A trollok gyávasága

A trollok gyávasága

Amikor a brexites népszavazás után azt írtam: ennek az eredménynek most beláthatatlanok a következményei, egyvalamire nem gondoltam. Arra, hogy a győztesek nem lesznek hajlandók szembenézni ezekkel a következményekkel. Az, hogy a tűzzel való játékot pártja és önmaga korábbi választási sikere érdekében kezdeményező David Cameron jelezte, tudja, hogy mennie kell, helyes. Aki megbukott, nem maradhat.

Az ellenben már több volt, mint meglepetés, amikor Boris Johnson, a volt londoni főpolgármester, Cameron egykori jóbarátja és harcostársa, a kilépéskampány vezéralakja is bemondta: esze ágában sincs menedzselni a felmerülő folyamatokat párt- vagy miniszterelnökként. De minden poénnál van szórakoztatóbb poén. A hétfő híre, hogy Nigel Farage, a másik euroszkeptikus ász, a UKIP első embere sem szeretne első ember lenni többé pártjában. Úgymond azért, mert elérte, amit akart, és a csúcson kell abbahagyni.

Extra bónusz: európai parlamenti helyét és funkcióit azért megtartaná. Ez nemcsak azért menő, mert mekkora trollság eleve, hogy pont innen nem siet lelépni, hanem azért is, mert így mialatt levezényli valaki a brit távozást, addig még rengeteget mókázhat-ölelkezhet Farage az Európai Bizottság ugyancsak jópofa elnökével, Jean-Claude Junckerrel.

A legaranyosabb fordulathoz mindazonáltal csak ebben a bekezdésben jutunk el: Boris Johnsonban felülkerekedett a publicista én, és írt egy cikket arról, hogy a toryknak szükségük van egy brexit utáni tervre.

Jól értették, jól értettük: egy tervre.

Hogy ezek szerint eddig nem volt ilyenjük? Mi tagadás, mással is megesett már, hogy nem annyira akart nyerni, vagy legalábbis nem számolt vele, hogy összejöhet a győzelem. A Johnson-pontok amúgy ígéretesek, különös tekintettel az ötödikre: e szerint fényes jövő vár Nagy-Britanniára. Ennyi, ahogy mondani szokás.

A konstelláció valóban speciális. A verbális és a döntéshozó politika közötti differenciákról mindig érdemes beszélni, és az, ami most előállni látszik, sajátos fénytörésben mutat rá ezekre. Azaz tisztán látszik, hogy kik azok, akik csak járatták a pofájukat, de cselekedni nem akarnak, nem is mernek. Maradnának a szájalásnál, az biztonságosabb, kisebb a tétje. De valóban kisebb-e? A mostani tanácstalankodás, szerencsétlenkedés, tökörészés, idétlenkedés mintha nem ezt mutatná.

A szó is veszélyes fegyver, köszönöm, hogy elmondhattam.

Mindemellett egy népszavazásnak olyan sajátossága is van, hogy konkrét nyertesei és vesztesei nem feltétlenül vannak. Annak a pártnak, amely parlamenti választásokat nyer, a legritkább esetben sem bujdosik el a miniszterelnök-jelöltje. Egy olyan referendum után ellenben, amely gondokat és nyűglődést hoz, miért ne menekülne, aki teheti? Pláne, ha  tényleg edzett troll, és csak nemjei vannak, igenjei nincsenek, nem voltak, soha nem is lesznek, és a felelősségről harangozni sem hallott.

Hát így jutottunk el másfél hét alatt a drámától a komédiáig. Anyám, én nem ilyen lovat akartam. Jézusmária, győztünk. Igen ám, csakhogy a politika nem színházi műfaj. Magyarán: korántsem magától értetődő, hogy a komédiáknak mulattatóan katartikus befejezésük lesz.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »