A Taxisblokád I-II. köteteinek bemutatója Hódmezővásárhelyen

A Taxisblokád I-II. köteteinek bemutatója Hódmezővásárhelyen

A RETÖRKI munkatársai, Szekér Nóra és Riba András Zeman Ferenccel, az Emlékpont történészével beszélgettek az 1990. október 25-ét megelőző napról.

Milyen út vezetett az országot négy napra, csütörtöktől vasárnapig – az akkori jogszabályok szerint is törvényellenesen – megbénító taxisblokádra, ebben milyen szerepet játszott az akkori ellenzék, a köztársasági elnök, Göncz Árpád és mindez milyen hatással volt az Magyar Demokrata Fórum (MDF) vezette kormányra? Ezekre a kérdésekre igyekeztek válaszolni az Emlékpont április eleji rendezvényének előadói.

A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum munkatársai, Szekér Nóra és Riba András, a taxisblokád történetét feldolgozó kétkötetes könyv szerzői Zeman Ferenccel, az Emlékpont történészével beszélgetve rajzolták meg az 1990. október 25-ét megelőző napok politikai és gazdasági helyzetképét.

Szekér Nóra elmondta: a blokádot kiváltó, több mint hatvan százalékos benzináremelés közvetlen oka a kőolaj világpiaci árának jelentős növekedése volt, amely államcsőddel fenyegetetett, valamint az, hogy a Szovjetunióból érkező készletek az ország szükségletét mindössze egy-két napra fedezték, függő helyzetben tartva ezzel hazánkat. Nem sokkal korábban Washingtonban az Antall-kormány tagjaival közölték, hogy az ország csak hitelalapú segítséget kaphat a nyugattól, segélyre ne is számítsanak.

Az áremelésre ultimátumszerűen került sor. Hírét azonban a kormány a blokád előtt megtartott önkormányzati választásokig nem hozta nyilvánosságra – egyrészt annak politikai hatásaitól, másrészt felvásárlási hullámtól tartva.

– A kutatók az országos és a fővárosi rendőrségi irattárat feldolgozva sem találtunk bizonyítékot, hogy központi irányítással foglalták volna el a főbb közlekedési csomópontokat a fuvarozók – mondta el Riba András, hozzátéve, hogy a konkrét akciót a kormány kommunikációja váltotta ki, amelyre igyekezett az akkori ellenzék rászervezni, megpróbálva a kritikát össztársadalmi szintre emelni. A legnagyobb ellenzéki párt, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) úgy gondolhatta, hogy a számára eredményes önkormányzati választások után akár át is veheti a hatalmat a blokád eszközével – tette hozzá Szekér Nóra, kifejtve, hogy Horváth Balázs belügyminiszter – aki a miniszterelnöki jogköröket az épp akkor kórházba vonult Antall Józseftől vette át – inkább egyfajta új típusú BM-vezető volt, mintsem klasszikus, határozott rendőrminiszter.

A köztársasági elnök pozíciójáról Szekeres Nóra elmondta: Göncz Árpád, aki az MDF–SZDSZ paktumnak köszönhetően nyerhette el hivatalát, ha nem is nyilvánosan, de feszült viszonyban állt Antall Józseffel. A miniszterelnök péntek délelőtt arra kérte a köztársasági elnököt, hogy hívja össze a parlamenti pártok vezetőit és a televízióban tegyenek közös nyilatkozatot – ezt Göncz Árpád visszautasította azzal, hogy ő „a nép mellett áll”. Délután már – a taxisok álláspontjával azonos módon – úgy nyilatkozott, hogy a fuvarozók térjenek a törvényes rend útjára, de csak akkor, ha a kormány teljesíti kéréseiket.

Ekkor már készült az a megállapodás a kormány és taxisokat képviselő szakszervezetek között, amely szerint először felszabadították volna az utakat a fuvarozók, majd megkezdték volna a tárgyalásokat. Göncz Árpád nyilatkozatát hallva azonban a taxisok a blokád további fenntartása mellett határoztak. A köztársasági elnök több nyilatkozatot nem tett az üggyel kapcsolatban, azonban – a sajtó érdeklődésétől kísérve – többször felkereste az utakat lezáró fuvarozókat.

Felmerült a helyzet katonai megoldása is, amelyre azért lehetett volna szükség, mert a rendőrség nem rendelkezett az utakat lezáró gépkocsik eltávolítására alkalmas eszközökkel – közölte Riba András, felidézve, hogy Horváth Balázs péntek reggel kijelentette: ha nem távoznak a taxisok délig, erőszakot alkalmaznak. Azonban a rendőrök hozzáállásában sem bízó vezetés túl kockázatosnak tartotta a katonai erő alkalmazását, s – bár visszavonták ezt a fenyegetést –, a baloldali sajtó erről nem tájékoztatott.

A kormány melletti vasárnapi szimpátiatüntetés vezetője, Lezsák Sándor észlelve a helyzetet, hogy a taxisok mellett azonos időben demonstráló kisebb, de radikális erővel találkozhatnak, úgy határozott, hogy a Margit-hídon és a Lánchídon átvezetve a csapatot, elkerüli a konfrontációt. Amikor a kormánypárti tüntetők a taxisok által lezárt hidakhoz értek, ott a Himnuszt kezdték énekelni, aminek hatására a blokád megnyílt előttük, így az összecsapás elmaradt. A blokád során senki sem nyert – vonta meg a mérleget Riba András, kifejtve: az üzemanyagárakat némileg mérsékelte a kormány, amely következtében presztízsveszteséget könyvelhetett el, azonban az SZDSZ sem győzött. Szekér Nóra hozzátette: jelentős társadalmi támogatottságot vesztett Antall József kabinetje, amelyet nem is tudott visszanyerni.

A blokád a későbbiekben tabutéma maradt kormánykörökben, annak konzekvenciáit nem vonták le. A politika módszertana megváltozott, Horváth Balázs helyét Boross Péter vette át, aki vonalasabb vezetést valósított meg a BM-ben.

Az előadást követően beszélgetés alakult ki az eseményre vendégként érkezett, ma már nyugdíjas vásárhelyi taxis, Kiss György és a kötet szerzői között, akik első kézből értesültek a blokád vásárhelyi eseményeiről. Kiss György elmondta: akkor a vásárhelyi gyárak szállítói, sőt, a Volán dolgozói a cégek járműveivel vettek részt a blokádban.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »