A Szent Gyermekség Műve nyári tábora Nagykovácsiban

A Szent Gyermekség Műve nyári tábora Nagykovácsiban

Július 31. és augusztus 4. között a Szent Gyermekség Műve missziósai vették birtokukba a Nagykovácsi Teleki-Tisza Kastély cserkésztábort. A közel 130 fiatal az ország számos pontjáról érkezett: Fótról, Encsről, Nyíregyházáról, Pásztóról, Rákoscsabáról, Patakról, Szekszárdról, Nagybárkányból.

Az első nap tábornyitó szentmiséjét a Pápai Missziós Művek vezetője, Benvin Sebastian Madassery SVD mutatta be. A szabadtéri szentmise helyszínét a terepen gyűjtött zöld növényekkel, virágokkal és a missziós rendezvények elengedhetetlen kellékével: az öt földrészt jelképező színes és óriási szentolvasóval tették a táborlakók ünnepélyessé. Kicsik és nagyobbak egyformán örömmel fogadták a jól ismert gitáros énekeket Keserű Konrád előadásában, Kemenes Gábor üdvözlő szavait, és az ajándékba kapott nagykovácsi templom képeslapjait.

Benvin Sebastian Madassery Kicsi János történetével kezdte szentbeszédét. Egy igen bonyolult kirakós feladatot, a világtérkép pici darabokból való összerakását a példázat főszereplője úgy tudta könnyedén megoldani, hogy felfedezte a túloldalán található kevésbé összetett képet: egy ember ábrázolását. A történet tanulsága: a világ akkor fog jól működni, ha az ember jó lesz. Mit is jelent ez? A Teremtőtől ajándékba kapott Földet óvnunk és őriznünk kell. Felelőséggel kell bánnunk a ránk bízott természeti értékekkel. A gyermekek is sokat tudnak ezért tenni, hiszen az otthoni kiskertek, dísznövények gondozásában is képesek aktívan részt venni, értékmegőrző szemléletük is most alakul ki, s felnőtt korukban ez szilárd alapot fog jelenteni számukra.

Missziós szokáshoz híven az adományokat, a földet, búzát, vizet, kalászt, a kenyeret és bort köszöntő szavak felolvasása közben vitték az oltárhoz a gyerekek.

A szentmise után tizenkét csoportba rendeződtek a fiatalok. Minden csoport kapott egy szép növénynevet (levendula, kamilla, galagonya, csipkebogyó stb.), majd ismerkedős játékok következtek. 

A hétfői nap a sportról szólt: foci, lufidurrogtatás, kesztyűből fejés, tollasozás, csigahúzás, gólyalábazás. Az ügyes kezűek levendula babát, gyurmafigurákat készítettek. Az estét Noé történetével zárták: előadást hallgattak, mozgással kísért éneket tanultak a tábor résztvevői, illetve rajzokat készítettek az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiről Noé történetéhez kapcsolódva.

A kedd reggeli szentmisét a ,,szőnyeges szobában” mutatta be a Pápai Missziós Művek vezetője. Tíz mondatos szentbeszédet mondott. Első mondata így hangzott: A félelem rossz, mert megakadályozza az ember kibontakozását. Leszögezte, hogy egy missziós nem félhet, bátornak kell lennie.  

A szentmise után kirándulást tettek a budakeszi vadasparkba, az este programját pedig a tábortűz és a tánc adta.

Szerdán Székely János püspök tett látogatást a táborban. Előadását a gyerekekhez intézett kérdésekkel kezdte: Ki szeret kirándulni?, Járt- e már valaki magas hegy tetején? Elmesélte személyes élményét: a Kárpátok magaslatáról úgy érezte, hogy amit az Úristen alkotott, az mind jó. Az ember az egyetlen teremtmény, aki gonosz is tud lenni. Mintha egy tökéletes szimfóniába hamis hang vegyülne: az emberi gonoszság. A Bibliában azt olvassuk, hogy az Isten a világot az emberekre bízta. A „Hajtsátok uralmatok alá a Földet!”-felszólítás viszont nem azt jelenti, hogy mindent megtehetünk mi emberek, hanem azt, hogy gondoskodó jó pásztorokként kellene bánnunk a ránk bízottakkal. Az Úristen a káoszból, a zűrzavarból egy rendezett világot (kozmoszt) teremtett tökéletes renddel, s a teremtés őrévé az embert tette. A világban elhamarkodó erőszak volt az oka a vízözönnek. Kicsi közösségre vonatkoztatva azt látjuk, hogy a családok szétesését, gondjait, amelyek veszekedésekben, alkoholizmusban is megmutatkozhatnak, az emberi gonoszság okozza.

Ha egy ember erőszakosan él, akkor körülötte minden tönkremegy. Pedig csak az Istentől kapott „használati utasítást”, a tízparancsolatot kellene betartanunk. A hívő ember a gonosz (Diabolosz) által szétzilált dolgok egyben tartása, összekötése – fogalmazott Székely János. A világ zűrzavarából menedéket jelent nekünk az Isten népéhez való tartozás. Arra kell törekednünk, hogy Noé bárkájához hasonlóan családjaink, egyházközségeink, egyházunk élete is ezt az egyben tartást képviselje. Székely János egy szemléletes hasonlattal folytatta mondanivalóját: az emberek az életünk során úgy élnek a Földön, mint kis hajók a vízen. A jó hajózáshoz nem elég vigyáznunk a többi hajóra, elkerülve így a velük való összeütközést, a sajátunkat is óvnunk kell. Hogyan? – tette fel a kérdést a püspök. Vigyáznunk kell egészségünkre, lelki tisztaságunkra, törekednünk kell arra, hogy szépen éljünk – mondta.

A környezetvédelemről szólva hangsúlyozta továbbá, hogy az ember védelme is beletartozik ebbe a fogalomba. Megdöbbentő tény, hogy a legtöbb ember az édesanyja méhében hal meg. Elmesélte egy 18 éves lány történetét, aki felszínes kapcsolatból fogant gyermeket, az abortuszról hittanórán hallottak hatására azonban világra is hozta a csecsemőt, vállalta egyedül is gondozását. Ma a gyermeke édesapjával, s három gyermekükkel élnek szép családi életet.

Végezetül a szegényekről, s az Afrikában szerzett személyes élményeiről beszélt. Beszámolt egy afrikai hitoktató történetéről, aki óriási megpróbáltatásokat legyőzve vált a szép keresztény élet megtestesítőjévé, példamutató tanárrá és családapává, közösségének áldozatos szolgálójává. Afrikában, s az egész világon nagy gondot jelent az a tény, hogy az emberek cselekedeteit a haszonszerzés irányítja, s ez a haszon nem az emberekért, hanem az emberek ellen van. A természet megóvásához egy igazságosabb világ kellene, s a példaként a gyerekek elé állított hitoktatókhoz hasonló sok-sok ember – zárta előadását Székely János.

A nap további részében görögkatolikus liturgián vettek részt a táborozók a helyi templomban.

A csütörtöki nap a hálaadásról és a búcsúzásról szólt. A szentmisén Zajácz Noémi Nóra és Kedves Benedek vette át „Az év missziósa” vándordíjat, melyet szorgalmas munkájukkal, példamutató viselkedésükkel érdemeltek ki. A prédikáció keretében sor került tizenegy új missziós fogadalomtételére, akik örömmel vállalták a kis imával, kis áldozattal járó küldetést. A tábor végére sok gondolattal gazdagodhattak a gyerekek, melyek segítették megértetni  a tábor mottóját: „Műveljétek és őrizzétek!”

Forrás és fotó: Pápai Missziós Művek

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »