December 4-én tartották a Szent Miklós-székesegyház búcsúját, melynek keretében átadták az egyházmegyei Szent Miklós-díjat. Idén Keresztes Szilárd emeritus megyéspüspök és Szabó Bernát Sándorné címzetes igazgató vehette át Szocska Ábel főpásztortól a Nyíregyházi Egyházmegye legrangosabb (papi és civil) elismerését.
A templom búcsúi szertartását Szocska Ábel megyéspüspök és Keresztes Szilárd nyugalmazott megyéspüspök celebrálta csaknem tizenöt paptestvér közreműködésével, közöttük a székesegyházban szolgálatot teljesítő Szabó Tamás pasztorális helynök parókussal és két beosztott lelkészével, valamint Papp Tibor főhelynökkel, a szemináriumi elöljárókkal, esperesekkel és a kerület papságával. Az ünnep szónoka Keresztes Szilárd püspök volt.
A példabeszédhez fűzött tanításában a püspök az esztelen gazdag viselkedését állította ellentétbe Szent Miklós magatartásával, amely a keresztény szeretet igazi gazdagságát mutatja meg.
Az esztelen gazdag értelmetlen gyűjtögetést folytat, s ebben jelleme is megromlik. „Isten az embert nem gyűjtögetésre, tétlenségre, hanem munkára teremtette. Az Isten ad termést és gazdagságot, olykor bőséges termést is, de mindenek fölött egyedül Isten az Úr, a becsületesen élő ember mindig felfedezi a munkája mögött az Isten ajándékát” – fogalmazott.
Az apostol is arra buzdít: tarts ki a munkádban, lelj benne örömet és abban öregedj meg. „Jézus megadta az ember fáradozásának, a munkájának az igazi értelmét. Nemcsak a béna meggyógyításával, tanítással, de életével és halálával mutatta meg az ember célját a világban: hogy előmozdítsa a lélek feltámadását és az örök életet” – magyarázta a szónok.
Az esztelen gazdag példája evangéliumi ellentéte mindannak, amit Szent Miklósban tisztelünk.
„Miklós arról híres, hogy mindig ajándékozott. Csendben, éjszaka, titokban kereste fel azokat, akik rászorultak. Mert nem ő volt a fontos, hanem Isten szeretete, amit képviselt; az Úr, akinek az ereje mozgatta a kezét, amivel ajándékot adott az embereknek.
Azért ajándékoz meg az élet örömeivel, a kegyelem világosságával, a kereszténység hitével, hogy jobbá, gazdagabbá tegyen bennünket.
»Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?« (1Kor.4,7) – emlékeztetett Szent Pál kérdésére a püspök.
– biztatott Szent Miklós püspök példájának követésére a szónok.
*
A liturgia végén adták át az egyházmegye legrangosabb kitüntetését, a Szent Miklós-díjat, amelyet idén Keresztes Szilárd emeritus püspök, valamint Szabó Bernát Sándorné címzetes igazgató vehetett át a főpásztortól az Egyházért, egyházmegyéért végzett áldozatos munkája elismeréseként.
Szabó Bernát Sándorné 1960. január 29-én született Máriapócson. Biológia és könyvtár szakos tanári diplomáját 1991-ben szerezte meg Nyíregyházán. Szakvizsgázott pedagógus, közoktatás vezetői diplomáját 2002-ben vehette át. Rá különösen is igaz az élethosszig tartó tanulás, folyamatosan képezte magát.
1999-től a nyíregyházi Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola Igazgatója, majd többcélú intézményként intézményvezetője, nevéhez kapcsolódik a görögkatolikus oktatás felépítése Nyíregyházán és az egyházmegyében. Az akkor 4 fővel indult iskola 2016-ra többcélú intézmény lett. Az óvodától az általános iskolán át a gimnáziumig naponta közel 600 diák és 100 dolgozó testi, lelki, szellemi fejlődéséért tartozott felelősséggel.
2005-től közoktatási szakértő, neve az Országos Szakértői Névjegyzékben is szerepel, célja, hogy másokat is segítsen. Rendszeresen segíti a Katolikus Pedagógiai, Szervezési és Továbbképzési Intézet munkáját.
Felépítette a Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola arculatát. A pedagógus életpálya-modell bevezetésekor elsőként jelentkezett minősítésre, s szerezte meg a mester fokozatot. Támogatta a Pápai Missziós Művek gyermektagozatának létrejöttét a Szent Miklós-iskolában és kapcsolatokat épített ki a határon túli magyar iskolákkal is. Igazgatása alatt az iskola új épületbe költözött. Részt vesz a Nyíregyházi Egyházmegye tanodai munkájában, támogatva a nehéz sorsú gyermekek felzárkóztatását.
Keresztes Szilárd nyugalmazott megyéspüspök életének, papi és főpásztori tevékenységének jelentős része kötődik a Nyíregyházi Egyházmegyéhez. 1932. július 19-én Nyíracsádon született, majd gyermek- és ifjúkorát követően a zempléni hegyek közül Nyíregyházára került. Itt végezte teológiai tanulmányait, amelyeket Budapesten, majd Rómában folytatott. Papként 1960-ban kezdte meg nyíregyházi szolgálatát. Egy évtizeden át segédlelkészként és kántorként tevékenykedett, utána parókusként vezette a Nyíregyházi Egyházközséget. Ugyanakkor filozófiát, dogmatikát, retorikát és éneket tanított a Hittudományi Főiskolán, s ezen túl prefektusként, majd rektorhelyettesként bekapcsolódott a papnevelés munkájába is. Az idősebbek közül sokan emlékeznek vissza jó szívvel az ebben az időben a Szent Miklós-templomban tartott liturgikusének-tanítására, amelynek a diákmisét követő alkalmai – mintegy „énekes hittanóraként” – vasárnapról vasárnapra mélyítették a hívek templom- és liturgia-szeretetét, szertartás- és egyházismeretét, s egyúttal hitbéli elkötelezettségét is.
Akárcsak 1955-ben papszentelése, 1975-ben püspökké szentelése is a nyíregyházi székesegyházban történt. Budapesti, majd újabb – immár a Pápai Magyar Intézet rektoraként megélt – itáliai éveit követően 1988-ban tért vissza a városba. Megyéspüspök lett, s a Magyar Görögkatolikus Egyház vezetője. Főpásztori tevékenysége országos és nemzetközi szinten is kiemelkedő.
A két méltatás teljes szövege IDE kattintva olvasható.
*
Az ünnepség körmenettel folytatódott a kívülről is megújuló templom körül, ahol már kirajzolódni látszik a székesegyház melletti új térkialakítás is. A liturgia püspöki áldással és miroválással (olajkenettel) zárult.
Végül a híveket Szent Miklós apró ajándékával és szerény agapéval kínálták, majd a város adventi koszorúján a második gyertyát is meggyújtotta Szocska Ábel főpásztor és Ulrich Attila alpolgármester.
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
