A tűzifa–hasogatás mint stratégiai ágazat

A tűzifa–hasogatás mint stratégiai ágazat

A fene sem gondolta volna, de utólag nagyon úgy fest, négy évvel ezelőtt meghatározó döntést hoztam egy kandalló beszerzésével. Korábban, a hosszú téli estéken legfeljebb hangulatfelelősként funkcionáló berendezés idén központi szerepet kaphat a Pomichal-ház összkomfortosságának fenntartásában, azzal párhuzamosan, hogy a fahasogatás és láncfűrészelés külön stratégiai ágazattá növi ki magát egyelőre két fős kis magánbirodalmunkban.

Energiaválság van – harsogja mostanában az összes médium. A földgáz ára az egekben, ezzel párhuzamosan emelkedik a villamosenergiáé is, állítólag különösen hideg tél elé nézünk, közben a gazdasági miniszter azzal nyugtat mindenkit, a szlovák gáztárolók kapacitásuk háromnegyedéig tele vannak. Sosem volt a matek az erősségem, de ez a formállogika alapelvei alapján tulajdonképpen azt is jelenti, hogy az összes tárolható gáz negyede még nem érkezett meg Szlovákiába. A tél küszöbén! Ha egyáltalán befut! Vannak európai piacok, ahol egy év alatt hatszorosára ugrott az ár, ennek hatása alól legfeljebb azon államok lakói mentesülnek, úgy, ahogy, ahol törvényileg maximalizálták a lakossági földgáz árát. Mint Magyarországon. Az ellenzék által pár éve még körberöhögött „rezsiharc” gyümölcseit a magyar fogyasztók most szüretelhetik le.

Amikor hirtelen havi 30-40 euró plusz rezsi terheli meg a családi kasszát, talán nem a „miért történik ez?”, inkább a „hogyan fizetjük ki” a legfontosabb kérdés, azért érdemes megvizsgálnunk, mi okozza ezt az áremelkedést.

Hírdetés

Ahogy az mostanában lenni szokott, az egyik főbűnös a Covid. A koronavírus által porba sújtott gazdaság lassacskán talpra állt az elmúlt hónapokban, újraindult a gyártás, megnőtt az energiaigény. A kereslet-kínálat ősi törvényére a piac áremelkedéssel reagált, hiszen képtelen volt kiszolgálni a hirtelen megugrott igényeket. Ettől nem csak Európa került nehéz helyzetbe, de mégis az öreg helyett lassan inkább aggnak mondható kontinens az, amelyik igazán megsínyli az áremelkedést. Egyrészt, mert gázigénye jelentős hányadát importból fedezi (Oroszország ennek 40%-át adja) és függősége csak egyre nő. A kontinens (mínusz Oroszország) kitermelése 2005-ben még 300 milliárd köbméter volt, 2021-ben már 200-at sem érte el. Ez az egyik dolog! A másik, hogy hallgatva az idők szavára, az elektromos áram előállítása egyre inkább a földgázzal üzemeltetett erőművekre hárult, a környezetszennyező, de legalább belső piacokkal kiszolgálható szénerőműveket szép sorban bezárták.

Egy szó, mint száz, Európa földgázigénye nagyobb, mint valaha, közben saját termelése épp a mélyponton van. Kiút persze mindig akad. Oroszország nagyon szívesen szállítana földgázt, pláne ilyen magas áron, csakhogy a Németországban végződő Északi Áramlat II hiába van kész, még mindig Berlin engedélyére vár.

Putyin se hülye, pár napja már arról beszélt, a szerződésben vállalt mennyiségen felül is készek földgázt küldeni, csak hát kellene az a fránya jóváhagyás.

A németek (meg egy csomó másik európai állam) persze akadékoskodnak, attól félnek, piactorzító hatása lesz az Áramlatnak. Moszkva persze pontosan tudja, az idő, no meg az időjárás is, nekik dolgozik. Az ukrán csővezeték eldugaszolását sem véletlenül időzítették az őszre!


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »