A szankciók ellenére jutott szibériai gáz Amerikába

A szankciók ellenére jutott szibériai gáz Amerikába

Még január végén történt, hogy az Engie francia energetikai konszern brit kikötőből indult Gaselys nevű tankere cseppfolyósítottgáz-rakományával befutott a bostoni kikötőbe. A sajtó már önmagában ezen is meglepődött, hiszen az Egyesült Államokat mindenki a gáz exportőreként és nem importőreként tartja számon. Emellett még azon is felkapta mindenki a fejét, hogy a Gaselys orosz gázt szállított Amerikába, amely éppen ki akarja szorítani a Gazpromot az európai piacról. Joggal vetődik fel ezek után a kérdés: hogyan importálhat az egyik legnagyobb gázkitermelő Egyesült Államok folyékony földgázt (LNG), ráadásul a szankciók ellenére orosz eredetűt?

A „palagáz-forradalom” után ugyanis már csak szükségleteinek három százalékát, évi két és fél milliárd köbmétert fedez a cseppfolyósítottgáz-importjából az Egyesült Államok. Az LNG elsősorban Trinidad és Tobagóból érkezik, s az import döntő hányadát a Connecticut, Maine, Massachusetts, New Hampshire, Rhode Island és Vermont államokat magában foglaló New England (Új-Anglia) régióban használják fel. Ebben a térségben a gázvezetékek infrastruktúrája gyengén fejlett, így ezen az úton nem tudnak eljuttatni elegendő gázt. Különösen csúcsidőben mutatkozik hiány, így a mostani nagy hidegek idején Új-Anglia régiója vált a világ legdrágább gázpiacává. A beszerzési árak itt az egekbe szöktek, 6300 dollárt adtak ezer köbméter gázért, ami huszonötszöröse az európai átlagnak. Sőt Európa hasonló, télen a cseppfolyósított gázra támaszkodó régióinak árait is jelentősen meghaladta. A dél-franciaországi gázelosztónál ugyanis január elején „mindössze” 600 dollárt adtak ezer köbméterért. Érthető hát, hogy eladók ilyenkor, a nagy haszon reményében rástartolnak ezekre a régiókra. Így tett az Engie is, amikor New Englandot célozta meg a gázzal. Mint a Bloomberg hírügynökség emlékeztet, utoljára 2014-ben fordult elő, hogy az Egyesült Államok Európából vásárolt cseppfolyósított gázt, akkor Spanyolországból indultak tankerhajók az Atlanti-óceán túloldalára.

A jelenlegi, Oroszország elleni szankciókkal is terhelt nemzetközi helyzetben is a piaci szükség miatt került éppen orosz gáz Amerikába. Ráadásul valójában orosz gázmolekuláról van szó, nem orosz gázról. Az Engie ugyanis a malajziai Petronastól vette az energiahordozót, amely az Északi-sark körüli Arktiszról vitte el azt Nagy-Britanniába. Így ennek a gáznak jogi értelemben már semmi köze sincs a kitermelő orosz Novatekhez. Így pontosan fogalmazott a kérdéses szállítmány kapcsán Alekszandr Novak orosz energetikai miniszter, amikor orosz molekulákról, de nem orosz gázról beszélt.

http://mno.hu/

Jó hír ez a kitermelőknek és a fogyasztóknak, hiszen úgy tűnik, hogy a szénhidrogének piacán a származási helynek ma már egyre kisebb a jelentősége az árhoz képest. Persze nem könnyű ezt elhinni akkor, amikor az Egyesült Államok – nem csak piaci megfontolásból – igyekszik kiszorítani az orosz gázt Európából. Ez éppen az árak és az LNG-infrastruktúra fejletlensége miatt elképzelhetetlen ugyan, ám tény, hogy az amerikaiak nyomására az Európai Unió a piaci szabályok tiszteletben tartására szólítja fel a Gazpromot, illetve feszültséget okoz az Oroszországot és Németországot összekötő Északi Áramlat II. vezeték építése is.

Bár az államok és a politikusok nemegyszer fegyverként próbálják használni az energiahordozókat, a nagy cégek már egyre jobban alkalmazkodnak a piac szabályaihoz, az amerikai politikusok pedig a hideghez. Így a 2014 óta hivatalosan nemzetközi szankciók alá eső, az orosz Novatek, a francia Total és a kínai National Petroleum Corporation vállalatok közös tulajdonában álló Yamal LNG orosz nagyvállalat által kitermelt gázmolekulák némi jogi ügyeskedéssel eljuthattak Bostonba.

Felminősítették OroszországotVisszaemelte az orosz államadósság besorolását a befektetésre ajánlott kategóriába a Standard & Poor’s hitelminősítő cég. A BBB mínusz osztályzatot jelentő kedvező döntést azzal indokolta, hogy a moszkvai vezetés helyes szakpolitikai intézkedésekkel válaszolt a nemzetközi szankciókra és a csökkenő nyersanyagárakra. Az intézményi befektetők szempontjából Oroszország tehát ismét befektetésre ajánlott szuverén adósnak számít, miután a Fitch hitelminősítő eddig is ebben a kategóriában tartotta nyilván az országot.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.02.26.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »