A soha fel nem épült újvásári templom tornya

A soha fel nem épült újvásári templom tornya

Messzi időkbe kell visszatekinteni, hogy összefüggésében látható legyen, miért nincs ma a néhai Gömör– Kishont megyei Újvásárnak temploma a falu belterületén. Csak egy gazosodó telken álló befejezetlen toronyban csendül meg néha a harang, legtöbbször temetésre.

Újvásár egykor Derenk várának tartozéka volt, magának a várnak viszonylag tekintélyes magasságig fennmaradt romjai a falu határában találhatóak.

Falutörténet dióhéjban

Hírdetés

A vidék a Balog nemzetség földje volt, a tatárdúlás utáni években, a tizenharmadik század utolsó harmadában idetelepedett lakosság erdőirtással nyert magának termőföldet a szűk patakvölgyben. Érdekesség, hogy Santa Crux azaz Szent Kereszt templomát már 1266-ban említik, ez az a gótikus, egyhajós, mára szépen rendbe hozott kis szakrális emlék, amely a falutól bő kilométernyi távolságban, egy kisebb domboldalon áll. A Borovszky-féle megyemonográfia megemlékezik egy ehhez közeli, minden valószínűség szerint a husziták itteni garázdálkodása, azaz 1440 táján elpusztult nazarénus kolostorról is, melynek csekély romjait bizonyos „derencsi puszta” erdejében tudta az akkori adatközlő. Az sem kizárt, hogy tulajdonképpen a fennmaradt gótikus szentélyű, hozzátoldott hajójú templom eredetileg a kolostoré volt, csak a husziták átalakításai, az erődítések miatt ma már ez nem beazonosítható. A templom a 16. századtól már az ágostai evangélikus gyülekezetet szolgálta. Védőfalát – amelynek nagy része ma is embermagasságban áll, elégnagyterületetövez,ésamelyakár huszita építmény is lehet – később a török fosztogató hordák és a folyton vonuló hadseregek miatt is állandóan karban tartották, hogy a helyieknek refúgiumként, menedékhelyként szolgáljon az erődített templom. Amelyet egészen a 19. század közepéig használtak liturgikus célokra. Egészen addig, amíg meg nem született a terv egy új templom építéséről, bent a falu belterületén.

a
 

Balszerencsés építkezés

A helyi krónikák szerint 1747-ben a régi templomot villámcsapás érte, emiatt súlyosan megrongálódott, kiégett. Az 1750-ben itt szolgáló lelkész, bizonyos Ján Medzibrodský ideje alatt ezeket a károkat sikerült helyrehozni, ekkor kapott új oltárt a templom, melynek latin felirata erről a felújításról is szól. Újabb fél évszázadig csendes idők jártak errefelé, mígnem Samuel Urbanec lelkész új templom építését javasolta. Ez akkor még nem kezdődött el. Utódja, Štefan Homola inkább arra hajlott, hogy a régit felújíttassa, ez 1850-ben meg is valósult. Ekkor, a karzatok javításakor kerültek elő Újvásár templomának gótikus freskói, melyek Krisztus életét és cselekedeteit örökítették meg, rendkívül izgalmas és sajátságos stílusú, Szlovákia-szerte egyedülállóan nagy felületen megfestett képeken. Egy újabb fél évszázad telt el eseménytelenül. 1908-ban azonban főszolgabírói végzéssel bezárták, életveszélyesnek nyilvánítva az épületet. A helyi források szerint ez inkábbalelkészirántiszemélyesbosszú volt az akkori illetékes főszolgabíró – talán Szentmiklóssy Béla volt ez a személy – részéről, mintsem megalapozott intézkedés. Okait ma már nem tudni, annyi viszont tény, a régi templom még mindig áll. A soha el nem készült templom építése ismét téma lett. 1854-ig a falu közepén egy fa harangláb állt, ez leégett, s ennek a helyén képzelték el az új templomot. Egy ideiglenes haranglábat húztak fel, majd itt helyezték el az új templom alapkövét 1869-ben. 1870. március 14-én nagy erővel belekezdtek az új templom, kissé hibásan megtervezett tornyának építésébe. Hogy hibás volt a tervezés, arról még ugyanennek az évnek augusztus 13-áján meggyőződtek a helyeik, hajnali 3-kor már szinte kész torony összeomlott. Az egyház ismét nekifogott az építkezésnek, de már nem futotta ki az adományokból a teljes templom felépítésére, így 1871-ben csak a hozzáépítésre kész tornyot szentelték fel. S véget értek a jó idők, az egyház meggyengült, a lélekszám csökkenni kezdett, a templom befejezetlen maradt. 1926-ban ugyan még sikerült részben pótolni a helyieknek a háborúba elrekvirált harangok egy részét, de innentől fogva már sajnos csak lassú romlás lett a része a soha fel nem épült templom tornyának. Amely még dacol az idővel, omlik, kopik, fakul, senki sem tudja, meddig bírja még az idő viszontagságait.
 


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »