A versművészetet ünnepeljük – Felvidéki ankét

A versművészetet ünnepeljük – Felvidéki ankét

Magyarország-szerte 1964. április 11-én emlékeztek meg először a költészet napjáról, ami József Attila születésnapjához köthető. Idővel ezt a felvidékiek is átvették, ahol különféle rendezvények keretén belül ünneplik meg a jeles évfordulót.

A Körkép.sk hírportál a jeles nap alkalmából csallóközieket kérdezett:

 

Görcs Linda, néptáncos:

A költészetnek mindig volt és lesz is hatalma, hiszen elsősorban nem az értelmet, hanem a lelket célozza meg. Nem vagyunk képesek rezzenés nélkül végigolvasni, vagy végighallgatni egy-egy művet, hiszen minden típusban egy kicsit önmagunkra, vagy környezetünkre ismerünk. Legyen az egy mókás vers, vagy erős társadalomkritika, érzelmeket közvetítenek, melyek hatással vannak ránk. Igen ránk, a mai kor embereire.

Személyes kedvencem a legszebb érzésről, a szeretetről szól. Olyan életigazságokat fogalmaz meg, mely nem kínál lehetőségeket, hanem azt mondja: „kell!” Méghozzá „Valakit, valamit szeretni kell”, mert csupán ezáltal lehetünk igazán boldogok. A verset Endrődi Sándor írta, melynek címe: A szeretetről.

Úgy gondolom, hogy ha a költészetnek manapság már nem lenne hatalma, talán magyar zenét sem hallgatnánk, hiszen egy jól megírt dal, dalszöveg igazán nem áll távol a versek világától. Bevésődik és a szívünkig hatol. Így volt ez régen, és így van ez manapság is.

Lázok Attila, a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmányának titkára:

Igen, szerintem a költészetnek még ma is hatalma van annak ellenére, hogy a nagy rohanásban kevesebb ember szentel neki időt. Szervező emberként jómagam a Tompa Mihály országos verseny járási vetélkedőjén tapasztalom, hogy azért a pedagógusok és a gyerekek között is elég sokan akadnak, akik ha már felnőtté válnak, megmaradnak a versek olvasása, tanulása mellett. Ez jó jel, de még mindig kevés.

A pedagógusok képzésében a kulturális rendezvények keretén belül kellene nagyobb figyelmet szentelni a versek megszerettetésének. Elmagyarázni, hogy mi az a vers, miért írják azt meg. Hisz a versek olvasása, tanulása megnyugtat, tanít szépre, jóra, őszinteségre, szeretetre, tiszteletre nevel. Megtanít minket a sorok mögött megbújó mondanivaló meglátására, felismerésére.

Kedvesek nekem József Attila és Petőfi Sándor versei, mert érzem bennük az egyszerűséget, a család és az emberek iránti szeretetet, a fellángolást és az elmúlást is.

Fodor Dóra, gimnazista

Az írás halhatatlanságának köszönhetően napról napra különböző gondolatokkal ismerkedhetünk meg, melyek szépségükkel, mondanivalójukkal nevelnek, művelnek bennünket. Jómagam is próbálgatom a versírást. Számomra ez a kemény mindennapok leghatékonyabb terápiája.

Nagy könyvgyűjtőként számos könyvet fogtam már kezembe és ittam ki tartalmukat. Legnagyobb becsben Radnóti Miklós verseskötete áll, naponta lapozgatom a gyűjteményt. Kedvenc idézet:

“Az az ember, aki nem olvas könyveket, semmivel sem különb azoknál, mint akik nem tudják elolvasni őket.”

Kedvenc vers: Radnóti Megbocsájtás című verse

Varga Irén, az Ekecsi Művelődési Központ vezetője

Nagyon is van hatalma, jelene és jövője a versnek, hisz vannak tehetséges fiatal költőink, a különféle rendezvényeken szintén elhangzanak, de még a közösségi hálón is olvashatóak, csak engedjük, hogy ránk találjanak: legyünk nyitottak.

Csodálatos, amikor a bennünk levő érzelmeket, életérzést, amit a hozzánk hasonló egyszerű ember nem tud kifejezni, a költők helyettünk is elmondanak. Kedvencem nincs, de nagyon meg tud érinteni egyik – másik vers. Legtoljára például Radnóti Miklóstól a Gyökér című. Az tehát nem lehet kérdés, hogy van-e jövője a versnek.

 Lőrincz Roland előadóművész:

A költészet nyilvánvaló, hogy hatalommal bír, hiszen szinte mindenhol érzékelhető: úgy a zenében, mint a médiában, de a politikában is. Van egy költő, aki írásaival történelmet csinált, például Petőfi Sándor amikor arra buzdította a népet, hogy Talpra magyar…!

Előadóként hozzám legközelebb a zene áll: a magyar nóta, ami köztudottan megzenesített vers. Legnagyobb költőink írták egy részét, köztük Gárdonyi Géza, Ady Endre, Petőfi Sándor, Egressy Béni.

Ha választanom kellene, hogy ki is kedvencem, nagyon nehéz lenne, de kettőt talán mégis kiemelnék: József Attila és Marai Sándor. Az utóbbitól a Mennyből az Angyal című, míg József Attilától a Bolyongok című műve.

Laky Erzsébet

Képek forrása: pptbackgrounds.org


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »