A trianoni faló

A trianoni faló

Hamarosan június 4., de addig még lezajlik egy történelmi találkozó a Felvidéken.

Anyám mesélte könnyek között, hogy az általuk jól tartott, szeretett cselédjük, Jankó bácsi volt az 1945 után, aki elintézte hogy kitelepítsék a családját (anyám akkor kislány volt) rabszolgamunkára Csehországba, és a gazdag magyar paraszt minden vagyonát megkaphassa Jankó bácsi. Nos, igen, így is lehet vagyonhoz jutni. Elvenni a másét. Vagyonát, nyelvét, tisztességét, méltóságát, állampolgárság át. Ebben élünk 100 éve.

Az a hír járja, hogy őszintén akar beszélni velünk a jövőről, a mi közös jövőnkről. Szeretjük mi magyarok sokszor hangoztatni a kulturális fölényünket a buta Jankó bácsikkal szemben, csakhogy jelenleg Jankó bácsi örököse a nyerő, mert a mi házunkban ül, és most még azt sem hagyja, hogy egy jót búslakodjunk 4-én…

Hírdetés

Megint a más teremtette helyzetben vagyunk, pedig megvolt a lehetőségünk arra, hogy mi tematizáljuk a közbeszédet, és akkor máris más lenne a leányzó fekvése, ugyanis ha egy erőt mutató félmilliós közösség összefogását látva hívja meg a képviseletünket Matovič, akkor elmondhatnánk, hogy lám, tiszteli az erőnket.

Az viszont biztató, hogy a meghívottak között nem lesznek ott a „politická vólya”-függők, és az örök hajbókolók. Éppen most, amikor esetleg (úgy hírlik) lesz politikai akarat…

Nagy a tét. Megfelelni önnön méltóságunknak. Kezet adni, de nem üres kézzel távozni.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »