A társadalmi kihívások folyóirata – Lapbemutató beszélgetés a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál

A társadalmi kihívások folyóirata – Lapbemutató beszélgetés a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat negyedéves tudományos folyóirata, a Máltai Tanulmányok idei első számát június 22-én kerekasztal-beszélgetés keretében ismerhették meg az érdeklődők. A szervezet budapesti, Batthyány téri központjában megtartott beszélgetést a negyedik évfolyamába lépett, nyomtatott és online formájában egyaránt megújult periodika főszerkesztője, Solymári Dániel vezette.

A beszélgetésen a Pedagógia és nevelés – Az alapfokú és a középfokú oktatás című és témájú lapszám szerzői közül Várszegi Asztrik pannonhalmi emeritus főapát, Kaposi József, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, valamint Thaisz Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítványának vezetője vett részt.

A kérdésre, hogy miért indult útjára „a társadalmi kihívások folyóirata”, a választ a kiadványt indító, küldetésnyilatkozattal felérő bevezető adja meg: „A Máltai Tanulmányok a Magyar Máltai Szeretetszolgálat megalapításának harmincadik évfordulójához kapcsolódóan létrehozott, társadalomtudományokkal foglalkozó, szaklektorált folyóirat. Interdiszciplináris megközelítésben a mentálhigiéné, a pszichológia, a szociológia, a szociális munka, a szociálpolitika, a társadalomföldrajz, a pedagógia, a teológia, a történettudomány, a nevelés, valamint a nemzetközi kapcsolatok és a nemzetközi segélyezés területéről közöl tanulmányokat, egyes témákat kiemelten kezelve. Célja, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat széles aktivitási profilját is követve tudományos igényességgel, elméleti szinten is reflektáljon a karitatív gyakorlat megvalósítására, társadalmi kihívások kezelésére, a minket körülvevő világ fontos kihívásaira, a segítő szakma meghatározó eredményeire, az egyes kutatások főbb irányaira és más közérdeklődésre számot tartó szociális munkára.”

A főszerkesztői köszöntőből az is kiderül, „hogy a Máltai Tanulmányok az idei évtől a Magyar Tudományos Akadémia II. Filozófiai és Történettudományok Osztálya által indexált, az Osztály által tudományosnak minősített lapként tartatik számon”.

A nyomtatott kiadvány mostanra formátumváltáson is keresztülment, a lap weblapja pedig ugyancsak megújulva önálló domain-címre költözött. A magazinos kivitelű honlapon a folyóiratban szereplő tanulmányokat, cikkeket – rovatok szerint rendezve – teljes terjedelmükben közlik; a látássérülteket felolvasóprogram segíti.

Az idei első szám írásainak sorát „alapgondolatként” Anzelm Grün A bencés pedagógia koncepciója című tanulmánya nyitja, amelyben a világhírű bencés lelkiségi író Szent Benedek regulájából kiindulva az „egészséges élet művészetének” szerzetesi ideáit a befogadó, „vendégszerető” keresztény oktatás, nevelés terére vetíti. Gondolati párlata spirituális jellegű:

Anzelm Grün összegzése racionális: „Egy iskola, amely nem gondoskodik arról, hogy kifejlessze filozófiáját, nem marad fenn a társadalmunkban. Pusztán a hagyomány hosszú távon nem elég ok a szülők számára, hogy gyermeküket kolostori iskolába küldjék. Látni akarják, hogy erre a hagyományra újra és újra reflektálunk, és gyümölcsözővé tesszük korunk számára.”

A kerekasztal-beszélgetésen az első megszólított, Várszegi Asztrik is erre, a bencés lelkiségre, a benedeki regulára, a pannonhalmi gimnázium közösségteremtő hatására, a folytonos reflexióra, a tanulók jóra való szabadságára és a jóban való megerősítésre utalt. Egyszer a Pannonhalmára látogató, nemrég elhunyt Moldova György kérdezte meg a főapátot: Kitől tanulta a kommunikációt? Nem tanulta, gyermekként nagymamája hatott rá, otthonról hozta az érzékenységet, az affinitást, az emberekhez való pozitív hozzáállást. Segítő hivatásában is az emberszeretet inspirálta, mert őszintén érdekli a másik ember. Nyitottságát, odafordulását tanárként is kezdettől kamatoztatni tudta.

az elöljárók pedig olyan tanárokat választanak munkatársnak, akik alkalmasak a lelkek megnyerésre.

A folyóiratban megjelent írásában Várszegi Asztrik az (egyetemes) erkölcsi és nevelési normák forrásához tér vissza, és a keresztény iskola jellegzetességeit – történeti, elvi, társadalmi szempontból – szélesebb kontextusba állítva Jézus tanítói módszerét elemzi. „A keresztény nevelés az egész embert célozza.

Az emeritus főapát értékhangsúlyozó tanulmánya építő módon kritikus: „Ha az egyház történetét nézzük, vannak sötét fejezetei és szomorú emlékeink. De ha mélyebben megnézzük, azt lehet mondani, hogy ahova a hívő keresztény belépett, mindig épített is. Nem csak templomot. Annak mindig van intézményi kisugárzása is: öregek, megesett anyák, AIDS-esek otthona stb. Szegények, betegek, kitaszítottak mindig lesznek veletek, mondja Jézus. A hívő ember – azt gondolom – a nevelésben mélyen realista, és nem idealista.”

Hírdetés

A lapbemutatón hozzászólásában a nyugalmazott főapát megerősítette: a régi pedagógiai sémák nem működnek. A gyerekeket „hagyják élni” Pannonhalmán, ahol intenzív szellemi, lelki hatások formálják őket. Várszegi Asztrik fontosnak tartja, hogy az oktatás tekintetében mindig „egészben” gondolkodjunk, és nemcsak a személy vonatkozásában, hanem a jövő kihívásaira tekintettel társadalmi, európai szinten is. A pannonhalmi „kommunikációs áramlatban” a Covid-járvány ideje alatt például online esti imádságokkal, közvetített istentiszteletekkel, lelkigyakorlatokkal sikerült építeni a közösséget. A közvélekedéssel ellentétben a bencés iskolákat is elérő pedagógushiányt igyekeznek az elkerülhetetlen átalakulás részeként és nem válságként felfogni.

A pedagóguscsaládból származó egyetemi docens, Kaposi József több évtizedes oktatói tapasztalatát 1992-től a közoktatás tartalmának elvi, szemléleti megalapozására szolgáló Nemzeti Alaptanterv (NAT) előkészítése és többszöri átalakítása során kamatoztatta. Szakértőként leginkább a NAT 2012-es változatába dolgozott be. Kaposi József bizonyos átalakításokat túl gyorsnak ítél, inkább lassítaná a reformfolyamatot. Fontosnak tartja a gyakorlati szempontok, tapasztalatok megosztását, az érintettek, a pedagógusok és az autonóm szakmai műhelyek bevonását, a sokoldalú konszenzus keresését. Mindezekre vonatkozóan vezérelvei: türelem, megértés, odafigyelés, empátia, szakmaiság… A folyóiratban a történelemtanítás tartalmi szabályzóinak változásairól írt tanulmányt, amelyben megjegyzi: „Félő, hogy az átdolgozott követelmények megerősítik a túlságosan is ismeretközpontú mai tanítási gyakorlatot, ahelyett hogy a narratív kompetenciák fejlesztésére, a problémamegoldásra és a tevékenységközpontú tanulásra ösztönöznénk.”

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítványát vezető Thaisz Miklós az általuk fenntartott (jelenleg) tizenöt intézményben patronált, nagyrészt halmozottan hátrányos helyzetű, jelentős részben roma gyerekek aspektusából, a terepen végzett munkájuk és a „Jelenlét program” oldaláról közelítette meg az oktatás-nevelés témáját. „Egyházi fenntartó” státuszban az ő vállalásuk a felzárkóztatás; mottószerűen megfogalmazott elvük, hogy „a fogantatástól a foglalkoztatásig” kísérjék a rájuk bízottakat. A „diagnózist” követően jelenléttel, a máltai jelmondat jegyében a hit védelmét és a szegények szolgálatát végzik óvodáikban, iskoláikban. Az élet valóságaira reagálva, innovatív módon.

A bemutatón Thaisz Miklós a személyközpontú egyházi pedagógia úttörő voltát említve Rubovszky Rita Odüsszeusz vagy Orfeusz? című írását idézte a folyóiratból, amelyet érdemes részletesebben is megnéznünk. A Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont főigazgatója eme – egyház- és kultúrtörténeti vonatkozásokkal felvezetett – tanulmányában a világjárvány „jelenségei” által is beárnyékolt, számos problémával küszködő közoktatás válságából keres kitörési pontokat, méghozzá az egyházi iskolák, a hagyományos és alternatív tanulási formák kínálta tapasztalatok fényében. A talányos cím Ferenc pápa 2017. október 1-jén Bolognában az egyetemi világtalálkozón közzé tett felhívásában szereplő mitikus hősökre utal: Odüsszeusz, hogy ellenálljon a szirének csábénekének, a hajó árbócához köttette magát, útitársai fülét pedig betömte. Ezzel szemben Orfeusz mást tett: egy még szebb dallamot kezdett énekelni, amellyel elbűvölte a sziréneket. Az pápa üzenete ebből az összevetített „képből” fakadt: „Íme, ez a ti feladatotok: a kulturális konzumizmus bénító refrénjeire erőteljes és dinamikus döntésekkel, kereséssel, megismeréssel és osztozással válaszoljatok.”

Rubovszky Rita szerint:

Az „amerikanizálódás”, a vállalati, piacközpontú és profitorientált valóság az elmúlt évtizedekben az itthoni iskolákra is hatott, amelyek így egyre „projekt-központúbbá” váltak; miközben nem kis erőfeszítésekkel próbálnak eleget tenni eredeti küldetésüknek is, hogy „művelt emberfők, jó hazafiak, derék polgárok hagyják el az iskolapadokat”. Az európai uniós pályázati rendszer alapműködést nem, csak projekteket támogat.

Jóllehet az első személyiségközpontú, ha tetszik alternatív oktatási intézmények éppen az egyházi iskolák voltak, ezek ma szintén a hitelességüket keresik, önkéntelenül is új alternatív pedagógiákat követve és próbálva, ugyanis

A tanulmány írója a személyiségközpontú katolikus oktatási-nevelési hagyomány fényében kínál formabontó megoldási javaslatokat, miután a közoktatás jelenlegi állapotát aggasztónak tartja: „… a minden felett álló, leadandó tananyag képtelensége, a bemeneti és kimeneti mérések égbekiáltó társadalmi igazságtalanságot hordozó szelekciós mechanizmusa motiválatlan és deviáns fiatalságot, kiégett pedagógusok tömkelegét termeli ki. A szűk elit, amely családi háttere vagy különleges belső motivációja folytán megtartja lelkesedését, egyre inkább a nem formális árnyékoktatás fedezékébe menekül. (…) Meggyőződésem, hogy a modern információáramlás és a mai munkaerőpiaci térkép korszakában nem tartható fenn az a társadalomszerkezet, melyben a széles tudatlan tömegekhez egy szűk eliten keresztül jut e a világ értelmezése.” Továbbá: „Tényleges szerkezeti változás és tantárgyi szabályozók felülvizsgálata híján nem mentik meg a magyar társadalmat sem az elhivatott, szakmailag kiváló pedagógusok, sem az alternatív iskolák, de azok az egyházi iskolák sem, melyek hagyományaiknak megfelelően megpróbálják érvényesíti a fenti elveket.”

A Máltai Tanulmányok küldetése, hogy – a szeretetszolgálat alapelvét követve – „jól segítsen”; ismét a folyóirati „curriculum vitae-re” támaszkodva: „Célja, hogy a Máltai Szeretetszolgálat széles aktivitási profilját is követve tudományos igényességgel, elméleti szinten is reflektáljon a karitatív gyakorlat megvalósítására, társadalmi kihívások kezelésére, a minket körülvevő világ fontos kihívásaira, a segítő szakma meghatározó eredményeire, az egyes kutatások főbb irányaira és más közérdeklődésre számot tartó szociális témákra”.

A júniusi – gyakorlati szempontokat és aktuális kérdéseket egyaránt érintő – lapbemutató azt erősítette, hogy a meghirdetett misszióval milyen jó irányba indultak el egy kikövezésre váró úton.

Szerző: Pallós Tamás

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »