magazin tavaszi számát február 28-tól keresse a nagyobb újságárusoknál, bevásárlóközpontokban, vagy fizessen elő kedvezményesen.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »