A Trianon-emlékévről

 A Jobbik propagandaszócsövei folytatják az évek óta tartó kormányellenes offenzívát. A múlt héten a fő témájuk az volt, hogy a kormánypárti képviselők nem szavazták meg a Jobbik előterjesztését arról, hogy 2020 legyen Trianon emlékév. Előrángatták a kétségkívül balszerencsés, de régen meghaladott 1990-es Fideszes parlamenti kivonulást a 70 éves évforduló alkalmából tartott egy perces néma csend alkalmával, folyt a szitok és a nemzetárulózás.Miközben mi sem természetesebb, mint az, hogy egy nemzeti kormány a maga elképzelése szerint kíván emlékezni történelmi győzelmeinkre és sorstragédiáinkra, s nem ad lehetőséget egy olyan pártnak egy ilyen fontos szimbolikus témában az önfényezésre, mely az utóbbi két évben a legsúlyosabb nemzetárulások sorozatát követte el.Hogy két év múlva, történelmünk eddigi legnagyobb tragédiájára fog-e s miként emlékezni a kormány, az majd elválik. Eddigi legnagyobb, mondom, mert a migránsválság Trianonnál is nagyobb tragédiával fenyeget, a magyar országkénti teljes megszűnéssel, az egész kontinens élhetetlenné válásával, az egyes államok nemzeti és keresztény jellegének eltűnésével. Ha netán elmaradna a méltó megemlékezés, akkor majd vitatkozhatunk, hogy okos taktika, gyáva meghunyászkodás, közömbösség vagy szakmaiatlanság áll e mögött. De valami azt súgja, hogy az a kormány, melynek vezetője elsőként állt elő ebben a témában egy koherens nemzetstratégiai koncepcióval – a határokon átívelő magyar nemzetegyesítés víziójával – nem fog elmenni e történelmi évforduló mellett úgy, mintha mi sem történt volna száz évvel korábban.Eközben a Jobbik frakciójából kizárták Volner Jánost, akinek belső körben terjesztett levele, mely kifogásolja a Jobbik Soros-kompatibilissé tételét és a baloldalhoz való törleszkedését, nyilvánosságra került. 
Volner tisztítást szeretne szervezni, mert szerinte a Sneider-Gyöngyösi páros politikája felvállalhatatlan. Vele tartott önként két harcostársa, Fülöp Erik és Apáti István. Sorra mondanak le választókerületi elnökök, lépnek ki önkormányzati képviselők, oszlanak fel alapszervezetek. Találóan mondja az egyik világhálós kommentár: „még jó, hogy nincs pártszakadás, mi lenne, ha az lenne?”
Borbély Zsolt Attila
A szöveg a Székely Hírmondó számára készült.


Forrás:bzsa.blogspot.com
Tovább a cikkre »