A szentendrei székhelyű Paradicsom Turisztikai, Kulturális és Sport Klub egy-egy szlovák, román, cseh és osztrák partnerrel közösen nemzetközi konferenciasorozatot és egy ehhez tartozó demonstrációs túrát szervezett a korlátok nélküli sportolási lehetőségek fejlesztéséért. A szentendrei klub nem kezdő e téren, már húsz éve szervez olyan akadálymentes sport, kulturális és környezetvédelmi programokat, amelyek célja a rossz társadalmi gyakorlatok és berögződések megváltoztatása, a kulturális értékek hozzáférhetővé tétele és sportolási lehetőségek biztosítása a fogyatékkal élő emberek számára.
A nemzetközi konferenciasorozat és a bemutatótúra a SIFE projekt keretében valósult meg, amelynek célpontja meglehetősen tág: fogyatékkal élők, idősek, fiatalok, túlsúlyosak, nem megfelelő erőnléttel rendelkezők stb. A projekt része egy egész éves online konzultáció is a partnetek között, a résztvevő országok helyzetének és bevált gyakorlatainak feltérképezése és fejlesztése érdekében.
A program tulajdonképpen egy több országot érintő tandemtúra a Duna melletti EuroVelo 6-os nemzetközi kerékpárúton, illetve egy utazó minikonferencia, amelynek a szabadidős sportok és ezek akadálymentessége a fő témája.
„A Paradicsom Klub folyamatosan foglalkozik fogyatékkal élő emberekkel, akiknek sport- és kulturális programokat szervezünk. Mivel a sport mindenkinek fontos, kitaláltuk, hogy csinálunk egy programot, amelynek A sport mindenkié lesz magyarul a címe, ami azt jelenti, hogy az olyan embereknek a sportjáról szólunk, akik mentális, gazdasági vagy fizikai akadályok miatt nem tudnak sportolni” – fogalmazott portálunknak a projekt kapcsán a főszervező Árpásy Miklós hozzátéve, tulajdonképpen erről is szól a figyelemfelkeltő kampányuk.
A program célja a tapasztalatszerzés is
„Mivel öt ország van a programban: Szlovákia, Ausztria, Magyarország, Csehország és Románia, ezért megismerhetjük az egymáshoz közelálló országok viszonylag nagyon távol álló problémamegoldásait vagy lehetőségeit ezen a területen” – mondta a program főszervezője hozzáfűzve, egészen más ugyanis a helyzet e tekintetben Győrben, Pozsonyban meg Bécsben.
Amint azt portálunknak még a főszervező elmondta, maga a program úgy zajlik, hogy van egy kiállításanyaguk különleges sportokról vagy sportolási lehetőségekről.
Mindig tekerünk egy napig, hogy ne csak az legyen, hogy egy teremben leülünk és beszélgetünk arról, hogy milyen jó sportolni, hanem tevékenyen is megpróbáljuk ezt bemutatni.
Aztán van egy konferencianap, amelyen beszélgetünk, megtudunk egy csomó mindent a másik országról, majd egy következő tekerős napon elmegyünk egy másik országba. A konferencianapok délutánján van még egy ún. World café, egy strukturált beszélgetés szintén erről a témáról, és másnap tekerünk tovább, Pozsonyból például Győrbe” – mondta hozzáfűzve, remélhetőleg az elkövetkező években folytatni tudják ezt a programot, hiszen a fő cél egymás és a lehetőségek megismerése, mint például annak a szlovák fogyatékkal élő sportolónak a sporteszközéé, aminek magyar neve talán nincs is, de szánkóhokinak lehetne talán fordítani, vagy azé az osztrák programé, amely az idős, demens emberek bicikliztetését oldja meg, ami Szlovákiában is Magyarországon is ismeretlen.
Figyelemfelkeltés és az akadályok eltávolítása
A tandemtúrán résztvevők július 21-én este késve érkeztek meg a túra első szlovákiai helyszínére, Pozsonyba, ahol másnap reggel tíztől került sor a késés miatt elmaradt Gördülő Galéria kiállítás megnyitójára és a pozsonyi minikonferenciára, amelyre a főpolgármester Matúš Vallo fővédnökségével került sor a Főtéren, és amelyet Bauer Edit volt szociális államtitkár és EP-képviselő nyitott meg.
„Ezeknek a programoknak a jelentősége elsősorban abban van, hogy felhívják a figyelmet. Az egyik legnagyobb probléma ugyanis a közöny, amelyik elfogadja azt, hogy akadályok vannak, és azok különböző okokból eltávolíthatatlanok” – mondta Bauer Edit hozzátéve, a másik jelenség pedig, hogy ez bennünket nem érint, ez a mások problémája, miközben rengeteg akadállyal szembesül egy fogyatékkal élő a mindennapokban. És ezek az akadályok elsősorban a fejekben vannak, mondta, ahonnan átkerülnek a bürokratikus előírásokba, a gyönyörűen dizájnolt lépcsőkbe, a közterekre, ahol a fogyatékkal élők lépten-nyomon akadályba ütköznek. És egy dolog, hogy előírások ugyan vannak, de ezek megvalósítását gazdasági és egyéb okok miatt a társadalom egyre csak halasztja.
„A figyelemfelkeltés tehát az, amit az ilyen rendezvények hozni tudnak, hogy mi, többiek figyeljünk oda, a társadalom egy aránylag jelentős részére, hiszen ma hátrányos helyzetben van az, aki idős, aki túlsúlyos, aki fogyatékkal él vagy aki beteg, de a gyerekkocsit toló anyuka is, azaz a társadalom nagy rétegei kerülnek ki annak fősodrából, ezért annyira fontos a figyelemfelkeltés” – fűzte hozzá Bauer Edit.
Életem mozgássérültként
Ezzel a címmel tartott egy minielőadást Kemény Viktor szlovákiai paralimpikon, aki elmondta, édesapja ösztönzésére vesz részt a programban előadóként. „Én szeretek beszélni, így aztán úgy gondoltam, miért is ne osszam meg a tapasztalataimat a hozzám hasonló emberekkel” – fogalmazott portálunknak a sportoló, aki a 2012-es londoni paralimpián ért el jelentős sikereket és szerzett életre szóló tapasztalatokat egészen fiatalon. Azt mondja, először egy kicsit tartott a sok munkától, de aztán úgy döntött, ha már egyszer alkalma adódott, hogy egy paraolimpián részt vegyen, akkor belevág. Az is ösztönözte, hogy a sikereivel példát mutathat a sorstársai számára is.
„Kezek nélkül születtem, de én nem szeretnék keseregni a sorsom miatt, inkább az örömökről szeretnék beszélni” – mondta hozzáfűzve, ő úgy fogja fel, hogy a legjobb dolog, ami történhetett vele, hogy kezek nélkül született. „Egy akkora egójú ember, mint én, ha nem kényszerítené alázatra az, hogy nincsenek kezei, kibírhatatlan lenne” – mondta Viktor, aki szerint a legtöbb ember számára a tisztelet jelenti a motivációt, amit végeredményben mindenki szeretne kivívni magának, de egy mozgáskorlátozott ember számára ez sokkal nehezebb.
Minden projekt más kihívást jelent
Reiter Flóra, a program szlovákiai projektmenedzsere szerint minden program más kihívást jelent. „Nekem ez alatt a néhány nap alatt a legmeghatóbb élményem az volt, hogy amikor megérkeztünk Bécsbe, ahonnan a túrának másnap indulnia kellett volna, kiderült, hogy van egy műszaki kihívás, a reklámpaneleket ugyanis át kellett fúrni, mert rossz méretre gyártották le, kellett hozzájuk még egy speciális keret, de erre már nem volt idő Szentendrén. És akkor ezek a látássérült emberek megkérdezték tőlem, hogy miben segítsenek” – mondta hozzáfűzve, ilyenkor nagyon nehéz úgy reagálni, hogy senki se kerüljön ki a helyzetből vesztesen, ezért azt mondta nekik, hogy tartsák az elemlámpát, mert besötétedett, és gyorsan össze kell szerelni a bicikliket.
Elmagyaráztam, hogyan kell az elemlápát kezelni, milyen szögben tartsák, nagyon megható volt: olyan vak vezet világtalant-élmény”
– fűzte hozzá Flóra.
„A tekerés a tandembiciklekkel történik, elöl ül a pilóta, aki gyengénlátó, és visz maga mögött egy vakot. Mittnacht József Győrben tart majd előadást a Tandemszem egyesületről, amelyből már elbicigliztek így Londonig” – mondta Flóra, aki szerint hatalmas élmény és tapasztalás ez a projekt nemcsak a fogyatékkal élő résztvevőknek, hanem neki magának is.
A program résztvevőire az elkövetkező napokban több száz kilométer letekerése vár még, Pozsonyból Győrbe, onnan Párkányba, majd Budapestre, az egyes helyszíneken pedig sok-sok érdekes előadás, új tapasztalatok szerzése.
Árpásy Miklós főszervező szerint a program hatása nem elsősorban azonnal érezhető, és nem elsősorban számokkal mérhető eredménye van, korábbi, e téren szerzett tapasztalatai azt mutatják, ez egy lassan ható módszer.
Ha sokat beszélünk róla, előbb-utóbb megismerik és megértik ezt az emberek. Én azt látom, hogy ahol régebben még veszekedni kellett bizonyos dolgok miatt, most már mindent természetesnek vesznek”
– zárta a főszervező. És ez a lényeg. Hogy természetes legyen mindannyiunk számára a velünk élő mozgáskorlátozott emberek igényeinek a figyelembevétele is.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
