A százegy évvel ezelőtti országcsonkításra emlékezünk a Felvidéken

A százegy évvel ezelőtti országcsonkításra emlékezünk a Felvidéken

1920. június negyedikén nem először, s bizonyára nem is utoljára a nagyhatalmak és acsarkodó ebeik megpróbálták sírba tenni hazánkat. Erre emlékezünk a trianoni diktátum gyásznapján, egyben a nemzeti összetartozás napján arra is, hogy e sátáni terv nem járt sikerrel. Felvidék-szerte számtalan helyen emlékeztünk, ezekből válogattunk az alábbiakban…

(CIKKÜNK FOLYAMATOSAN FRISSÜL!)

A Csemadok Kassai Városi Választmánya a Domonkos téren tartotta megemlékezését a nemzeti összetartozás napja alkalmából. Egy évvel ezelőtt is ez volt a helyszín.
„A 100 évvel ezelőtti események Kassa és az itt lakók életét is megváltoztatták – hangsúlyozta Hanesz Angelika alelnök –, a nagyhatalmak döntése fájdalmasan érintette a magyarságot, ezzel szembe kell néznünk.

A magyar szónak, imának és dalnak helye van Kassán, mi ide tartozunk és értékei vagyunk ennek a városnak. Mi itt itthon vagyunk, ma is érezzük, hogy összetartozunk és egy nemzet része vagyunk.”

Majd Hornyák Zsuzsa és Marek, a buzitai alapiskola pedagógusai megzenésített verseket és népdalokat énekeltek. Őket már többször volt alkalmunk hallani és szívhez szóló melódiáikat szívesen hallgatta máskor is a kassai közönség. Velük érkezett ifj. Hornyák Marek is, akit a kassai közönség a Thália Színház Légy jó mindhalálig című darabjából ismerhet. Kányádi Sándor erdélyi költőnek – aki Kassát is megjárta a rendszerváltás után – a versét adta elő: „holtvágányra döcögött végül/ a kopott vörös villamos/ kalauz és vezető nélkül/(…)/ a színen csak siránkozás van/ mint a görög tragédiában/ belül történt mi megesett” (Kuplé a vörös villamosról – részlet.)

Mikor tervezték ezt a napot – közölte Hanesz Angelika –, szóba kerültek Gál Sándor megzenésített versei is. „Nem tudhattuk, hogy ő már nem lesz közöttünk. Most így rá is emlékezünk. Gondolatai velünk vannak és maradnak, hiszen bizonyára a költő is ezt szerette volna.” Négy verse szállt az ének szárnyán, majd közös éneklésre buzdították az emlékezőket. „Az ének összetartó közösséget teremt, amire a mai időkben nagy szükségünk van.”

A rendezvényen vagy százan vettek részt. Mivel a domonkos templom tőszomszédságában zajlott a megemlékezés, a misét kedvünkért fél órával elhalasztották. Gris Emese Diána konzul is megtisztelte jelenlétével a rendezvényt.

A Domonkos téren zajlott a piaci élet, miközben többek között Tompa Mihály A gólyához című versét énekelték a buzitaiak. Ez azért is illett a kassai megemlékezéshez, mert többek között ezért a verséért szenvedett vizsgálati fogságot a kassai Fekete Sasban 1849 után. Gál Sándor több verse, majd Petőfi Sándoré is elhangzott, aki szintén megjárta Kassát, azonban akkor nem nyerte el a tetszését. Majd a műsor végén négy népdal következett, melyet a közönség együtt énekelt az előadókkal.

Egy szlovák úriember az ünnepség elején odajött hozzám és mosolyogva megkérdezte, elhangzik-e majd a Mindenkinek vagy egy álma című sláger. A dal címét magyarul mondta. Első pillanatban Harangozó Terire gondoltam és mosolyogtam, de csak távozása után nyilallt belém, hogy akarata ellenére mélyebb értelmű kérdést fogalmazott meg. Igen. Vannak álmaink, melyeket nem kell szavakba öntenünk, mégis értjük egymást! Álmodunk néha, mert csak így tudjuk elviselni a mindennapok kegyetlen kihívásait. Ezért kellenek az ünnepek. Igen, mindannyiunknak van egy nagy, nagy álma! (Balassa Zoltán)

***

Hírdetés

a bátorkeszi Kováts József Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola udvarán a trianoni diktátum 101. évfordulója alkalmából felavatták Vitéz Nagy János képzőművész egyik utolsó, Kossuth Lajost ábrázoló alkotását, melyet özvegye, Nagy Sára és az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás ajándékozott az alapiskolának. Erről szóló beszámolónk alábbi tudósításunkban olvasható:

Nem mindenütt sikerült a méltó megemlékezés. Komáromban tegnap tartotta a Magyar Közösség Pártja Komáromi Járási Szervezete a Trianon 101 elnevezésű, a trianoni békediktátum évfordulójára való megemlékezését. A negyedike helyett harmadikán megtartott rendezvény komoly indulatokat gerjesztett – a Komáromban hagyományosan a református parókián állított emlékműnél megrendezett megemlékezések szervezője, a TE Ügyed Kör (T.Ü.KÖR) Polgári Társulás elnöke, Feszty Zsolt nyílt levelet intézett az MKP vezetéséhez.

A T(e).Ü(gyed).KÖR Polgári Társulás szervezésében rendezték meg tegnap este Komáromban, június 4-én a nemzeti összetartozás napja alkalmából a trianoni békediktátumra való megemlékezést.

Az esemény hagyományosan istentisztelettel kezdődött a református templomban, ahol Feszty Zsolt lelkész hirdetett igét. Ezt követően a parókia udvarán elhelyezett Trianon-emlékműnél hangzott el a polgári társulás elnökének, Feszty Zsoltnak a köszöntője, majd Nagy Olivér evangélikus lelkipásztor mondott beszédet. Az eseményen fellépett a Concordia vegyes kar, valamint Ropog „José” József énekes.

Nagy Olivér evangélikus lelkész szerint „nekünk újra kell teremteni a világot, nagypéntek után” – ehhez pedig az ad erőt, hogy nagypéntek után mindig ott a feltámadás – vélekedett. Kiemelte: egy fokkal könnyebb helyzetben vagyunk az eddigieknél, mert van egy erős anyaországunk, amely képes határon túl is gondolkodni. „Magyarországnak van egy átgondolt, nemzeti, keresztény koncepciója a jövőre nézve, amely mindannyiunk számára előremutató lehet. Ezt nagylelkűen felajánlja a többi, Kárpát-medencében élő, testvérként kezelt népnek” – hangsúlyozta.

A rendezvény nemzeti imádságunk eléneklésével ért véget, majd a megjelentek – köztük számos kisgyermekes család – elhelyezték az emlékezés köveit az emlékműnél. (Szalai Erika)

Pozsony közelében, Szencen június 4-én 21.20 órakor gyújtották meg az emlékezés mécseseit. A Szenczi Molnár Albert Alapiskola előtti Hősök szobránál emlékeztek nagyjából kéttucatnyian. Sajnos a vírushelyzet az idei megemlékezésre is rányomta a bélyegét.

A békediktátum aláírásának századik évfordulóján tavaly nagyobb megemlékezést tartottak Szencen, idén családias jelleggel gyűlt össze az emlékező közösség, akik a nemzeti összetartozás napján, a járvány árnyékában ki szerették volna kifejezni, itt vagyunk őseink földjén, és büszkék vagyunk elődeinkre, kultúránkra, magyarságunkra.

Duray Rezső, a Magyar Közösség Pártja Szenci Helyi Szervezetének elnöke üdvözölte az emlékezőket. Rövid köszöntőjében elmondta:

A jelenlévők imájukban Isten áldását kérték a magyar nemzetre, mert „Megbűnhődte már e nép, A múltat, s jövendőt”.

A Nyitrai járásban június 4-én Pogrányban harangzúgással emlékeztek, míg Nagycétényben a Csemadok Tiszta Forrás Nagycétényi Alapszervezete a tavalyi évben a Manócska Óvoda elé ültetett emlékhársfa előtt gyújtott mécsest a nemzeti összetartozás napján a trianoni diktátum 101. évfordulóján. A Nyitrai járás magyarsága a legészakibb összefüggő magyar nyelvterület, gazdag hagyományokkal, de sajnos nagy mértékű szórványosodással, így minden egyes nemzeti ünnep, emléknap, vagy gyásznap megtartása kiemelten fontos az itteni maroknyi magyar közösség számára. (Neszméri Tünde)

(Felvidék.ma)


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »