A sport és az imádság összefüggéseiről

A sport és az imádság összefüggéseiről

Ritka pillanatokat éltünk át a szombati dán–finn Eb 2020 mérkőzés első félidejének vége felé. A dán csapat erőssége, Christian Eriksen összeesett a pályán. A mérkőzés folytatását felfüggesztették. A magyar stúdióban, az M4 Sport-on Berkesi Judit nagy lélekjelenléttel vezette tovább a beszélgetést.  Két szakértőtársa egyetértett, hogy ebben a helyzetben imádkozni kell Eriksenért, s ugyanez hangzott el a koppenhágai magyar közvetítőállásból is. A képeken pedig azt is láttuk, amint a csapattársak körülállják nézők felé fordított tekintettel a bajba jutott társat, s voltak, akik imára kulcsolták kezüket. Ma már a hírek Eriksen állapotának javulásáról szólnak. Hála Istennek. De egy pillanatra álljunk meg ennél a témánál: a sport és ima kapcsolatánál.

Tudományos vizsgálatok sora, személyes tapasztalatok, sportolói, focista, atléta és más teljesítménysportok aktív művelői mondják el: az imának teljesítményösztönző, összefogó, koncentrációt erősítő, pozitív hatása van. De nem csak ez, hanem kritikus helyzetekben, mint a minapi, a remény fenntartását, az életért folytatott küzdelem lelki eszközét is jelenti, ami ráadásul mindig kéznél van. Hány mérkőzés csapatbevonulásánál látjuk, hogy vannak játékosok, akik mielőtt rálépnek a pálya zöld gyepére, lehajolnak, megérintik a pálya szélét, keresztet vetnek, vagy két kezüket ég felé emelik. Például Salah, a muszlim focista látványosan még le is térdel, ha gólt rúg, s mások is megteszik, hogy amint összejön egy gól, felfelé mutatnak kezükkel és leolvashatjuk szájuk mozgásáról a „Hála Istennek”-et vagy a „Köszönöm, Istenem”-et”.

Ugyancsak tegnapi esemény volt, hogy a dán–finn meccs után a belga–oroszon, ahogyan azt a mérkőzés utáni interjúban kijelentette Lukaku, a „bombázó”: Eriksenért is focizott és imádkozott érte.

Csak néhány bibliai példát villantunk fel a gazdag anyagból. Pál apostolt idézzük, aki többször is felhasználja a sportkifejezéseket leveleiben. Ír a korinthusi gyülekezet tagjainak a versenypályán futókról, akik közül csak egy veszi el a jutalmat (1Kor 9,25). A célegyenesbe történő futásról, igyekezetről a filippiekhez szóló levélben (3,13-14), a szabályszerű küzdelemről pedig a Timóteusnak írottban (Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd – 2Tim 2,5). Az elvégzett futás után elnyert igazság koronájáról, a Krisztusban győzedelmes életről (2Tim 4,7-8).

A londoni King’s College tanára, Dominic Erdozain a sport és a protestáns etika összefüggéseit taglalja. Szerinte a sport a protestáns kötelességtudatra épülő etika világi megfelelője. Sajátosan fogalmaz: „A modern olimpiai mozgalom az izmos keresztyénség morális logikájára épült rá.

Hírdetés

Olyan sportolókról is szól az írás, akik a hitet és a sportteljesítményt, a küzdeni tudást és a lemondást magas szinten tudták ötvözni, mint például a mi Balczó Andrásunk.

David Oakley, a Sportnagykövetek Nemzetközi Szervezetének tagja „Közös pálya?” címmel a sport és az egyház kapcsolatát gondolja/gondoltatja át írásában.  Mind a társadalomban, mind az egyházban fontos, hogy ki-ki megtalálja a maga közösségi és egyéni helyét, s egyéni képességeit a csapatjátékban hasznosítsa másokkal együtt az egész csapat javára. Synthia Sydnor, az illinoisi egyetem közegészségügyi professzornője „Sport, nők és Krisztus misztikus teste” címen írt gondolatébresztő megállapításokat. II. János Pál, az egykor sportos katolikus pap megfogalmazásaira támaszkodva fejti ki a „test teológiáját”. Az eredeti bűn ellenére lehet úgy tekinteni a férfi- és a női testre, mint ami ajándékok hordozója, fizikai és spirituális képességek foglalata. Utal Pál apostol nagyszerű intésére: „Dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, mert ezek az Istenéi” (1Kor 6,20).

Ezzel a címmel jelent meg minap Romelu Lukakuval, a belgák sztárfocistájával interjú a jesus.ch weblapon. Az Inter Milan játékosa a világ egyik legdrágább focistája, és igazi bombázó csatára.

Az egyik belga sportlapnak így nyilatkozott: a nemzeti válogatottért minden nap imádkozik, s kéri Isten jelenlétét a játékosokban és a pályán is. Ha csak lehet, naponta olvassa a Bibliát, akkor érzi jól magát, ha háromszor teheti ezt naponta. „Honnan az erőm? Ez Isten ajándéka”. Imádságaiban csapattársai mellett mindig ott van családja, és azok a baráti köréből, akik éppen nehéz élethelyzetben, betegségben vagy próbatételben élik napjaikat.

A legjobb, legtisztább doppingszer az élő Isten és az Őbelé vetett hit. Ennél az evidenciánál, alapigazságnál maradjunk is meg!

(Békefy Lajos/Felvidék.ma)


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »