A Széll Kálmán tér újjáépítése, fényképregényben

A Széll Kálmán tér újjáépítése, fényképregényben

Van egy tér Budán, amit bár nem volt szép, mégis szerettük, ami életünk része volt, tükre a mindenkori Magyarországnak.

Valamikor csak egy Krúdy-emlékű állomása a Hűvösvölgybe kirándulóknak, agyagbánya volt a domboldalban, mikor a város épült, majd sporttelep, végül 1929-ben felvette a Széll Kálmán nevet. Innen ered a tér beceneve: Kalef – azaz kutya. Nos, visszaemlékezve fiatalkorom közállapotaira, ennél találóbban nem is nevezhették volna el a város e pontját.

1938-41 között épült ki jelentős forgalmi csomóponttá, hogy 1944-45 rosszemlékű telén földig rombolják. Cseh Tamás óta dúdoljuk, hogy „ég a Széll Kálmán tér”, s mikor a dugóban araszolgattunk, értünk el a refrénhez: „áttörünk, áttörünk…”. De elmúlt a háború is, sok temetetlen katonát és bombát hagyva maga után, újraépült a tér, de az új időknek megfelelően már Moszkva térnek nevezték (1951). A nevet nehezen fogadtuk el: nem mintha nem becsültük volna az orosz kultúrát és nem sajnáltuk volna a kommunizmust még jobban megszenvedett orosz népet, de a kikényszerített barátság, az erőltetett gesztusok mindig fordítva sülnek el.

A Kádár-korszakban, mintha megállt volna az idő: építettek pár gombának becézett esőtetőt, néhány ital-automatát is telepítettek, de a hely szelleme nem változott: a büfében először kellett blokkot váltani, s csak így juthatott a kedves vevő a hőn áhított betevőjéhez. Az óra pedig a rendszer legszilárdabb pontja volt: alatta vártuk a barátainkat, vagy Őt, az éppen aktuális egyetlent.

Antall József halála után felmerült, hogy a teret róla nevezzék el, de mint a rendszerváltás megannyi terve és álma, ez sem valósult meg.

Már élveztük a demokrácia áldásait, jöttek jobb és bal kormányok, egyvalami azonban nem változott: minden választási kampányban elhangzott az ígéret, hogy most aztán már rendbe tesszük a Moszkva teret! És természetesen a tér sem változott… Bár egyszer műkőládában kiraktak néhány zöldséget, ráírva, hogy ez a megújuló Moszkva tér első zsengéje. Aztán ezek is elszáradtak.

A tér újra Széll Kálmán lett (2011), lassan már minden elnevezést rehabilitáltak Budapesten, kivéve Ferenc Józsefet és Horthy Miklóst…

És amire senki sem számított igazán, 2014-15 telén elkezdődött a tér felújítása. Naponta jártam át a téren, s ha valami változott, lefényképeztem – ezekből a fényképekből adok közre egynehányat, remélve, hogy elmesélnek egy történetet: a Széll Kálmán tér felújítását.

2015.03.09: Bárhogy is lesz, bármilyen is lesz a tér, ennél mélyebbre már nem süllyedhetünk…

2015.03.16: A 4-6-os megállóját áthelyezték, s az ember elmereng azon, hogy milyen lehetőséget hagytunk ki, hogy felhasználva a helyszínt, nem forgatták le a Budapest ostroma c. filmet: a romok, a kráterek, a lánctalpak nyomai már adottak, csak pár hagyományőrző kellett volna a filmhez.

2015.04.07: A fákat kivágták, a Várfok utca oldalát letarolták. Mint az egykori nagy utazók, most a várbuszok is a semmi szélén pihennek meg.

2015.04.17: Egy pillanatra láthatóvá válnak a később láthatatlan terek.

2015.04.24: Már eltűntek a sínek, a villamosok helyét a földmunkagépek és teherautók vették át.

2015.04.29: Állítólag Hitler utasította építészeit, hogy amikor építenek valamit, akkor gondoljanak arra is, hogy fognak kinézni a romok, hogy még azok is az Ezeréves Birodalom dicsőségét hirdessék. Ezek a betontömbök hamarosan eltűnnek, s ahogy a temetéseken szokták mondani, a régi tér emléke csak a szívünkben él…

2015.05.04: Megjelentek a konténerszállások, viszont a villamosok már eltűntek, s a gyalogosoknak egyre nagyobb kurflit kell tenniük, ha át akarnak szállni. Lemértem, ebben az időben 10-15 percbe telt átjutni a tér egyik sarkáról a másikra.

Felállították az első toronydarut, a buszok besűrűsödtek a Margit körút felőli oldalon, de mint látjuk a globalizált gyorsétkeztetés zavartalanul üzemel.

2015.05.12: Lassan láthatóvá válik, ami idővel láthatatlan lesz: a pince falai.

2015.05.20: Vannak dolgok, amit egy amatőr sohasem fog megérteni: volt egy alagút, amit betemettek, hogy utána kiássák… Füles jut eszembe, a Micimackóból, aki nagyon örül annak, hogy születésnapjára egy üres mézescsuprot és egy lyukas lufit: mert milyen jól lehet ki-berakosgatni, milyen jó játék. Mi magyarok mindent nagyban szeretünk csinálni: milyen jó betemetni egy alagutat, hogy utána kiáshassuk…

2015.05.21: Az egyetlen épület, ami megmaradt, a metróállomás, de ez is új ruhát kapott – igaz, előtte egy kicsit nudizott: levette ráaggatott falait, hogy nemes szerkezete napvilágra kerüljön.

2015.05.26: Látszólag még teljes az összevisszaság, de feltűnik az első elkészült elem: a 4-6-os villamos új végállomása. Egy pillanatra, mint cseppben a tenger, feltűnt az igényesség, ami a megújult Széll Kálmán teret jellemezni fogja.

2015.06.05: A járókelők elzárt terek egyre csak nőttek, de a kerítésen belül folyt a munka.

2016.06.11: Minden haladt a maga útján, csak az esőket tudnánk feledni. Ilyenkor mindig végeláthatatlan sártengerré változott a tér. Szűk folyosókon, összepasszírozva lépdeltünk egy szebb jövő felé.

2015.06.11: A 4-6-os villamosok készülő végállomása. Hosszabb időn keresztül itt állnak meg majd a Hűvösvölgyből érkező villamosok. Néha elgondolkozom, hogy XXI. század ide, modern technika oda, a talpfáknak a fánál jobbat még nem találtak ki.

2015.06.24: Az épületnek, aminek korábban csak a pincéjét láttuk, már állnak a falai.

2015.07.03: Bújj-bújj zöld ágat játszanak a munkagépek a Széll Kálmán téren. Furcsa, hogy az ember mi mindenhez tud alkalmazkodni: régebben, ha láttunk egy markolót, nagy ívben elkerültük, most meg teljesen természetes volt, hogy ott forognak körülöttünk, s ha nem szól ránk egy munkás, tán el is sodorna.

2015.07.16: Lassan már látszódik a tér szerkezete. Konvencionális tervezés, nincsenek benne szürreális elemek, mégis, azt kell mondanunk, hogy ügyesen oldották meg a feladatot: a holt terek kiiktatásával egyszerre lett több helye az autóknak és a gyalogosoknak is. Jól végiggondolt, gyakorlatias megoldások jellemzik majd a kész teret – de ebben a pillanatban még sziszifuszi feladatnak tűnik keresztüljutni az egykori Moszkva-téren.

2015.08.04: A gyalogos útvonalak napról napra változnak, s csak abban bízunk, hogy a teremtés koronái legalább olyan ügyesek a labirintusjárásban, mint a rágcsálók. Általában világosan jelezték a napi változásokat, de néha kiderült, hogy zsákutcába jutottunk. A tábláról a régi vicc jutott az eszembe, amikor a bolondok háza udvarán egy bot van felállítva, minden bolond felmászik rá, majd bólint és lejön. A doktor nem érti, ezért ő is felmászik, s ott egy cédulát talál: „ez itt a bot vége, ne mássz tovább”…

2015.09.10: Az alagutat, amit nemrég betemettek, most újra kiásták… Biztos van logikus magyarázat, csak én nem jöttem rá.

2015.09.22: A Hűvösvölgy-felől érkező villamosok újra bejutnak a Széll Kálmán térre, de sajnos sok köszönet nincs ebben. A torlódások miatt legtöbbször egy megállóval korábban leszálltam, s gyalogoltam a Metróig – általában pár perccel korábban beértem, mint akik a villamost választották. Másik hátránya ennek a megoldásnak az volt, hogy egy kb. másfél méter csíkon kellett várakozni az érkező villamosra, s a tömegtől az érkezők nem tudtak leszállni, s így a villamos is később tudott csak elindulni. Láncreakció-szerűen tovább növekedett a várakozás és így a tömeg is.

2015.09.28: A metróállomásnak már csak a váza áll, s Várfok utcáig csak a romok látszódnak. Az utolsó pillanat egy háborús film leforgatására… Hozzá kell azonban tennem, hogy az építőket dicséri, hogy a metróközlekedés az egész építkezés alatt csak napokra állt le.

2015.09.28: Másnak csak pár rozsdás síndarab, de ennél sokkal több: az évtizedes terv, a fonódó villamoshálózat végre megvalósul. Valamikor még egy körpályában gondolkoztak, a 4-6-os és a 61-es villamos összekapcsolásával, most azonban az észak-déli irány valósul meg.

2015.10.30: A Vérmező út felé elkészül a feljáró: kicsit hosszabb, de már nem olyan meredek. Itt most jól látszik a Széll Kálmán tér sajátos építészeti megoldása: a magasabb házak a hegyfelöli oldalon vannak, így még élesebb a síkság és a meredek közötti ellentét.

2015.11.06: A leszállók és a felszállók érdekellentéte: az egyik elfele, a másik befele igyekszik, a kompromisszum: mindenki marad, ahol van. A villamos is.

Ilyenkor átélhettük, hogy mit éreztek a szövetséges katonák a partaszállásnál: tömeg, reménytelen toporgás és ők is nehezen jutottak dűlőre a szembejövő németekkel.

2015.11.17: Egy novemberi hajnalon csináltam ezt a képet, öt óra körül lehetett. Ebben a pillanatban éreztem meg, hogy valami változik Magyarországon. Régen, ahogy a kabaréban mondták, ha kiraktak egy táblát, hogy „a tetőn dolgoznak, vigyázat” – mindenki nyugodtan sétálgatott. Dolgoznak? Ugyan! Most viszont fejet hajtottam azok előtt akik szó szerint éjt-nappallá téve azon dolgoznak, hogy a teret minél korábban átadhassák, hogy minél kevesebb kényelmetlenséget okozzanak a polgároknak. Nem elvitatva a döntéshozók és finanszírozók érdemeit, a szememben ezek az emberek, akik a hideg éjszakákon is vállalták a munkát, a téri igazi hősei. Akik a gyerekkorunkban hallott üres szóvirágnak, „munka hőse” értelmet és súlyt adtak.

2015.11.23: A tömeg, a torlódás, a nudista metrómegálló még változatlan, de azért látszódik, hogy valami készül: már áll a váz, tisztul a beton.

2016.04.14: Már át tudnak haladni a Hűvösvölgy felől érkező villamosok, már rövidülnek a vargabetűk, és ami a legfontosabb: ültetik a fákat. Azt hiszem, a régi Moszkva térből mindenki két dolgot sajnált igazán: az órát és a fákat. Az óra most a Kiscelli Múzeumban őrzi a múltat, a fákat kivágták, de újakat ültetnek. Egy nap ezek is megnőnek és kizöldül a Széll Kálmán tér. Zöldebb és emberibb lesz, mint elődei.

2015.04.26: Az utolsó simítások. A villamosok és a buszok már a végleges útvonalon közlekednek, még lezárt a tér, de mindenki érzi: csak az utolsó simítások hiányoznak.

2016.05.10: És annyi tervezés, várakozás és nehézség után elkészült a tér. Ha megnézzük az eredeti látvány terveket, megállapíthatjuk, hogy nincs eltérés a kettő között.

Kicsit visszautalnék korábbi blogbejegyzéseimre, melyeket a Szakmák Éjszakájáról írtam: ismét bebizonyosott, hogy mi magyarok nem csak az álmodozásban, a tervezgetésben vagyunk nagyok, hanem a megvalósításban is.

The post A Széll Kálmán tér újjáépítése, fényképregényben appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »