A Tejútrendszeren kívüli galaxisokból érkezik kozmikus sugárzás

A Tejútrendszeren kívüli galaxisokból érkezik kozmikus sugárzás

BERLIN. Eddig úgy hitték, a kozmikus sugárzás a Tejútrendszer központjából érkezve éri a Földet, egy új felfedezés szerint azonban éppen ellenkezõleg történik, ugyanis távoli galaxisokból érkeznek a kozmikus részecskék.

Egy nemzetközi együttmûködés eredményeképpen 18 ország 400 kutatója mutatta be a Science címû tudományos lapban azt az térképet, amely megmutatja, honnan érkeznek a nagyon nagy energiájú részecskék.

"A felfedezés segít megérteni, hogyan alakult ki univerzumunk, a Tejútrendszer és más galaxisok" – mondta Karl-Heinz Kampert szóvivõ, a németországi Wuppertali Egyetem munkatársa.

A kozmikus sugárzás a Földön kívülrõl származó nagyenergiájú részecskékbõl áll. Elõfordul benne elektron, proton, gamma-sugárzás és rengetegféle atommag. Minden galaxis az atommagok rá jellemzõ elegyét küldi ki az ûrbe sugarak formájában.

A kutatók képesek megállapítani a sugárzás összetételét és azonosítani a galaxisokat speciális kozmikus "ujjlenyomatuk" alapján. A Föld naprendszerének közepén lévõ Nap alacsony energiájú kozmikus sugarakat, napszelet bocsát ki.

Mivel elektromosan töltöttek, az alacsony energiájú részecskéket eltereli a mágneses mezõ, ahogy áthaladnak az ûrön. Emiatt a kutatók nehezen állapítják meg eredetüket, mivel a részecskék egyenletesen szétterjedve érkeznek a Földre, hasonlóan ahhoz, ahogyan a fény áthalad a ködön.

Hírdetés

A nagyon magas energiájú részecskéket nem olyan könnyû elterelni haladási útvonalukról, emiatt könnyebb megállapítani eredetüket. Sajnos nagyon ritkák: évszázadonként, focipálya méretû területenként egyetlen részecske érkezik a Földre.

Az Argentínában lévõ Pierre Auger Csillagvizsgáló biztosította az adatokat a kutatáshoz. Ez az obszervatórium elég nagy ahhoz, hogy elegendõ információt gyûjtsön arról, mely irányból érkeztek a részecskék.

A tízéves kutatási periódusban az obszervatórium 30 ezer ultramagas energiájú részecskét regisztrált.

A csillagvizsgálót 1600 részecskedetektor-állomás alkotja, melyek egy több mint 3000 négyzetkilométeres területen helyezkednek el.

Minden állomás fel van szerelve egy 12 tonnányi vizet tartalmazó tankkal és egy detektorral, amely képes észlelni, ha egy nagyon magas energiájú részecske áthalad a vízen. Egy GPS-adóvevõ pedig megállapítja a részecske érkezésének irányát.

Ugyanakkor, bár sikerült megállapítani a magas energiájú részecskék érkezésének irányát, pontos forrásuk egyelõre felfedezetlen.


Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »