A szertartás tesz mindent elviselhetővé és széppé

A szertartás tesz mindent elviselhetővé és széppé

A katolikus szertartás lényege, hogy a hit elviselhetetlen igazságai általa válnak az ember számára befogadhatóvá. Csigi Péter összefoglalóját George Mackay Brown regényéről a Pécsi Egyházmegye Vadfüge rovatából közöljük.

George Mackay Brown (1921-1996) skót író elsősorban rövid elbeszélései révén vált ismertté. 1974-ben keletkezett A tengerszem és a rózsafüzér című életrajzi ihletettségű írása. A húsz évvel ezelőtt elhunyt szerző a főszereplő Colm figuráján keresztül önmagáról beszél. Colm a szüleihez írott levelében mondja el, hogy mi vitte rá arra, hogy szakítva a protestáns családi hagyománnyal, katolikus hitre térjen. Döntésében a legfontosabb szerepet „a szertartás” játszotta, ami ebben az esetben nem más, mint a szentmise, amely „az ajándékok cseréje ég és föld, por és lélek, ember és Isten között”. Ahogyan Colm, úgy Brown megtérése is alapvetően esztétikai jellegű volt. A „bálványimádásnak” és „hókuszpókusznak” titulált „szertartás”-sal szembeni, otthonról hozott előítéletei fokozatosan oszlottak el, ahogyan tudatára ébredt annak, hogy az ősi „szertartás” múlhatatlan szépsége a transzcendens jóra és az igazra mutat rá. Úgy gondolja, hogy az egész keresztény tanítás legmegdöbbentőbb és legcsodálatosabb igazolása az a mód, amelyet Krisztus választott, hogy a kenyér alakjában mennybemenetele után is eledelt ad övéinek. „Ekképpen az állatias emberi életet folyamatosan birtokolja, megtöri és átalakítja Isten dicsősége” – írja. A kenyér közös megtörésének szertartása ennek a metaforájaként értelmezhető.

Végül így foglalja össze a lényeget: „A szertartás az, ami elviselhetővé teszi számunkra a rettegéseket és elragadtatásokat, amelyek ott rejlenek mélyen a földben és a mi földből táplált emberi természetünkben. Csak a szentek képesek szembetalálkozni ezekkel a »valóságokkal«. A szertartás az, ami megóv bennünket. A szertartás révén vetjük meg a lábunkat az embervolt birtokán, és maradunk jó polgárai a búzaszem országának. A szertartás tesz mindent elviselhetővé és széppé számunkra. Az igazságok, amelyeket máskülönben nem lehetne elviselni, a szertartás útján átalakulva érkeznek el hozzánk. Meghívjuk őket, hogy kerüljenek beljebb. Leültetjük őket az asztalunkhoz. Ezek az angyalok hoznak ajándékokat a lélek hajléka számára…”

(George Mackay Brown: A tengerszem és a rózsafüzér – részlet, ford. Csigi Péter)

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »