A vaspánttól a vonalkódig

A vaspánttól a vonalkódig

Budapest székesfővárosban hétköznap este háromnegyed hat után csak a nemzetközi pályaudvarnak kikiáltott Keletiben lehet nemzetközi vonatjegyet venni. Ezzel akkor szembesültem, amikor egy februári kora este vastag vaspántot találtam a nemzetközi jegypénztár lengőajtaján a Nyugati pályaudvaron. Mellette kijózanító felirat: nyitva 17.45-ig. Naivan azt gondoltam, talán a nagy teret este már nem fűtik, a nemzetközi jegyeladást átveszi valamelyik mezei jegykiadó ablak. Egy aprócska felvidéki utam lett volna Érsekújvárig (Szobtól kurta 25 perc a menetidő, öt perc párkányi várakozással), ez bizony szigorúan nemzetközi viszonylat, tehát tovább kerestem a lehetőséget, hol adományozhatok ezért 3300 forintot a MÁV-nak. Az információs ablaknál egy szűkszavú alkalmazottat találtam, aki a Keleti pályaudvarra irányított.

Mondtam magamban, rendben, pont ezt akartam elkerülni, mivel igen kényelmes módon innen, a Nyugatiból is el lehet érni a keletiből induló EuroNightot, mégpedig Vácon átszállva. Ráadásul a Nyugatiból harminc perc alatt Vácon van az ember, míg a Keletiből a Körvasút soron haladva ötven perc alatt kecmereg ki Budapestről a szerelvény. És akkor szikraként pattant ki agyamból az ötlet: mi lenne, ha az előtte lévő számítógép segítségével az interneten azon nyomban jegyet vennénk? Kiderült, hogy ilyet nem lehet. Kezdett hirtelen kafkaivá válni a helyzet: van két pályaudvar, az egyiken nem lehet nemzetközi jegyet venni, a másikra átmehetnék, de ha beleszámítom, hogy még haza kell ugranom néhány holmiért, akkor máris késésben vagyok. Megkérdeztem, esetleg Vácon lehet-e nemzetközi jegyet venni. Mondta, nem tudja. De nem ám hogy felvenné a telefont, és átcsörögne Vácra!

Nemzetközi jegyet nem lehet nyomtatni

Ráhagytam, hiszen neki tényleg nem fontos. Elköszöntem a reménytelen esettől, mert a sajátom is kezdett egyre inkább annak tűnni. Láttam, itt ma este mindenképp a Körvasút soron fogok végigzötyögni. Na de fel gyorsan a mobilinternetre, hátha veszek ma este még jegyet! Az online jegyvásárlás tudnivalóit kezdtem olvasni, és kiderült, hogy nemzetközi jegyet otthon egyáltalán nem lehet kinyomtatni, mint a színházjegyet, hanem egy tízjegyű kódért cserébe az állomáson található jegykiadó automata köpi elém. Mivel vásárlás előtt regisztrálni kell a MÁV-Start honlapján, ez még jó tíz perccel vetett volna hátra, ráadásul ellenőriznem kellett volna egy listán, hogy a Keletiben van-e nemzetközijegy-kiadó automata (egyébként van). Az internetes nemzetközi jegyvásárlás rejtelmeit bújva rájöttem, hogy nagyon időigényes a procedúra – a Hogyan vásárolhatok nemzetközi jegyet? című útmutató 15 pontja egy kissé elbizonytalanított. A Fontos információ nem magyar anyanyelvű felhasználók részére nevű linken aztán már végképp elcsúsztam. Nekifutottam még egyszer, de végül feladtam. Itt a kafkai labirintus legmélyére érkeztem.

Nem maradt más hátra, mint hogy könnyű léptekkel kimenjek a Keletibe, ott megváltsam a kézzel írott, harminc napig érvényes menettérti jegyet, és élvezzem az esti fényeket. Igen, Magyarországon kézírást látunk a nemzetközi jegyen, ami szép, hagyományőrző szokás. Ennek nem is lenne különösebb jelentősége, csak amikor mondjuk a Sziget Fesztivál idején háromórás sorban állás után könyörgünk azért, hogy végre elindulhassunk, akkor belátható, mennyire lassítja a jegyeladás folyamatát a kézírás. Szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban vonalkódos, otthon nyomtatott jegyet vagy okostelefonon megjelenített QR-kódot olvas be a kalauz a vonaton. Sőt talán akkora szerencse sem kell hozzá: ma már Érsekújváron is nyomtatóból érkezik a nemzetközi jegy.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 03. 09.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »