A teljesen bénultak számára is lehet remény

A teljesen bénultak számára is lehet remény

Miközben teljesen és véglegesen bénultnak hitt embereket igyekeztek amerikai és brazil kutatók megtanítani arra, hogy pusztán gondolataik (agyhullámaik) segítségével irányítsanak egy mozgásukat segítő robotikus külső vázat (exoszkeletont), meglepő jelenségre bukkantak. A hosszas agytorna hatására az alanyok mindegyike arról számolt be, hogy kissé visszatért az érzékelés altestükbe, sőt bizonyos akaratlagos izommozgásokra is képessé váltak. A kutatók szerint mindez új fejezetet nyithat a bénultság kezelésében.

A két évvel ezelőtti labdarúgó-világbajnokság megnyitójának legnagyobb szenzációja volt, hogy a szertartásos kezdőrúgást egy mozgásképességét vesztett férfi végezte el. Az illető a sci-fikből ismert fémvázat viselt testén, amelyet a külső csontvázat jelentő angol kifejezéssel általánosan exoszkeletonnak hívnak. A váz helyettesítette izmait, ennek segítségével tudott felállni, illetve mozogni. Sőt a fejére helyezett érzékelők segítségével agyával volt képes a váz mozgását irányítani. A gerincsérülés miatt lebénult emberek agyának mozgatókérge ugyanis ép marad, ugyanúgy képes parancsokat küldeni a végtagok felé, csak a megszakadt idegi kapcsolat miatt az üzenet nem ér célba.

A brazil helyszín nem volt véletlen, hiszen Sao Paolóban van a világ egyik vezető kutatóintézete, amely az emberi agy és a számítógép között kapcsolatot teremtő interfészek fejlesztésével igyekszik jobbítani a bénult emberek életminőségén, a mozgás részleges élményét visszaadva számukra, olvasható a The Independentben. A mostani szenzáció kiindulópontja is ez a huszonöt ország tudósait összefogó Walk Again [Járj újra!] kutatóprogram volt. Nyolc olyan önkéntest vontak be a projektbe, akik sokszori vizsgálatok után is teljesen bénultnak minősültek (volt közöttük, aki már egy évtizede). Tehát a vizsgálatok és a kezelés megkezdése előtt semmit sem éreztek derékon alul, és egyáltalán nem voltak képesek mozgatni a lábukat.

Így működik

A kutatók agytréningnek hívják a tíz hónapos programot. Erre azért van szükség, mert a robotváz mozgatásához szükséges gondolatokat is meg kell tanulni. Az ép mozgató idegrendszerű ember agya könnyűszerrel tud egyszerre a járással és mellette több más dologgal is foglalkozni. De amikor a fej fejszínén érzékelhető agyhullámok elemzéséből kell kisakkozni, hogy az illető most pontosan milyen mozgást kíván elvégezni, akkor elemi fontosságú a zavaró zajként viselkedő egyéb agyi aktivitást minimalizálni. Magyarul nagyon kell koncentrálni.

A vizsgálatban részt vevő nyolc bénult beteg egyike jár az agyhullámait érzékelő, és azokat mozdulatokká alakító külső váz segítségével Fotó: Lente Viva Filmes / Europress/AFP

Az alanyok első feladata az volt, hogy képzeljék el, hogy gyalogolnak. Hogy legyen erről visszajelzésük, virtuálisvalóság-technológia (VR) segítségével megalkották számítógépes alteregójukat (avatarjukat), akit behelyeztek egy komputerizált térbe. Az alanyok VR-sisakot viselve „lenézhettek” a virtuális lábukra, és térbeli képen látták, amint az akaratuknak megfelelően mozog. Idővel belebujtatták őket az exoszkeletonokba, és az elsajátított mentális technika segítségével saját gondolataik segítségével irányíthatták a váz mozgását. Eddig ez kis túlzással szinte megszokott történetnek mondható, hiszen az emögött működő technológia már jó pár éve létezik.

Csakhogy a tudósok legnagyobb meglepetésére az alanyok mindegyike arról számolt be, hogy az összességében kétezer órányi agytorna hatására saját izmaik is újra működésbe léptek. A rég átszakadtnak és hasznavehetetlennek hitt idegrostjaikon keresztül újra parancsokat voltak képesek küldeni végtagjaiknak (persze csak részlegesen). Sőt az érzékelésük is visszatért bizonyos fokig, és ez hihetetlen mértékben képes növelni az életminőséget. Gondoljunk csak bele, hogy mekkora érték a vizelési vagy székelési inger érzékelésének visszanyerése. Az egyik női páciens alhasi érzékelésének visszatérése hatására döntött a gyermekvállalás mellett. Azóta sikeresen megtermékenyült és kihordta a babát, a szülés közben pedig érzékelte a szülési fájdalmakat. Néhány férfi alany újra képessé vált az erekcióra.

Nem tudni, miért

Természetesen mindez nem jeleni azt, hogy ezek az emberek teljesen „meggyógyultak”. De mivel beválogatásuk egyik feltétele volt, hogy korábban semmilyen más rehabilitációs módszer nem ért el náluk semmilyen hatást, bármekkora javulás szenzációszámba megy. Voltak közöttük olyanok, akik emberi segítség nélkül, az exoszkeletonban, mindössze két mankóra támaszkodva járni tudtak, egyikük pedig újra tud autót vezetni, és be tud járni dolgozni a munkahelyére.

Kérdés, hogy hogyan lehetséges mindez. Ugyanis korábban azt feltételezték a páciensekről, hogy a gerincsérülés hatására teljesen megszűnt az idegi kapcsolat az agyi mozgatókéreg és az izmok között. Nos úgy tűnik mégsem. A kutatók jelenleg csak feltételezik, hogy néhány idegszál épen maradhatott, és ezek hosszú évek szunnyadása után az intenzív agyi stimuláció hatására felébredtek és újra működésbe kezdtek. Ha ez a feltételezés beigazolódik, az bénult emberek millióinak adhatja vissza a reményt, noha fontos hangsúlyozni, hogy minden gerincsérülés más és más, így nehéz nyolc ember eredményeiből általános következtetéseket levonni.

Őssejtek, beültetések

Sok más módon is igyekeznek helyrehozni a gerincsérülés miatt bekövetkezett bénulást. Vannak kutatóprogramok, amelyek őssejtek beültetésével próbálják elérni, hogy az átszakadt idegnyúlványok szerepét újonnan kifejlődő idegsejtek vegyék át. Mások az idegi kapcsolatokat mesterséges implantátumok beültetésével igyekeznek újralétesíteni. Természetesen a mai kísérleti stádiumban lévő exoszkeletonok több szempontból sem alkalmasak arra, hogy tömegesen alkalmazzák őket a klinikai gyakorlatban. Egyrészt nagyon drágák, másrészt nagy méretük miatt alkalmatlanok arra, hogy viselőik teljesen átalakított környezet híján a mindennapi életben is használhassák őket. Ugyanakkor a technológia fejlődés az élet minden egyéb területén is a miniatürizáció irányába halad, így elképzelhető, hogy idővel méretük jelentősen csökken. Az agyi tréningen alapuló rehabilitációhoz pedig nem is szükséges robotváz, az egyéb módszerekkel is könnyűszerrel ötvözhető.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »