A szívünk megszakad az éhező gyererekért, a saját magzatjainkat meg simán megöljük

Lengyelországban a kormányzó Jog és Igazságosság pártja tovább szigorítaná az abortusztörvényeket, vagyis megtiltaná a terhesség megszakítását a súlyos fejlődési rendellenességben szenvedő vagy életképtelen magzatok esetében is, kivételt azok az esetek képezhetnek majd, ahol az anya egészsége vagy élete veszélyben forog.

“Törekedni fogunk annak biztosítására, hogy még a nagyon nehéz terhességek is – amikor a gyermek biztosan meghal, vagy súlyos fejlődési rendellenessége van – szüléssel végződjenek, hogy a gyermeket meg lehessen keresztelni, el lehessen temetni és neve legyen.”

– mondta Jaroslaw Kaczynski, a párt elnöke. A bejelentést követően pedig felrobbant az internet. A hazai is.

Az abortusz kérdése egyébként is kényes téma, észt osztani vagy a megmondóember szerepében tetszelegni pedig nem fogok. Inkább csak gondolkodni rajta.

Nagy érzelmek, nagy szeretetek, nagy tettek, nagy irgalmasságok világában élünk – látszólag mindenképpen -, amit szeretünk is a nyilvánosság elé vinni, írni róla, képek formájában feltölteni ésatöbbi. Mi nők egyébként is hajlamosak vagyunk érzelmi alapon viszonyulni úgy a világhoz, mint a benne létezőkhöz. Küzdünk az állatok jogaiért és krokodilkönnyeket hullatunk, ha kedvenc házimacskánk kimúlik. Küzdünk az afrikai éhező gyerekekért – legalábbis gondolatban biztosan – és összeszorul a szívünk, ha csontsovány néger kislányok fotói köszönnek vissza egy-egy kiállításon vagy jótékonysági plakáton. Küzdünk az emberi jogokért, az egyenlő bánásmódért, a jobb élethez való jogért és megszakad a szívünk a menekültek tömegei láttán, küzdünk a brazíliai esőerdőkért, a homoszexuálisok jogaiért, a delfinek jogaiért, a medvék jogaiért, a cickányok jogaiért, a női kvótáért, a szexizmus ellen, az elnyomó férfiak ellen, a nácizmus és fasizmus ellen meg a világbékéért. Telesírjuk a párnánkat valamelyik amerikai giccsprodukció végkifejletén, szörnyülködünk a háborús borzalmakon, ha tehetnénk, minden egyes kóbor kutyát befogadnánk és kiborulunk, ha azt halljuk, hány éhező és mélyszegénységben élő gyermek van ma Magyarországon, vagy hány kutyával bánt borzasztóan a gazdája.

Aztán fogjuk magunkat és a nem kívánt terhességet, aztán egy apró életet annyival elintézünk, hogy minden nőnek joga van dönteni a saját teste felett. Csá.

Bővebben!


Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »