A végtagsérülések rögzítéséről

A végtagsérülések rögzítéséről

Szinte minden végtagsérülésnél szükség van valamilyen tehermentesítő módszerre, az persze az eset súlyosságától függ, hogy milyenre.

Rándulás, törés vagy szalagszakadás? Az ortopédtraumatológus naponta számos ilyen esettel találkozik. A páciens mindig abban reménykedik, hogy megúszhatja komolyabb következmények nélkül, van olyan is, aki alkudozni próbál, hogy ne gipszeljék be a karját vagy a lábát.

Pedig a leggyorsabb gyógyulás mindig a szakszerű, szabályos kezeléstől várható. Enyhébb rándulásoknál, zúzódásoknál elegendő lehet a fásli, azaz a rugalmas pólya. Fontos, hogy egyenletesen, ne túl szorosan kerüljön a végtagra, azaz rögzítsen, de ne akadályozza a vérkeringést.

Ha a zúzódás vagy a rándulás már nagyobb duzzanattal jár, vagy szalagszakadás, törés történt, gipszrögzítésre van szükség. Ez először mindig csak gipszsín lehet, körkörös gipsz nem. Friss sérülésnél ugyanis még további duzzanatra számíthatunk, amivel csak a sínt rögzítő gézpólya tud együtt tágulni, egy zárt, merev rögzítés nem.

Később, általában egy hét elteltével, ha a duzzanat már csökkent, lehetőség van a végleges gipsz felhelyezésére. Ez ma már műanyagból is rendelkezésre áll, bár jelenleg még nem jár társadalombiztosítási alapon.

Érdemes hangsúlyozni, hogy a gyógyuláshoz szükséges nyugalomba helyezést a hagyományos gipsz is tökéletesen biztosítja, bár kétségtelen, hogy a műanyag könnyebb és jobban szellőzik.

A rögzítési idő a sérülés vagy a törés típusától függ, és egy-két héttől akár több hónapig terjedhet. Manapság már számos külső rögzítő is van, ezek bizonyos esetekben kiválthatják a gipszelést. Persze a rögzítés típusáról a kezelőorvos dönt, a páciensnek csak a terápia meghatározása után javasolt beszereznie a sérült végtagot megfelelően rögzítő eszközt.

Bár sokat fejlődött a végtagsérülések rögzítési technikája, ezzel kényelmesebb lett a gyógyulás, de mellőzni a módszert továbbra sem lehet.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »