A Veszprémi Főegyházmegye kiemelt feladatának tekinti a hitből fakadó kultúra, kulturális értékek gondozását, méltó bemutatását. Az elmúlt évben kevesebb lehetőség adódott megismerni ezeket az értékeket, ezért Érsekségi ékességek címmel sorozat indult a főegyházmegye honlapján. A tizenhatodik részben a veszprémi Szent Imre- (volt piarista) templomot ismerhetjük meg.
A piaristák (a Kegyes Iskolák Isten Anyjáról nevezett Szegény Szabályozott Papjainak Rendje) 17. századi itáliai alapítású szerzetesrend, akiket Veszprémben Volkra Ottó püspök (1710–17220) már 1711-ben letelepített, s a várban egy, a reformátusoktól lefoglalt telket adományozott nekik. Rájuk bízta az oktatást az általa alapított püspöki szemináriumban, de fontos szerepet kaptak Veszprém plébániai lelkipásztori ellátásában is. A várbeli nagy templom megépítéséig a Jókai utcai Szent Anna-kápolnát használták. A gimnázium és a rendház mellett csak 1825-től kezdték meg a ma is látható templom építésének előkészületeit.
Főhomlokzata balra rövid falszakasszal a püspöki alkalmazottak házához, jobbra pedig közvetlenül a piarista rendházhoz csatlakozik. A klasszicizáló, későbarokk tagozatokkal, faragott vázákkal díszített főhomlokzaton feszton díszes, jón jellegű fejezettel ellátott óriás pilaszterek fogják közre a középső szakaszt, amely felett erőteljes párkányzat és attikafal fölött zömök hasábos torony emelkedik. A bejárat felett a rend jelvénye – sugárkoszorúban Szűz Mária koronás monogramja, két oldalán az Istenszülőség görög rövidítésének betűivel –, felette az 1833-as építési dátum látható. Az orgonakarzat nagy ablaka felett a fogsoros osztópárkány festett felirata: D. O. M. HONORIBUS B. MARIAE V. ET S. EMERICI jelzi, hogy a templomot Szűz Mária és Szent Imre tiszteletére szentelték.
A templomtér egyhajós, boltozott, a bejárat felett orgonakarzattal. A szentélyből délre nyíló sekrestye, illetve a hajó déli falán nyíló oratóriumablakok közvetlenül kapcsolatban vannak a rendházzal. Szokatlan módon az északi oldalfalon is tágas ablakok nyílnak; a kiegyensúlyozott, fénnyel teli templombelső építészi eszközökkel is megjeleníti az isteni bölcsességgel elrendezett világ képét.
A templombelső figyelemreméltó részlete a szentélynégyszög feletti kis tambúros kupola, amelyben középen a bevilágító nyílás (oculus) körül eredetileg fénysugárkoszorú volt megfestve. Különleges mestermunka még a diadalív déli oldalán található szószék, amely teljes egészében fémből készült.
A templom felszentelésére 1836-ban került sor, az első kifestés azonban csak 1840-ben készült el, feltárt részletei ma is láthatók: ifjabb Franz Xaver Bucher munkája (érdemes összevetni az apja által elkezdett, de az általa befejezett falképekkel a veszprémi ferences templomban). Eredetileg festve jelenítették meg a későbarokk, szoboralakos, oszlopos típusú főoltár képét; ebből ma is látható kétoldalt a két Árpád-házi szent király, Szent István és Szent László monokróm technikával megfestett alakja, illetve a főoltárkép stukkókerete a szentély hátfalán.
A mai, fa főoltár márványt utánzó festéssel készült; az oltárképén a templom névadó szentjét, Szent Imre herceget látjuk a magasban megjelenő Szűz Mária előtt, fogadalomtételének jelenetében. A herceg előtt oltárra helyezve attribútuma, a szüzesség lilioma, valamint a Szent Korona és az Árpád-ház címere látható.
A mellékoltárok különböző időben készültek. A rendalapító Kalazanci Szent József és egy másik piarista tanító olajképét Steiner Rudolf, a veszprémi püspökségnek sokat dolgozó festő készítette a 20. század első harmadában.
A 20. század elején a templomot felújították. Az apszis félkupoláján Krisztust az utolsó ítélet bírájaként látjuk angyalok seregétől kísérve, a jobb szélen alattuk a festő szignója és a készítés évszáma: Szirmai Antal, 1901. A párizsi, müncheni tanultságú festő (1860–1927) Benczúr Gyula mesteriskolájának tagja, majd Lotz Károly mellett többekkel a pesti Operaház festője volt, aki Veszprémben néhány évvel később az újjáépített székesegyház figurális kifestésére kapott megbízást (utóbbi munkáját később erős átfestés érte).
A nagyrészben eredeti szerkezeteit őrző orgona a pécsi Angster-gyárban készült a 20. század elején. A hangszer „jó karban tartására” vonatkozó előírást tartalmazó eredeti, szecessziós díszű nyomtatvány ma is látható az orgonaszekrényre akasztva.
A templom jelenleg nincs állandó liturgikus használatban, a közelmúltig a főegyházmegyei gyűjtemény különböző időszaki kiállításainak adott helyet, illetve mint helyőrségi templom, alkalmanként itt tartják a hadsereg hitéleti eseményeit. Az épület és a benne található értékes falképek megromlott állapota indokolttá teszi a küszöbön álló felújítást.
Forrás: Veszprémi Főegyházmegye
Fotó: Wikimédia Commons; Fortepan; Miserend.hu
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
