A szegénység meghatározó jelensége korunk összetett társadalmi-ökológiai válságának, különösen Európa keleti perifériáján. Erről a témáról beszélt Rosta Gergely szociológus és Vecsei Miklós szociálpolitikus a budapesti Párbeszéd Házában a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia Átfogó ökológia című fórumsorozatának április 7-i alkalmán.
Rosta Gergely előadása elején képeket mutatott a megjelenteknek. Az egyiken Tuvalu külügyminiszterét látjuk, térdig vízben állva, aki a skóciai klímacsúcsra azért így jelentkezett be, hogy jelezze, országának két szigetét már teljesen ellepte az óceán. Egy másik, felülről készült kép a chilei Atacama-sivatagban készült, ezen egy egész hegynyi eladatlan ruhát láthatunk. Az indonéziai Citarum folyón annyi a szemét, hogy a vizet már nem is láthatjuk. Egy másik fotón konténerek: Sri Lanka visszaküldött az Egyesült Királyságba 3 ezer tonna szemetet, amit eredetileg újrahasznosítható hulladékként szállítottak a dél-ázsiai országba, ám kiderült, hogy a konténerek valójában veszélyes anyagokat tartalmaznak. Mindezek a példák is jól mutatják, hogy a szegénység és az ökológiai kérdések összefüggenek.
„Egy igazi ökológiai megközelítés mindig szociális megközelítéssé válik” – írja Ferenc pápa az Áldott légy! kezdetű enciklikában. Majd így folytatja:
A Szentatya szerint „a környezetkárosítás legsúlyosabb következményei a legszegényebb embereket sújtják”. Rosta Gergely arra is rámutatott, hogy a pápai körlevél a problémák megoldására irányuló javaslatokat is megfogalmaz, melyek tudományos adatokon alapulnak. Az enciklika szerint ugyanaz vezet a globális felmelegedés tendenciáinak a megfordítására, mint ami a szegénység felszámolását is eredményezné. Könnyebben megtalálnánk a megoldásokat, ha a környezetre globális közjóként tekintenénk.
Az ENSZ által megfogalmazott Fenntartható Fejlődési Célok (Sustainable Development Goals) között elsőként szerepel a szegénység felszámolása, második az éhezés megszüntetése. E szerint 2030-ra fel akarják számolni a mélyszegénységet, a szegénységben élők arányát pedig a felére szeretnék csökkenteni. Egészen 2019-ig sikerült ebben eredményeket elérni, ám a járvány ismét visszaesést eredményezett.
A szegénység leginkább Afrikát és Dél-Ázsiát sújtja. Ráadásul a szubszaharai országokban még növekedett is a szegények számaránya. A kutatások szerint a klímaváltozás a jövőben a legszegényebb országok bruttó hazai termékét, azaz GDP-ét fogja majd kedvezőtlenül befolyásolni.
Rosta Gergely szociológus szerint Magyarország a környezetszennyezésre visszavezethető halálozás tekintetében az Európai Unió átlaga alatt áll, ugyanakkor a szegények száma az utóbbi 15 évben csökkent, mint ahogyan a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya is kevesebb lett. Magyarországon a szegényebb rétegek sok helyen nem jutnak vezetékes vízhez, de az is látszik, hogy a környezetszennyező tüzelési módszereket is – például autógumik elégetése – a szegényebbek kénytelenek alkalmazni.
„A szegénység szót tulajdonképpen eladtuk. A szegénység valami olyasmi, amikor valakinek valami hiányzik. A magyar nyelvben a nyomorúság adja jobban vissza azt, amiről beszélünk, amit meg szeretnénk szüntetni. A szegénységnek értékrendje, kultúrája is lehet, míg a depriváltság, a megfosztottság azt jelenti, hogy a hiány miatt az ember elveszti a jövőképét” – kezdte előadását Vecsei Miklós. A szociálpolitikus is képekkel szemléltette előadását. A nyomorúság sokkal jobban öröklődik, mint bármilyen genetikai állomány. A roma népesség területi eloszlása azt mutatja, hogy Magyarországon ők a legszegényebbek.
Vecsei Miklós a háromszáz legszegényebb település felzárkóztatásáért dolgozik. Mint elmondta, ezekben a községekben a születések száma kétszer akkora, mint a magyarországi átlag, az első gyereket itt átlagosan húsz éves korban szülik az anyák, míg az ország más területén harminc évesen. Az egyik képen egy karon ülő gyereket látunk.
Ha odadobunk egy labdát annak, aki annak idején tudott mászni, az elkapja vagy elhajol a labda elől, míg a másikat eltalálja, és sírni kezd. Ennek megfelelően felnőtt korban az egyik megoldja a problémát – vagy elhajol előle –, a másik viszont ütni fog. Ezek a gyerekek az első ezer napban olyan hátrányt szenvednek, amit utána már szinte nem lehet bepótolni.
Vecsei Miklós előadásában arra is rámutatott, hogy ezeken a településeken nem lehet a máshol megszokott, bevált eszközöket és módszereket alkalmazni, e helyett helyi értékű megoldásokra van szükség. A szociálpolitikus kiemelte az itt dolgozó védőnők, pedagógusok áldozatos munkáját. A szabálytalan áramvételezésnek, mely sok helyen előfordul, az is következménye, hogy rendkívül pazarló a felhasználás. Ezeken a településeken az is jellemző, hogy az adományba kapott ruhákkal fűtenek be.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke a felzárkóztatásra példákat is mutatott. Igyekeznek a fűtéskorszerűsítésben segíteni, de a parlagon heverő földterületek megművelését is támogatják. Az iskolai órákat is sokszor másként, gyakorlatiasabban, a körülményekhez alkalmazkodva tartják meg.
– fejezte be előadását Vecsei Miklós.
Az előadások után kerekasztal-beszélgetésre került sor Rosta Gergely, Vecsei Miklós, Benedek József és Nevelős Gábor SJ részvételével.
Szerző: Baranyai Béla
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
