A szocialisták és a korrupció

A szocialisták és a korrupció

A szocialistáknál nem pusztán holmi középkáderek kerültek korrupciós vagy korrupciógyanús ügyek kellős közepébe, hanem miniszterelnökeik is.

A szocialisták az utóbbi időszakban ádáz küzdelmet folytatnak a kormány állítólagos korrupciós ügyei ellen. De vajon kitől és mennyiben hiteles a korrupcióval szembeni fellépés?

Azt gondolom, eléggé evidens válasz erre a kérdésre, hogy csak attól a politikustól, párttól, szervezettől stb., amelyik önmaga nem volt és nem érintett korrupciós ügyekben. Ez egyszerű emberi törvény. Érdekes volna, ha az utcai prostituált beszélne a női tisztességről, ő papolna a női erények fontosságáról.

Érdekes volna, ha a feleségét többszörösen megcsaló férfi kikelne magából és mindennek elmondaná élete párját, ha az is – például bosszúból – hasonlóan cselekedne. Vagy különösen érdekes lenne, ha Kulcsár Attila – Benjamin Franklin után szabadon – tanítana és okítana mindenkit arra, hogy a pénzügyekben, az üzletkötések során a tisztességes megoldásokat kell követni.

Holott mindannyian elfogadjuk, hogy a női erény, a házastársi hűség, illetve a pénzügyi és üzleti ügymenetben a tisztesség egyaránt fontos és nélkülözhetetlen. De egyáltalán nem mindegy az, ki vagy kik akarják a közvéleményt meggyőzni a fenti erkölcsi parancsok fontosságáról. Csak annak a szavaira figyelünk oda, aki hiteles, s eddigi tevékenységével bizonyította, hogy amiről beszél, a mögött aranyfedezet van.

A szocialista párt eddig sem volt abban a helyzetben, hogy a korrupció elleni küzdelem élharcosa lehessen, hiszen mondjuk az 1996-ban kirobbant Tocsik-botránytól kezdve egészen Simon Gábor gyanús módon megszerzett százmillióiig hosszasan lehetne sorolni a párthoz és embereihez köthető korrupciós, vagy korrupciógyanús ügyeket az utóbbi húsz évből. A közvélemény azonban furcsa képződmény, ugyanis a mindennapi ember hajlamos arra, hogy néhány hónap, év után elfeledje azt, ami történt, s ha új témák jönnek elő a nyilvánosságban, akkor az újak egész egyszerűen felülírják a régi témákat.

Ennek a lélektani jelenségnek a következménye az, hogy ideig-óráig még egy zsúfolt korrupciós múlttal megterhelt pártra is odafigyelnek az emberek, s ha elég erős színészi képességekkel megáldott, illetve rinocéroszbőrű politikus tevékenykedik az illető pártban – a szocialistáknál erre bőven van példa! –, akkor még hatást is tudnak gyakorolni a közvéleményre.

Nos, ebből a szempontból fontos fordulat a Medgyessy Péter cégével kapcsolatos hír: Nagy-Britannia Jelentős Csalások Elleni Hivatalától kiszivárgott információk szerint az AssistConsultant Kft. mintegy 600 ezer eurót (kb. 180 millió forintot) kapott a francia Alstomtól, attól a cégtől, amelyiktől a főváros végül metrószerelvényeket vásárolt.

Jól tudjuk, hogy az Alstomot számos országban korrupcióval vádolják, és arra is volt már példa, hogy sok száz milliós büntetést kellett fizetnie. Idetartozik az is, hogy a franciák összesen 2,3 millió euró összeget fizettek ki magyar döntéshozóknak a szerelvények megvásárlása érdekében. Az akkori döntéshozók pedig nem mások voltak, mint Gyurcsány Ferenc és kormánya, illetve a Demszky Gábor által vezetett Főpolgármesteri Hivatal.

Természeten ezek alapján még nem lehet kimondani, hogy Gyurcsány Ferenc kormányának egyes tagjai, Demszky Gábor hivatalának egyes munkatársai, illetve Medgyessy Péter cége kenőpénzeket fogadott el és ezzel a magyar állam és a magyar adófizetők érdekeivel ellentétesen járt el, de az eddigi információk alapján a korrupció gyanúja ott lebeg az említett személyek és intézmények felett.

Mindennek pedig azért van szimbolikus jelentősége a magyar közéletben, mert ismét, és újra kiderült: a Magyar Szocialista Párt (s persze mellette a volt SZDSZ még közéletileg aktív tagjai) erkölcsileg abszolút méltatlanok és alkalmatlanok arra, hogy korrupciós ügyekben vádaskodjanak nemcsak az Orbán-kormánnyal, de akárkivel, akármilyen szervezettel szemben is.

Különösen érdekes ebből a szempontból a volt SZDSZ-elnök és volt oktatási miniszter, Magyar Bálint esete, aki könyveket szerkeszt, ír és terjeszt többek között az Egyesült Államokban és az Európai Unióban, melyekben az Orbán-kormányt maffiamódszerekkel vádolja. Mitől lenne hiteles Magyar Bálint kritikája, vádaskodása, amikor volt pártjáról éppen Medgyessy Péter állította azt, hogy az SZDSZ „tele van korrupciós ügyekkel”? Mitől lenne hiteles Magyar Bálint kritikája, amikor a Tocsik-botránytól kezdve egy sor korrupciós ügyben együtt meneteltek a szocialistákkal, nem beszélve a Zuschlag–Hagyó–Hunvald-ügyekről, a sukorói gyanús ingatlanügyletekről, illetve éppen a mostani Alstom-ügyről?

De térjünk vissza Medgyessy Péterre! Az ő esete azért különösen botrányos, mert mégiscsak egy miniszterelnökről beszélünk. Ráadásul azért lehet meglepő sokaknak az ő érintettsége, mert mindig egy kicsit úriembernek, sőt tisztes polgárembernek tűnt a mutyista és körmönfont, sokat megélt szoci elvtársak között, egy kicsit mintha kilógott volna ebből a sorból.

Időnkénti őszintébb megnyilvánulásai az SZDSZ viselt dolgairól, abbéli észrevétele, hogy szerinte a jelenlegi korrupciós mérték nem haladja meg a szocialista időszak korrupciós szintjét, illetve az Orbán-kormánnyal kapcsolatos, nem zsigeri gyűlöletből adott megjegyzései valóban jobb képet festettek Medgyessyről az átlag szoci politikusokhoz képest.

Most azonban az látszik körvonalazódni, hogy nagy valószínűséggel ő sem mentes a szocialisták körében normává váló korrupciós gyakorlattól. Ez pedig végképp hitelteleníti a Tóbiás Józsefek, Harangozó Tamások, Tukacs Istvánok, Gúr Nándorok stb. jelenkori vagdalkozásait, hiszen, hogy Medgyessy Péter SZDSZ-szel kapcsolatos kiszólását használjuk, az MSZP tele volt és van korrupciós ügyekkel.

Ráadásul, ami még súlyosabb: a szocialistáknál nem pusztán holmi középkáderek kerültek korrupciós vagy korrupciógyanús ügyek kellős közepébe, hanem a miniszterelnökeik is! Az egy szem Horn Gyulát leszámítva, s most Medgyessyt nem említve, ez igaz Gyurcsány Ferencre és Bajnai Gordonra is.

Gyurcsány viselt dolgait már százszor és ezerszer megírtuk, kezdve a balatonőszödi kormányüdülő trükkös megvásárlásától és visszabérlésétől kezdve a Nomentana és Fittelina cégek ügyein át egészen a tervezett sukorói beruházás gyanús ügyleteiig – sajnos (és most hadd idézzem saját mondásomat) következmények nélkül.

Mindannyiunknak a fülébe cseng még Gyurcsány parlamentben elhangzott cinikus felkiáltása az őt ért vádakra: „Mi az, hogy! Nagyon is! Törvényesen és tisztességesen!” Bajnai pedig a Wallis-csoport tulajdonosaként mint a Hajdú-Bét felvásárlója és a beszállító gazdák tönkretevője vált hírhedt figurává a nyilvánosság előtt, de ő is következmények nélkül tehette mindazt, amit tett.

A Medgyessy-ügy tehát újra, feketén-fehéren megmutatta a közvéleménynek, hogy nem szabad elfejteni: a szocialisták (és a szabad demokraták) negyedszázados tevékenységét végigkísérte és kíséri a korrupció, másképpen fogalmazva: a korrupció működésük szerves és jellegzetes része, mondhatnánk, nélkülözhetetlen feltétele. Márpedig, tényleg ne az erkölcstelen ember tanítson erkölcsre másokat! Megpróbálhatja, de senki nem fog hallgatni rá.

Mindettől teljesen független, s természetes dolog a korrupcióval szembeni folyamatos fellépés, de erre ne a szocialisták akarjanak megtanítani bárkit is.

Fricz Tamás

A szerző politológus


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »