A Váci Egyházmegyében a hétközi alkalmakat követően szombaton az alsóvárosi református templomban (Hősök temploma) folytatódott, illetve vasárnap a kisváci református templomban zárult a hagyományos év eleji ökumenikus imahét eseménysorozata.
A Hősök templomában tartott szombat esti alkalmon Csuka Eszter református lelkész Marton Zsolt megyéspüspököt, Varga Lajos segédpüspököt, Meláth Attila baptista lelkészt és Tömördi Viktor ferences atyát köszönthette szolgálattevő társakként. Az igehirdető ezúttal Varga Lajos volt, az alkalomra rendelt ószövetségi alapige pedig: „Kinyitották kincsesládáikat és ajándékokat adtak neki, aranyat, tömjént és mirhát.” (Mt 2,11)
A napkeleti bölcsek látogatásával és ajándékaikkal kapcsolatban megkérdezhetjük az Úristentől azt, amit a zsoltáros is kérdez, hogy mit adhatnék én az úrnak? – tette fel a kérdést igemagyarázata kezdetén a segédpüspök. – Tulajdonképpen semmit sem tudok neki adni, hiszen ő a teremtő, következésképpen minden az övé, ami őrajta kívül létezik, övé a teremtett világ, övé mindaz, ami ebben a világban van. És voltaképpen a teremtés révén én is az övé vagyok. Ha emberi értelmemmel felismerem ezt az igazságot, akkor tudom tudatosan élni az életemet, és tudatosan odaadni önmagamat a Mindenhatónak – mondta Varga Lajos.
Minden ajándékozásban a másik ember személyének az elismerése nyilvánul meg. Tulajdonképpen legfőképp karácsonykor szoktuk ezt átélni, amikor igyekszünk megajándékozni egymást, és ez valóban ajándék szokott lenni, hiszen nem egy-egy embertársunk érdemei szerint osztogatjuk az ajándékot, hanem attól függetlenül. Karácsonykor nem ítélkezünk embertársaink fölött, hanem egymásnak próbálunk kedveskedni, elismerve egymás személyi méltóságát is. Egyéb esetben jutalmazásról van szó.
Amikor valakinek valamit megköszönünk, vagy érdemeit elismerjük, az természetesen ugyancsak részét képezi az emberi életnek, azonban az ajándékozástól mégis lényegesen különbözik. Az ajándékozásban embertársunk személye van a középpontban, míg a jutalom a teljesítményére koncentrál – magyarázta a segédpüspök.
Ez egy nagyon fontos gondolatot érlelhet bennünk: a szeretetben ismerjük fel igazán embertársaink valódi értékét. Ugyanis a szeretet az, ami megnyitja a szívünket embertársaink felé, és lehetőséget nyújt arra, hogy mindazt, amit ők valóban hordoznak, az értékeiket elismerjük, ezeket őszintén tiszteljük, és aztán a szeretetben kifejezésre juttassuk a mi szeretetünket is őirántuk az ajándékozásban.
Amennyiben Istennel is van egy belső dialógusunk, őt magát is megismerhetjük úgy, amint van; ebben segítenek nekünk a Szentírás szavai is. És ekkor felismerjük, hogy Ő a legnagyobb érték – fogalmazott Varga Lajos, hozzátéve, az ajándék sokféle lehet. – A napkeleti bölcsek tárgyakat, illatszereket vittek; szeretetünk kifejezése tehát lehet valamilyen tárgy, de a Biblia szavai mélyebbre is elvezetnek bennünket. Nem csupán anyagiakkal lehet kifejezni az ajándékozást, Isten szeretetét, az embertársaink méltóságának elismerését, hanem lelki javakkal is. Ebben a tekintetben nagyon fontos Ózeás próféta üzenete, aki arra figyelmeztet bennünket, hogy
De ugyanezt mondja nekünk az Apostolok cselekedeteiből való bibliai szakasz is, amely a sánta meggyógyítása kapcsán rávilágít, hogy amennyiben ajándékozni akarunk, ha meg akarunk nyílni az Isten felé, akkor a dicséret áldozatát kell bemutatnunk neki.
A vonatkozó evangéliumi igehely elvezet bennünket az anyagiaktól a lelkiekhez:
– zárta igehirdetését Varga Lajos váci segédpüspök.
Forrás és fotó: Ribáry Zoltán/Váci Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
