A szerelem volt, van és lesz – örök

A szerelem volt, van és lesz – örök

Az idén a koronavírus-járvány miatt a Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége és a Pozsonyi Magyar Intézet hagyományos Több mint szomszéd rendezvénysorozata rendhagyó lett. Számos programot azonban mégis megvalósítottak és megvalósítanak. Így a Nyáry Krisztiánnal betervezett találkozót is, amelyre a Récsei Noémi rádióriporter  beszélgetőestjei sorozatában került sor.

A pozsonyi Pantha Rei Posta utcai könyvesboltjában megtartott beszélgetés támogatója a könyvesbolt tulajdonosa, Bödők László volt. Az estet Venyercsan Pál, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója nyitotta meg, aki elmondta, hogy minden nehézség ellenére igyekeztek a Több mint szomszéd rendezvénysorozatra a körülmények függvényében változatos eseményeket beválogatni.

Nyáry Krisztián író a felvidéki olvasók számára sem ismeretlen, könyveit előszeretettel forgatják fiatalok, idősebbek egyaránt, hiszen azok szórakoztatóak és ismeretterjesztők egyszerre.

Már az est kezdetén bebizonyosodott, hogy Nyáry Krisztián nemcsak remek tollú író, hanem élvezhető mesélő is, ami nem minden irodalmárra jellemző. Récsei Noémi pedig szakavatott riporter, pár, de lényegre törő kérdéssel faggatta az írót, nem vágott közbe, nem szakította félbe, nem vitte félre a beszélgetést. Mi pedig érdeklődéssel hallgattuk őt…

Nyáry Krisztián azzal kapcsolatban, hogy mi vezette őt arra, hogy újszerű életrajzokat írjon íróink, költőink legbensőbb érzéseinek feltárását is alkalmazva, azt válaszolta, ami mindnyájunk tapasztalata, hogy vajmi keveset jelent egy diák számára, ha csak évszámokkal, adatokkal tömik a fejét. Ugyanakkor minden embernek, annak is, aki a nyilvánosság felé kitárulkozva él, azaz ismert, van magánélete és ez a magánélet az alkotói munkájára is kihat. A szerelem, a kapcsolatok, a viszonyok mindenki életében jelen vannak, emlékszünk az első szerelmes levélre, ölelésre, csókra. A háttér-információk, a magánélet állomásai, érdekes fordulatai, szerelmi kapcsolatai pedig felkelthetik az érdeklődést az életmű iránt is. Az est főszereplője ilyen tartalmakkal bíró életrajzokat kezdett írni közösségi oldalán, amelyek aztán többek biztatására kötetekké álltak össze. Ennek nyomán jelent meg az Így szerettek ők I-II., majd az Írjál és szeressél, az Életemnél jobban művek. Egyetemi oktatóként is azt tapasztalta, hogy ezek a kiegyensúlyozott életrajzok lehetnek igazi tananyagok, bár hangsúlyozza, hogy műveivel nem kívánja helyettesíteni a tankönyveket, hanem kiegészíteni azokat.

Hírdetés

Ha nem kutatta és dolgozta volna fel, ma aligha tudnánk részleteket Örkény István, Karinthy Frigyes, Tersánszky Józsi Jenő, Móricz Zsigmond szerelmi kapcsolatairól. És talán nem jutott volna el hozzánk az az információ sem, hogy az első magyar szerelmes levél a mohácsi csata előestéjén, 1526-ban íródott, Batthányi Ferenc horvátországi bán írta feleségének Stetkovics Katalinnak. Megtudtuk azt is, hogy a költők, írók leveleiket ugyan szerelmüknek címezték, de sokszor a nyilvánosságnak is szánták, bízva bíztak benne, hogy egyszer azok életművük részei lesznek. Mint ahogy ez több esetben meg is történt, hiszen  számtalan levél meg is jelent nyomtatásban. Sok mindent elárulnak a levelek, nemcsak szerelmi vallomások szép szavai ezek, hanem korrajzok, a hétköznapi élet lenyomatai, a társadalmi háttér részletei, de az erkölcsről is képet adnak, hiszen mást engedhetett meg magának, másként tárhatta fel érzelmeit az elmúlt századok során egy hölgy és másként egy férfi. Az érzelem azonban nem változott, a szerelem örök, volt, van és lesz…

Nyáry Krisztián azt adja hozzá az irodalomtanításhoz, ami a tankönyvekből kimaradt, számtalan érdekességet tartalmaznak írásai. Vajon tudtuk-e, hogy Petőfi tudatosan építette költői mítoszát, akár azt is mondhatjuk imidzsét, Ady Endre hiúságától indíttatva    meghatározta, milyen profilból fényképezhetik, volt, aki három hölgynek is elküldte ugyanazt a szerelmi vallomást, hátha-hátha alapon, aztán az egyik bejött.

„Akit szeretünk, azt egészen boldoggá, vagy ha ez nem lehetséges, egészen boldogtalanná akarjuk tenni” – írta a 17. században Jean La Bruyére francia író. Milyen igaz, hiszen a szerelmes levelek nem csupa kedveskedő vallomás, hanem olykor egymás gyanúsítgatása, tépése, marcangolása is.

A Nyáry Krisztián által feldolgozott levelek persze abban a régi szép időben íródtak, amikor toll, papír kellett hozzájuk, majd posta vagy futárszolgálat. Kapcsolatok, szerelmek ma is léteznek, hogyisne, de az üzenetváltás már sms-ben, emailben történik. Ezek vajon fennmaradnak-e? Ez már a jövő zenéje. A könyv, a papír viszont biztosan.

Az író irodalmáraink szerelmes leveleinek feldolgozásán kívül más művekkel is gazdagított bennünket. És külön érdeme, hogy könyvei által sikerült számos fiatalt az olvasás irányába terelni, felkelteni érdeklődésüket az irodalom iránt.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »