A Rózsabokron a Virágok a Tövisek Között

A Rózsabokron a Virágok a Tövisek Között

Adjon az Isten!

 

Az Új Magyar Gárda Mozgalom köreiben bőven megtalálhatóak a vállalkozó kedvű hölgyek. Sokak csodálkozására, hiszen először mindenkinek az erőszak jut eszébe ha meghallja a Magyar Gárda kijelentést. Ez téves! Az Új Magyar Gárda Mozgalom célja a hagyományok őrzése, a felnövekvő korosztály testi és szellemi képzése, a nemzet összefogása és védelme. Ezért nem csak a férfiakat, hanem azokat a bátor és elszánt nőket is várjuk sorainkba, akik úgy érzik tenni akarnak a Hazájukért!

A Bajtársnőink közül néhányan elmondják milyen érzés a Gárdához tartozni:

 

Anikó Békés megyéből: Számtalan élményem, emlékem kötődik a bajtársi közösségünkben eltöltött évekhez. A közös képzések, a rendőri vegzálások, a csapatépítések. Összekovácsolódtunk. Itt mindenki családra lelt. Elöljáróink atyáinkká váltak, a Bajtársak testvérekké. Bajtársnőim a civil életben a házimunka, gyereknevelés, munkahelyi megpróbáltatások, iskola mellett is folyamatosan helyt állnak forma ruhában is. Nem egyszerű, tudom. Azért, hogy testi, lelki, értelmi képességeink legjavát tudjuk nyújtani tanuljunk hát, mert:

„Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában,

Hiszek egy Isteni Örök Igazságban,

Hiszek Magyarország Feltámadásában!”

 

Éva Baranya megyéből: 2009-óta vagyok gárdista. Ha el kellene mondanom, hogy érzem magam velük, azt mondanám, hogy biztonságban. Nem nőként, hanem Bajtársként kezelnek. Sose éreztem magam gyenge szálnak, és ez fantasztikus. Az, amit az Új Magyar Gárda Mozgalom elvárásának tekint, azt kell mondjam, a minimum. Először kihívásként tekintettem rá. A képzések olyan impulzust adtak, amit eddig elfojtottam magamban. Úgy érzem megmásztam egy hegyet, ahol ha körül tekintek látom, hogy tettem valamit az életemben. Azért vagyok itt, hogy tegyek a Hazámért. Az esküm egy életre szól, én gárdistaként fogok meghalni. Minden erről szól körülöttem, és ha magamba nézek, még inkább. A civil életemben ordít rólam ki vagyok és az is maradok.

Hírdetés

Ágnes Baranya megyéből: 2009-ben volt az avatásom. Egyenrangúnak érzem magam a Bajtársaimmal. Nagyon jól érzem magam a rendezvényeken. Amikor csatlakoztam először féltem, hogy fognak fogadni, hiszen mindig nehéz egy már meglévő társaságba beilleszkedni, de itt más volt. Mindenki nyitott, és segítőkész. A képzések nem nehezek, de nem is várnak többet tőlem, mint amire képes vagyok. Büszke vagyok, hogy nőként is tagja lehetek az Új Magyar Gárda Mozgalomnak. Úgy érzem, kiveszem a részem a munkából.

Helén Somogy megyéből: Nálunk nincs nemi megkülönböztetés. Egyenrangúként kezelnek. Mikor csatlakoztam a mozgalomhoz, előítéletek nélkül, barátként fogadtak hiszen tudták, hogy egy célért fogunk küzdeni. Soha nem néztek le, ha kellett segítettek. Számomra kihívást jelentett a fizikai követelmény, de hamar megbirkóztam vele. Vágytam arra, hogy képzésről-képzésre jobban teljesítsek. Az eskümet soha nem fogom megszegni, hiszen csak Isten adhat feloldozást.

„ Elfut a víz, de a kő marad” /W.A./

 

Rebeka Somogy megyéből: Nagyon fiatalon, szinte gyermekként kerültem be a Gárda közösségébe. Hamar beilleszkedtem, segítőkészek és nyitottak voltak mind. Óvtak engem, vigyáztak rám. Azóta eltelt 7 év. Sosem éreztem magam egy gyenge virágszálnak közöttük és erről tettek is. Azóta olyan kötelék alakult ki a bajtársaimmal, ami eltéphetetlen. A rendezvényekre mindig izgatottan indulunk el, alig várjuk, hogy találkozhassunk. Hisz már egy nagy család vagyunk. Ezt az érzést csak azok értik, akik köztünk vannak. Bízhatok bennük, ahogy ők is bennem, és ez a legfontosabb.

„Áldom az Istent, hogy itt lehetek,

Hogy egy lehetek Közületek!” /K/

Mária Komárom-Esztergom megyéből: 2020-ban csatlakoztam a mozgalomhoz, de a párom révén már évek óta „együtt éltem” a csapattal, így a beilleszkedés is természetes volt. Ha van is nőként megkülönböztetés közöttünk, az a tisztelet és a szeretet maximális megnyilvánulása. A Gárda elvárásait képességeimhez mérten teljesítem, Hittel, Erővel, Akarattal az eskümben fogadottak szerint!

 

Ilona Komárom-Esztergom megyéből: Nem régen csatlakoztam a Mozgalomhoz, nagyon jól érzem magam a gárda köreiben. Könnyű volt a beilleszkedés, jól fogadtak a többiek. Egyáltalán nem volt nehéz megfelelni az elvárásoknak. Nem néztek le, azért mert nőként szeretnék gárdista lenni. Ugyan úgy viselkednek velem mint a társaimmal. A jövőben is szeretnék a Gárda kötelékében maradni, és letenni az esküm, ami az egész életemet végigkíséri.

Anna Pest megyéből: 2014. augusztus 20-án jelentkeztem az Új Magyar Gárda Mozgalomba a két nagyobbik fiammal, és 2015. augusztus 17-én lettünk avatva. Büszkeséggel tölt el, hogy 2017 óta rajparancsnok is vagyok, feletteseim bizalmat szavaztak nekem. Igyekszem teljesíteni mindazt, amit elvárnak tőlem. Örömmel megyek bármilyen rendezvényekre a bajtársakkal, hiszen olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Segítjük egymást, ahol csak tudjuk.

 

Szebb Jövőt!

UMGM országos sajtó


Forrás:ujmagyargardamozgalom.com
Tovább a cikkre »