A sátánizált Horthy 5.

A sátánizált Horthy 5.

A cselédlépcsőházi rágalmazók kedvenc érve a „Hitler elődjének” hazudott Horthy cenzúragyakorlata. De mi is az a cenzúra?

A Horthy-korszakban bizonyos tekintetben enyhébb volt, vagy csak utócenzúra működött – ellentétben a Bach-, a Rákosi- és a Kádár-korszakkal.

No, de ezt még ma sem ismeri el a sátánizáló balliberális gyűlölencek hada. Múlt- és történelemhamisításuknak az az aktuális célja, hogy minél rosszabb színben tüntessék föl Horthyt, hogy aztán ezt a torz képet rögeszmésen a „Horthy-követő Orbánra” erőszakolják rá. Mert úgy vélik, a múlt értékeinek megmentése, sőt rekonstrukciója azonos a Horthy-korszak újjáépítésével (lásd: a Kossuth teret). Éppen csak azt nem tudják, hogy a Kossuth teret már 1920 előtt kialakították, vagyis kevés köze van Horthyhoz.

A náci területhódítás ellenében jelent meg a legkritikusabb időszakban 1944-ben (!) Várkonyi Nándor Magyar Dunántúl című antináci műve. Amit 1974-ben a Magvető adott ki ismét. Őrület, de a német terjeszkedésellenes művet a kommunista rezsimek sokáig elhallgatták.

De ennél is elképesztőbb történet a Budapesti Iskola világhírű pszichiáterének a könyve, „Az ember ősi ösztöne”. Hermann Imre a náci megszállás előestéjén, 1943-ban publikálta művét, meglepő, hogy zsidó lévén ez nem ütközött akadályba még a vészkorszakban sem a „fasiszta Magyarországon”. Maga a mű szellemiségében antináci és antirasszista volt. Néhány mondatot azonban kihagytak belőle – mégpedig Hermann Imre beleegyezésével, mert őszerinte nem csorbította a mű gondolati lényegét. Ez pedig a „nő szexuális aktivitásáról és az onániáról szólt.” Tehát a szövegcsökkentés nem politikai, hanem „valláserkölcsi prüdentériát” érintett. E néhány mondat kihagyása voltaképpen nem is nevezhető – mai értelmezés szerint sem – cenzúrának. Komolyan kellett küzdenem azért, hogy ez az antirasszista munka a kommunista uralom 39. évében (!) megjelenhessen. Ha nincs Kardos György könyvkiadó-igazgató, aki együtt ült börtönben Kádárral és Aczéllal, talán még ma sem jelent volna meg. Micsoda „fasizmus” az, ahol egy manifeszt zsidónak az antirasszista, tehát lényegében antináci, antifasiszta műve megjelenhetett?

(Folyt. köv.)

Szalai Károly – www.demokrata.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »